Gondolkoztál már azon, hogy miért olyan hihető a Nostromo, a Vissza a jövőbe DeLoreanjának belső tere, vagy az olyan elrugaszkodott filmek, mint a Total Recall díszletelemei? Nos van bennük egy közös pont: Ron Cobb.

Ezzel a poszttal befejeztük a Bookdepós szériánkat, ezúttal ismét egy artbookot veszünk gorcső alá, a bevezető már elspoilerezte, hogy kiét: Ron Cobbét.

A kötetről

A Titan books megint kitett magáért. Fektet matt fedlapján egy dombornyomott lineartot találunk arannyal színezve Az utolsó csillagharcosból, a védő borítón pedig a már említett két jármű látható: Nostromo és a DeLorean, köztük hatalmas arany betűkkel Ron Cobb neve. Hogy őszinte legyek őt kizárólag a borító alapján vettem meg, mert odáig és vissza vagyok mind mind két járműért, és ha már csak róluk kapok képeket (lehetőleg minél többet) akkor megérte. Méretét tekintve kényelmes, 327 x 238 mm, súlyra azonban nem igen kíméli csuklódat, szóval nehéz félkézzel hosszú ideig tartani és lapozgatni (a legtöbb könyvet tömegközlekedésen olvasgattam) de még mindig nem annyira macerás mint Syd vagy a Transmetropolitan kötetek. Vaaaaaaaagy az Alien Blueprints. A többi meg már csak a szokásos, varrott masszív gerinc, bár a síkra nyitása még így is bűn lenne. A képek pedig szerintem az elérhető legnagyobb felbontásúak, úgyhogy öröm bogarászni a részleteket.

Ron Cobb

Hogy perspektívába helyezzük alkotónkat, meg kell említenünk Syd Mead-et. Két okból is, egyrészt egyidőben és sokszor ugyan azon a filmen dolgoztunk, és ugyan annak a műfajnak két különböző pólusát képviselték. Syd Mead munkásságát taglaló könyvben (azzal itt foglalkoztunk) a rendezők és munkatársak egyöntetűen úgy nyilatkoztak Meadről, hogy a munkája a hihető futurizmus jeles képviselője. Emellett az Alien 2-őn végzett munkájáért hálát adtak a szett építők, ugyanis pontos méretekkel látott el a tervrajzokon mindent így segítve a többi csapat munkáját. Ha Syd a hihető futurizmus, akkor Cobb a működő futurizmus nagyágyúja volt. Amíg Mead nem foglalkozott azzal, hogy az ő általa tervezett gépek illetve eszközök hogyan működhetnek, addig Ronnak az volt a fixa ideája, hogy az ő terveinek megépíthetőnek és működőképesnek kell tűnnie, és e filozófia mentén születtek meg a legjobb dizájnjai melyek annyira logikusak voltak, hogy az azokkal kapcsolatba kerülő gyakornokok tudat alatt az ő stílusát emulálták. A nyilatkozó kollégák és rendezők kivétel nélkül arról számolnak be, hogy felüdülés volt Cobbal együtt dolgozni, mert a megérzései mindig jó irányba mentek, és hajlandó volt megmondani a véleményét. Emellett egy olyan plüss maci aurája volt, és jó humora, hogy egyszerűen azok sem tudtak morcosak lenni, akiknek a munkájának az átnézésére kérték fel.

Filmes repertoárja Mead-hez hasonlóan széles és a többségét ismertem és láttam, van amit miatta néztem meg. A teljesség igénye nélkül felsorolok néhány filmet amin valamilyen szinten dolgozott, lesz közötte ami nem meglepő, és olyan is amire pedig komplettül nem számítanál.

• Alien 1 & 2
• Vissza a jövőbe
• Conan a barbár
• Az utolsó csillagharcos
• Abyss
• Rocketeer
• Kutyák kontra macskák
• Star Wars
• Dűne (a Jodorowsky féle)
• A hatodik napon
• Space truckers
• Indiana Jones és a frigyláda fosztogatói
• Star Wars

Néhányat innen is kiemelnék, mert elképesztő sztorik vannak, melyek kirajzolnak előttünk egy végtelenül kedves és humoros embert.

Alien 1 és 2

Először is, már ahogy azt említettem, Cobb iszonyat gyakorlatias ember volt, és mielőtt Gigert felkérték volna  projectre Ridley őt bízta meg a Nostromo megtervezésén túl az idegen hajó megtervezésével, amitől csórikám fizikailag rosszul lett, mert nem tudta megmagyarázni hogy mitől működhetne és nézhetne ki a hajó úgy, ahogy kinéz. Amikor Ridley átmozgatta a Nostromóra akkor szó szerint fellélegzett. Ami pedig a Nostromo-t illeti. a hajónak illetve annak, hogy hogyan szilárdult meg a végleges dizájnja szerintem egész vicces sztorija van. Van benne egy csipetnyi türelmetlenség és egy hintésnyi düh. Szóval Ridley-nek még mindig nem sikerült megállapodnia, hogy mi legyen a Nostromo végleges kinézete, több lehetséges változat is közkézen forgott, több ötlet is volt, amiből volt is nézeteltérés Ron és Scott között (az utóbbi űr kacsalábú csigákat /barnacle/ meg űrhínárt akart a hajóra amit Cobb egyenesen elutasított), de vészesen közeledett a forgatás kezdete, de ugye nem tudsz forgatni a hero ship nélkül. Szóval Brian Johnson egy nap megelégelve a pöcskölődést betrappolt a dizájn stúdióba, és felmarkolta az összes képet melyet Chriss Foss (egy másik dizájner) csinált, legalábbis azt hitte, hogy az mind Foss munkája amit magával vitt a Bray makettépítő stúdióba. Nos kiderült, hogy a rajzok között bezony ott voltak Ron rajzai a hajó külsejéről. S láss csodát, megszületett a Nostromo külalakja mely némi változtatásokkal, de Ron rajzai alapján. Még az eredeti tervek szerinti sárga színt is megkapta, amit Ridley átfestetett szürkére, de egyébiránt leokézta a hajót. Ezentúl Ronnak köszönhetjük a Weylan-Yutani szót, az idegen savas vérét, és egy csomó felvarrót és egyebet a filmben, amik apró dolgok, de élettel töltötték meg az univerzumot.

Zászlók és felvarrók, készült erről egy gyűjtemény "The Authorized Portfolio of Crew Insignias From The UNITED STATES COMMERCIAL SPACESHIP NOSTROMO Designs and Realizations" még vadászom a teljeset.

Változatok Nostromóra, legalul Cobb utolsó dizájnja, amit a modellépítő felmarkolt dühében.

Egy bulkhead

Az Alien 2-re az akkor feltörekvő Cameron direkt őt kérte fel, és nem hazudtolta meg önmagát újból sem. Cameron-nal megtalálták egymást mint zsák a foltját, és új szintre tudták emelni közös munkájukat. Ennek az volt a kulcsa, hogy Cameron állítása szerint mind ketten művészetük átadásának közegeként tekintettek a filmre. A munkafolyamatuk valahogy úgy nézett ki, hogy Cameron adott egy skiccet Cobbnak egy darab fecnin, az pedig újra csomagolta és hozzáadta a maga hozzáadandóját. Az Alien 2 összes díszlet eleme (nem mintha Cobb máshogy dolgozott volna) a megvalósíthatóság jegyében készült, sőt még az amerikai katonaság figyelmét is felkeltette a Drop ship dizájnja, szóval lett egy apróbb hivatalos munkája a katonaság felé

Dűne

Jodorowsky Dűnéjéről szóló dokumentumfilmről már írtunk, TL;DR.: egy őrült és lehetetlen lázálom volt maga  film ötlete, viszont összehozott olyan embereket, akik később belevésték a nevüket a sci-fi történelmébe. Cobb nem sokat dolgozott a filmen, tervezett Jodorowskynak egy Ornithoptort, ami azért nem érdekelte Jodorowsky-t mert szerinte túl NASA dizájn volt. Mondjuk meg vagyok győződve, hogy részben maga a rendező személye miatt nem jöhetett létre a film soha.

Az utolsó csillagharcos

Ő azért különleges mert az első olyan munkája ahol rajzát nem fizikai modellen keltették életre, hanem digitálisan. Specifikusan őt kérte fel John Withney, akivel az Alien forgatásán ismerkedett meg. Ez pont az Alien 1 forgatásainak kezdetén volt, mert az a produkció ugye Angliában készült, így Cobb a kezdeti tervek után felszabadult, és így állt be az akkor frissen alapuló Digital Productions cég csapatába (akik egyébként a TRON digitális jeleneteit is csinálták nem sokkal az előtt). Cobb zsenialitása és figyelmessége a cég többi részlege felé megint tündökölt. A Gunstar nagy részét olyan idomokból rajzolta meg, hogy azokat matematikailag könnyű legyen számolni, mert hiába a cég saját szuper computerének (Cray X-MP), technológiai limitációk azért bőven akadtak.

Vissza a jövőbe

A DeLorean eredeti terveit Andrew Probert csinálta, aki a kezdettől fogva a projekten dolgozott, de túl tisztára sikerültek a terve és nem illettek ahhoz az elképzeléshez, hogy Doki mindent a sufnijában tákol össze. Szóval felbérelték Cobbot (két kemény hétre futotta, annyiba került a tehetsége), aminek Probert nem örült, viszont olyan bolyhos teddymaci kisugárzása volt Cobbnak, hogy Andrew nem tudott haragot tartani, és amúgy is, Cobb tiszteletben tartotta az ő ötleteit is. A DeLorean amúgy a legjobb példa a praktikusságára és megvalósíthatóságára nézve. Ugye az első kocsi nukleáris reaktorral működik, de ugye annak kell hűtés is, meg kell valami vezető is mely megtöri az idő folyását. Így kapta meg a híres hűtőszárnyait (melyekről én eddig a pontig azt hittem, hogy valami sugárhajtómű) valamint a kocsin körbefutó réz és egyéb fémcsíkokat.

Dizájn	És a végleges

Abyss

Áh igen a Mélység titka, az egyik legjobb és leghihetőbb tenger alatti sci-fi. Még mindig várok a rendes blu-ray transzferre. A Mélység titkának önmagában megérne egy cikket a készülte, ugyanis a filmipar legnagyobb édesvízi medencéjét építették meg hozzá egy be nem fejezett atomreaktor héjában. Igen jól olvastad. Ron felelt a Deep Core belső tereinek kitalálásáért, és a dizájner team imádta őt, mert annyi részletet és fontos infót zsúfolt a munkájába, hogy könnyű volt replikálni azt. Ezen kívül ő neki köszönhetjük a sisakokat. És itt jön ismét képbe az, amit már ezerszer leírtam: Ron pragmatikussága és a működőképességre való törekvése. Mivel a filmnek majdnem 40%-a víz alatt forgott, ezért szükségük volt két dologra: sisakokra melyek nem torzítják a színészek fejét, és a színészek arcát valahogy meg kellett világítani. És ilyen nem volt a piacon elérhető sisakok között. De Ronnak sikerült megoldania mind kettő problémát és egy működő víz alatti munkára certifikált sisakot készítettek a tervei alapján, ami iránt még egy kereskedelmi búvárfelszerelést gyártó cég is érdeklődött (bár ugyan tömeggyártás nem lett) belőle. A színészek fejének megvilágítását pedig sikerült úgy megoldani, hogy elkerülhessék a ledszalagok beszerelését. A sisakok tetején van ugye reflektor ami a filmben ténylegesen is használva volt, és ebbe a rendszerbe szereltek be egy tükröt, ami a refi fényerejének tört részét a színész arcára vetítette, így megvilágítva azt.

Total Recall

Míg sokan akár bugyutának is tarthatják a filmet, addig ha belemerülünk a háttér munkálatokba azért akad érdekes dolog. Emlékeim szerint több kritika is érte a Schwarzenegger féle Recall Mars kolóniáját, mennyire hihetetlen. Nos az az igazság, hogy Cobb ennke a filmnek köszönhette, hogy meglátogathatta a NASA kutatóit, és kooperálhatott velük. És a kolónia tervezésénél figyelembe vette a NASA tanácsait és feltételezéseit, és így születtek a marsi hegyekbe és kanyonokba vájt város képei.

Rocketeer

Amikor megcsinálták az eredeti Dave Steven dizájnt a képregényből, akkor a készítők kicsit elszonytyolódtak, mert állításuk szerint a jetpack úgy nézett ki, mint egy kuka a színész hátán. Szóval a legjobbat tehették, amit kitalálhattak: felbérelték Ron-t a projektre. Cobb pedig, jött látott és dizájnolt, és szerintem a mozitörténelem egyik legikonikusabb jetpackjét sikerült megalkotnia.

A legkorábbi képregény amit találtam, szóval szerintem ez az eredeti design.

Néhány dizájn Cobb tollaiból

És a végleges dizájn, ami a filmben nagyjából változtatások nélkül megépítésre került. 

Kutyák és macskák

Na ez volt az ami komplettül meglepett. Halovány emlékeim vannak a filmről, de arra emlékszem, hogy inkább gyerekeknek készült, s mégis, Cobb dolgozott rajta, és ugyan annyi figyelmet és törődést szentelt minden darab conceptnek, mint bármilyen más projekt esetén.

Záró gondolatok a könyvről

A könyv szerintem nagyon jól el lett találva tartalmilag. A legérdekesebb képeket sikerült összeválogatniuk és a történetek/visszaemlékezések tökéletes narrációt adnak, kielégítve a minél több BTS iránti vágyat (ha van, nekem van). A Nikopol trilógia és a GitS manga után felüdülés volt a könyvet olvasni, és elmerülni életművében, és általánosságban jól esett egy pozitív emberről pozitív visszaemlékezést olvasni. Ha neked is megtetszett a könyv és a benne rejtőző rajzok, akkor innen meg tudod venni. Én szívemből ajánlom, nagyon jó könyv.

Záró gondolatok a sorozatról

Amikor megtudtam, hogy bezár a Bookdepó akkor igazából úgy voltam vele, hogy most vagy soha, úgyhogy az akkori kívánság listám összes elemén rányomtam a rendelésre, és még néhányra, amit az oldal ajánlott. Így 2 nap leforgása alatt eltapsoltam 125000 forintot. Ebből csak kettőben csalódtam, a többi kedvemre való volt. Ami azt illeti a Ghost in the Shell mangákon már túl is adtam, és kipipáltam egy másik vágyamat, a Nauszikaä mangákat (mázlim volt). Az Amazonnak meg száradjon le a keze, hogy tönkre kellett tenni a Bookdepót, feltételezett profit vesztés miatt. Tudom, hogy a Bookdepo is az Amazoné volt, de csak közvetve, most pedig arra hivatkozva, hogy nem profitábilis (illetve nyilván az, hogy nem közvetlenül az Amazontól vetted a könyveket) meg kellett szüntetni. Köszi, én pedig akkor más forrás után néztem, a Libristót is teszteltem, a tapasztalataimat pedig meg is osztottam veletek, szerintem jó utódja lesz a Bookdepónak.

A sorozat többi részét itt megtalálod.