Alapjáraton egyáltalán nem szeretem a found footages filmeket, mert iszonyat olcsó feelingje van, eddig egyet bírtam igazából elfogyasztani, az a Trollvadász volt, azt viszont szerettem. Ennek mentén hozok egy crossover tematikájú posztot, kollégámnak köszönhetően.

A metró mint misztikus saját világ iránti rajongásom kétséget kizárólag a Metro 2033 könyvvel és később játékkal kezdődött, és míg ugyan az utóbbi univerzumból kiszerettem, a metró, mint világ a világban concept továbbra is érdekel. Metró őrületem csúcsán ismerkedtem meg a Moebius című argentín filmmel, ami egy nagyon jó low budget megoldása volt egy érdekes sci-fi conceptnek, bár az hol felszínen hol alatta játszódott. A legjobb (és itthoni) film, ami kihasználja a teljesen föld alatti világ koncepcióját az a Kontroll volt, ami amellett, hogy egy izgalmas horror-thriller lett, egyben időkapszulaként is funkcionál. De hogy miért vezettem fel így? Nos egy metrós horror kisfilmet hoztam, mely egyben időkapszula és az egyik új tartalom műfajra emlékeztet: a backroomsra. És csak úgy mint ott, itt is van viccess véglet (a Blaha VR POV videó zseniális a maga elnagyoltságával), de hál istennek most már akad komoly véglet is. Íme az Ajtók záródnak: 

Nagyon jól lett szerintem megcsinálva. Ami kimondottan lenyűgöz az, ahogy kinéz, mert az egész animált, ez evidens, hisz nem a mostani állapotokat mutatja be, hanem még a felújítások előttit, de a textúrázás és VHS filter (ntscQT, ha valakit érdekel), ami rákerült, olyan jól fedik el, hogy tényleg úgy érzem, hogy egy régi kézi kamerás felvételt nézek, amin el van rontva a szaturáció. Amúgy hatalmas nosztalgia faktora is van, a régi menettáblák amin a várható érkezés van kint, egyáltalán ahogy kinéz az állomás, még CIPOE tag is akad. És emellett a hangdizájn is marha jó, a folyamatos fluoreszcens csövek zümmögésével és a rémisztgetéshez használt hangeffektekkel. Meg is kérdeztem, hogy mi a titok és nos az, hogy minden eleme kézzel készült akkori felvételek és fényképek alapján, mert akkorra már javában dúlt a felújítás odalent. A kis film fő inspirációjának Kane Pixels munkássága (ő vizuális szemszögből), a Kontroll (ő inkább spirituális/átvitt értelmi jelentésekben) lehet tekinteni, és ezeket nem csak az alkotó mondja, hanem teljeségében érezhetőek is. A kisfilm sok-sok év alatt készült, hol félretéve majd pihentetve a projektet. Aztán fél éve pedig egy ismerőse tanácsára szabott magának egy határidőt, amire kész kellett lennie, és mi így kaphattuk meg a fentebb látott végeredményt. Mikor arra kérdeztem rá, hogy várhatunk e még hasonló alkotásokat, a következő választ kaptam, amivel teljesen együtt tudok élni:

Hogy lesz-e még horror Budapesten nem tudom megmondani. Nem szeretnék beleesni abba a csapdába, hogy leragadok egy koncepciónál, csak hogy kiszolgáljak vele egy tömeg igényt, de persze nagyon jól esik a sok pozitív visszajelzés :)