Az Örökség szerintem mindenki számára hatalmas meglepetés volt a mozikban, nekem is, és sokáig a filmből kilőtt képek voltak a háttérképeim. Mivel elég jól teljesített, egyértelmű volt, hogy jön a folytatás, és nem sokára rá csoroghtak a hírek, amiket a poszteren kívül taktikusan elkerültem, hogy mindenféle elvárás nélkül ülhessek be (amellett hogy jó film lesz). Nos...
Elköltöztünk a békésnek oklahomai kisvárosból (már amikor Gozer nem ott akar visszatérni) és ismét New York a színtere a jelen filmnek, a múltban kezdünk, ahol a manhattan-i kalandozó társaság székhelyéhez riasztják az akkori tűzoltókat. De belül nem tüzet, hanem megfagyott testeket találnak. Ezzel a felütéssel ugrunk a jelenbe, vissza New Yorkba, ahol az előző filmből megismert csapatunk bőszen kerget egy föld alatt kóricáló dögöt, közben Szellemirtó hírnévhez mérten káoszt és zűrzavart okozzanak. Átlagos hétfő reggel az univerzumban. Phoebe kicsit nehezen viseli, hogy keretek közé szorítják, és amúgy hivatalosan nem is lehetne szellemirtó, mert nem 18 és az előbb említett káoszokozás az ő nevéhez köthető ÉS emiatt az anyja elveszi tőle a rucit és nem viszik sehová magukkal. Innentől több szálon fut a sztori: feltűnik egy bronz gömb ami azonnal kisüti a fölé tartott PKE mérőt, aztán már a szellemtároló sem épp akar működni, és kiderül számunkra, hogy 1984 óta SENKI nem ürítette ki a tűzoltó állomáson található "spektrális szemetes kukát". Phoebe pótcselekvésként, és ha már úgyis egyszer volt szerencséje a nagyapja szellemének segítségével levezetnie a felesleges feszültséget magában sakkozásra adja a fejét egy kihalt parkban és ekkor akad rá véletlen Melodyra, akivel valamiért mélyen konnektál. Nemsokkal később elkezdenek megjelenni a repedések a valóság falán (ezt érts szó szerint, ugyanis a tároló igencsak ki akar jönni a helyéről) és ennek apropóján Winston megismerteti őket az elmúlt évek munkáink a gyümölcsével, a saját szellemkutatási osztályukkal, és itt érnek össze a szálak. A középpontba végleg a gömb kerüljön aki mindegyik tanulmányozás alatt álló szellemből ellenreakciót vált ki. Phoebet ezek közben még inkább hanyagolja mindenki, így Melody társaságát keresi, aki végül is eléri, hogy a Winstonék által mutatott egyik ketyerével kilépjen a testéből, csakhogy az előbb említett szellemlány átverte a palánkon, és az egész haverkodás és beszélgetések azért voltak, hogy Garraka visszatérhessen a síkunkra és elhozhassa a világvégét. És innen már csal a végső konfrontáció van hátra.
Egy-két dolgot kihagytam, így nem túl spoileres a leírás. De akkor milyen volt a film? Nos felemás szájízzel jöttem ki a moziból. Komoly gondja igazából nincs a filmnek, ám sok apróbb sebből vérzik. Az első ilyen seb az a régi szereplőgárda szerepeltetése, mert a filmben az összes életben lévő régi színész visszatér, ki kisebb, ki nagyobb szerepben. Viszont láthatjuk Annie Pots-ot Jannien Melnitz szerepében, Dan Aykroyd-ot Ray Stanzként, Bill Murray-t Venkmanként, Ernie Hudson-t Winston Zeddmoreként és még William Athertont is viszont látjuk mint (mostmár) Walter Peck polgármester (még mindig nem változott a célja, hogy örökre bezárassa a Szellemirtókat), csak ezzel az a baj, hogy elfojtották az eredeti szereplő gárdát. Az Örökség csinálta szépen, tisztelegve az előzőek előtt. Egon (halálától eltekintve csak sejtetve majd a végéig egy jelenet erejéig, Ray rövid ideig, a többiek pedig a végső konfrontációnál pár jelenetig. Itt pedig, a hangsúly lekerült a gyerekekről, és átkerült ismét az eredeti csapatra. Sőt Pecknek a fixaideája sem vicces már, hogy be szeretné záratni a Szellemirtókat, főleg, hogy New York két hatalmas szellemkitörési eseményt is átélt, és a Szellemirtók kétszer is megmentették a várost (meg vele együtt a világot is), de ugye ez kit érdekel. Az Örökség szereplőivel szintén elbántak a forgatókönyvírók. Podcastből egy nevetséges karaktert varázsoltak, aki igazából dísznek van jelen a filmben meg azért, hogy néha kalapáccsal szétverjen egy-két tárgyat. Luckyt megint parkolópályára ültették és semmi lényegeset nem tettek vele MEGINT. Aztán ott van szegény Phoebe. Phoebe gyökérként való kezelése kimondottan kiakaszt, holott az előző részt nagyjából ő oldotta meg, egyedül. Az lehetett volna alapvető konfliktus a filmben, hogy Phoebe elbízza magát és nagyon beképzelt lesz, és le kell rántani a földre, de sajnos nem ez a központi motívum, ehelyett igazából Peck fenyegetőzése miatt teszik kispadra, meg mert anyja szerint nem élt még tiniként. Ezért is kezd el barátkozni Melodyval, akivel a film során összesen érintkezik kétszer vagy háromszor. Miért fontos a pontos szám? Nos mert Phoebe ennyi felületes találkozás után felrója a szintén átvert szellemnek, hogy elárulta a bizalmát. Mondom lol, értem, hogy gyorsan bízol emberekben de azért ez erős. Az a baj a filmmel, hogy tele van jó ötletekkel és conceptekkel. Végre haladtunk valamerre tovább az eredeti filmek tűzoltó állomásától (habár azt is lehetne modernizálni, hogy ne csak egy lepukkant lyuk legyen), megvolt a nyitás a következő generáció és azok bajai felé, más anyagot kellett használni Garakka ellen, mert nem volt elég a jó öreg keresztezzük a sugarakat, sőt igazából annak is örülök, hogy kaptunk egy új fő gonoszt, akinek a revealje is szerintem egész pofásra sikerült. Azonban az új szellemirtó HQ is alig szerepelt, új lényekről és tudásról ne is ejtsünk szót, mert nem igen volt, az "új" protonpakkokról meg meg sem mondom, hogy újak lennének, mert vizuálisan ugyan úgy néznek ki mint a régiek, Phoebe tákoltja meg alig kap szerepet és befuccsol az is. Ám a felsorolt problémák könnyen orvosolhatóak, lennének szerintem. Az érdeklődés a GB univerzum felé nem lankad, sőt, az Afterlife bizonyítja is ezt, a maga 92-3% nézői rátájával, és itt lenne az ideje nyitni. Nyitni másfelé, mert a régi cast már tényleg (jobb szó híján) unalmas. Ám a sorozat kicsit kutyaszorítóba került, mert sokaknak hasonlóan felemás az érzésük a filmmel kapcsolatban, s bár a nézői értékelések még midig jóval magasabbak, mint a kritikusiak, egy esetleges harmadik film ebben a szituációban eldönti a sorsát a sorozatnak, mert nem feltétlen lehet még egyszer rebootolni (nézzétek meg mi van az örökre rebootolódó Batman és Superman filmekkel). A szerencséje a filmnek ott van, hogy az alapvető mag adott ahhoz, hogy megismételjék az Örökség sikerét, csak bátrabbnak kell lenni, és teret hagyni a következő generációnak, és végre háttérben vagy maximum támogató karakternek meghagyva az eredeti castot. Meg mondjuk Winston háttérbéli munkásságának gyümölcsét is jobban ki lehetne domborítani és Phoebe test/lélek szeparálós tették következményeire is rá lehetne játszani, mindezt úgy, hogy mutatnak egy csomó új szellemet, és akár helyszínt. Te jó ég, mit nem adnék azért, ha kalandozhatnánk Egon szellemtárolójában hosszabban, amire két rajzfilm sorozatban is volt példa. Imádnám amúgy, ha kapnánk egy olyan filmet ami érzésben hozza az Extreme Ghostbusters sorozat által nyújtott élvezet faktort, abban minden adott volt. Tudott könnyed lenni, megfelelő humorral (nem bitcoin twitcht streamer kiutalásokkal és Marvel szintű egymondatosokkal), de helyenként igenis tudott komoly és sötét lenni. Illetve a karakterei meglepően kidolgozottak voltak ahhoz képest, hogy a sorozat az tulajdonképpen reggeli matinéban ment. Csak kérve-könyörögve esedezem, hagyjuk el a felesleges vicceket, és felesleges modern kori utalásokat, mert illúzióromboló.
