Az utóbbi időben egy csomó cég próbálja ki magát olyan területeken, ahol eddig maximum kutatók és egyéb NAGYON óvatos szervezetek dugták vízbe a lábukat. És hát ebből nem is olyan régen volt is egy katasztrófa, igen Ocean Gate rád nézek. A soron következő cikkünk alanya azért más, hogy ők az űrutazás atyaúristenéhez mentek most, mert ha valaki, a NASA tudja, hogy mi fán teremnek a potenciális balesetek.
Bevallom amikor először olvastam a szalagcímet, egyből az jutott eszembe, hogy már mégis miért lenne ez az első független űrrepülő, hisz a Virgin Galactic már mióta repül. Aztán rá kellett jönnöm a különbségre elég hamar: a Dream Chaser cég gépe nem csak a Kármán vonalig akar repülni, hanem annál tovább: az ISS-re, és így ebben a formában tényleg az első független űrrepülő lenne. A coloradói cég még 2016-ban nyert a NASA-tól pénzmagot a CSR-2 (Commercial Resupply Services) program keretében, melynek egyik kitétele, hogy legalább 7, legénység nélküli, ellátmány szállító küldetést hajtsanak végre az ISS számára. És most úgy tűnik, hogy az utolsó nagy hajrába fordultak. November elsején jelentette be a cég biztonságtechnikai főnöke, hogy gyakorlatilag az utolsó elemeket teszik a helyére a hajóban, aztán pedig irány a NASA Neil Armstrong tesztlaborja, hogy ott a NASA mérnökei tömérdek tesztnek vessék alá, hogy kiderüljön, minden az előírások szerint történt e, és a hajó kibírja e mondjuk a légkörbe lépéssel járó rázkódást és extrém hőmérsékletet. A hajó jó esélyekkel indul, mert kipróbált és tesztelt technológiákra alapszik, bár azért akad újdonság. Apai ágon a szovjet BOR programból anyai ágon pedig a BOR amerikai koppantásából, a HL-20 programból merít ötleteket. Sőt igazából ez a gép a HL-20 licenceléséből született. Az eredeti fejlesztést még a SpaceDev nevű cég kezdte 2006-ban, azóta azonban a Sierra Space bekebelezte a céget, a programmal együtt. A program értékelése után minimális változtatásokat eszközöltek rajta, kihúzták az egyenletből az embereket, és teljesen áttervezték pilóta nélküli teherszállítójárművé. Ez a laphúzás végül is bevált, ugyanis 2016-ban kiírták a CSR-2-t és ott nyertek, a többi pedig már ismert. A tervek szerint nem magától, hanem egy hordozó rakéta segítségévél jutna fel, hogy aztán hat hónap múlva onnan saját szárnyain térjen vissza. Aporpó szárnyak, nos a Tenacitynek (Kitartás) keresztelt űrhajónak épp akad belőle kettő, melyet összehajthatóra terveztek.
Viszonylag apró járműről beszélünk, mindössze egyharmada az Űrsiklónak, kb 9 méter hosszú és a legszélesebb pontján 7 méter széles (széthajtott szárnyakkal). Az eredetileg forrásként használt Gizmodo cikk szerint ezeken a szárnyakon kapnak helyet a hajó szintén kihajtogatható napelemei, ami viszont nem igaz. Magának a járműnek nincsenek napelemei, nem hogy kihajtogathatóak, de az utána csatolható Hullócsillagnak elkeresztelt rakománymodulnak már igen. A számok szerint a hasznos teher kapacitása a gépnek olyan 5,5 tonna lesz a raktérmodullal együtt. Ja igen, ugyan egy gépet legalább 15 küldetésre terveznek, a Hullócsillag azonban csak egyszer használatos lesz, és leválasztás után a légkörben elég. Ezentúl úgy tervezik, hogy a Tanacity kabinja nyomás alá helyezhető lesz, ezáltal dokkolás közben is használható lesz, mint hálószoba.
A raktérmodul már a NASA kezében van, a mérnökök pedig a hajó érkezését várják, hogy összeszerelhessék a kettőt és számtalan tesztnek vethessék alá. Többek között be fogják tenni egy hatalmas vákuum kamrába is, hogy ellenőrizzék kibírja e egyáltalán. Aztán rázópadra kerül, hogy szimulálják a rakétakilövéssel járó stressz faktort. Ha minden oké, és megkapja a zöld jelzést, akkor irány Florida, ahol a Sirerra Space reményei szerint sikeresen megcsípik majd a 2024 áprilisi kilövést, bár ehhez nagyon sok csillagnak kell együtt állnia, a teszteken túl pl.: repülnie kellene az ULA Vulcan rekétájának, ami kb. annyi akadály elé nézett eddig mint az SLS. Öröm az ürömben, hogy a Vulcan első kilövése ez év decemberére van előidőzítve, a Sierra meg már lebeszélte velük, hogy a második kilövéssel mennek ők is. Aztán ha már fent vannak az űrben még ott sem áll meg a tesztelés, mielőtt egyáltalán megközelíthetik az űrállomást a NASA meg fog bizonyosodni arról, hogy az űrjármű reagál a vészleállító parancsokra és egyebekre. Aztán ha megkapja az engedélyt, akkor a hajó távirányítással az űrállomás alá lesz mozgatva a Canadarm hatósugarában, hogy az megragadhassa, és a dokkhoz igazíthassa. Aztán 45 nappal később a tervek szerint az űrrepülő a régi sikló kifutón fog landolni, ami 5 évvel ezelőtti teszten már sikerült nekik.
Ugyan nem önszántukból vetik alá magukat a NASA teszteknek, inkább kötelezettségük, nekem mégis nagyon tetszik, hogy hajlandóak magukat alávetni ennek, sőt ha jól értem a cég szóvivőjének szavait, akkor kimondottan várják az eredményeket, és bíznak benne, hogy zöld lámpát fog kapni. Sokat jelent ha képes vagy úgy bízni a saját munkádban, hogy hajlandó vagy odaadni, hogy mások tépjenek rá egy új lyukat, ha épp rossz lenne. Remélem a csillagok együttállása nekik fog kedvezni, és összejön az áprilisi kilövés, majd aktívan fogom figyelni a híreket.
via.: ArsTechnica
https://imgur.com/a/H9pXbpV
