Öveket becsatolni, rázós menet lesz.

Ahogy a cím is mondja, Jason Allen egy Colorado States Fair rajz/művészeti versenyen az első helyezést egy Midjourney nevű text2img algoritmussal létrehozott képe hozta el, pontosabban ez, a Theatre d'Opera Spatial.

Ahogy már mondtam, a kép a Midjourney nevű text2img generátorral készült, melynek a nem ingyenes licence neked adja az összes jogot, ellenkező esetben CC 4.0 alatt lesznek az alkotásaid. Aztán az így kapott képeket kicsit feljavította Photoshopban (pl az egyik karakternek hiányzott a feje, azt befestette kézzel stb), majd a legvégén a kis felbontású képet a Gigapixel "AI" szoftverrel felnagyította (azt a programot használtam már egy párszor, bizonyos keretek között, nagyon pöpec dolgokra képes), majd ezt beküldte egy versenyre, és még azt is megtette, hogy feltüntette, hogy egy algoritmus segítségével készült. Mondjuk ez nem sokat segített, mert a művész közösség pillanatnyilag épp fáklyákat készít és kaszákat élesít. 

A versenyre Allan amúgy nem egy darab hanem három képpel nevezett, íme a másik kettő: 

Nem tudom teljesen kivenni a címet.	Théatre De L'opéra De L'e-space

Mondjuk a művészeknél nem meglepő az egymás gyűlölése, kezdetben a tradicionálisan alkotók gyűlölték a digitálisan alkotókat, most ezek ketten találtak maguknak közös ellenséget, azokat, akik algoritmussal vagy annak segítségével alkotnak. A fő érvük az az, hogy a "művész" ebben az esetben nem alkotott semmit, hanem az algoritmust (vagy több esetben hibásan mesterséges intelligenciaként fémjelzett szoftvert) illetné a dicsőség, ami téves, ugyanis az algoritmus az alkotó szókapcsolataiból és indító mondataiból alkotott valamit, amit aztán visszadobott a rendszerbe és tovább etette az algoritmust szavakkal és mondatokkal, melynek a végeredménye a győztes kép (és a másik kettő). Ugyan ezek a művészek védik a fejére fordított piszoárt és a falra szigszallagozott banánt, ami valamiért művészetnek minősül mindenki szemében. Az egyenes fehér vonal kék háttér előttöt meg már meg se említsem, ami 44 millió dollárért kelt el. Szóval az online művészközösség forrong, fenyegetőzik (itt és még itt) és a munkáját és megélhetését félti, az utóbbi valahol érthető. Dacára a visszhangnak, a verseny résztvevői nem óvták meg a helyezést, ami üdvözlendő. Kimondottan tetszik a második helyezett, Jessica Hair véleménye és állításai. Az ő pályaművét egy tableten rajzolta, nagyjából 15 munkaórát fektetett bele. De szerinte Allan ugyan úgy beletette ez időt és erő befektetést (Allan állítása szerint 80 órát bíbelődött el a mondatok kiötlésén és a kapott képek visszaforgatásán, míg eljutott a 3 alkotásig) , így ugyan úgy megalkotott valamit. Jessica a következő nagyon jó kérdést tette fel: "Hogyan állapítod meg, hogy mi számít művészetnek és mi nem?". Az egyetlen szabály amit Allan Jessica szerint megszeghetett, az az, hogy nem volt colorádói lakos, de ezentúl, a munkájának jogosultsága van ott lenni. Sőt a verseny szervezői sem vonták vissza az internetes nyomás miatt a helyezést, és ki is álltak döntésük mellett, citálva a kategória feltételeit: A kategória nevezettjeinek a következő feltételnek kell megfelelnie: "technológia mint szerves része a megjelenítésnek vagy a kreatív folyamatnak". Digitális filterek, szín machinációk és képek összeollózása/kombinálása kimondottan engedélyezett. Ez a gőzelem egy fundamentális elmozdulás kezdetét jelzi, mert ugyan a text2img szoftverek rég jelen vannak (természetesen a közismeretségük a különféle meztelenítő algoritmusokkal indult) de az elmúlt időszakban több olyan szoftver is napvilágot látott (pl Open DALL-E 2 és társai) melyek egész jó minőségű képeket tudnak csinálni. Még nem tartunk ott, hogy az emberi alkotókat leváltsa, mert első látásra, vagy felületesebb közelebbi vizsgálódást követően meg tudod mondani, hogy ki készítette a képet, de ahogy a mellékelt ábra is mutatja, lehet vele olyat alkotni aminek van létjogosultsága. Innen már nincs visszaút, a dzsinn ki lett engedve a palackból (ami ebben az esetben nem feltétlen baj), csak megfelelően kell kezelni. Pl, egy szeparált kategória létrehozásával a versenyeken, de az algoritmus által generált anyagok a közeljövőben megkerülhetetlenek lesznek, és ezek, ellentétben több légből kapott ötlettel (khm, digitális gyerek) még létjogosultsága is van.