A MU életútja alatt sok kiadótól került piacra, míg kikötött a jelenleginél. Ezek közül az egyik ilyen rövid ideig létező kiadó az Inomi volt, més fennállása latt 5 MU könyvet publikáltak. Az egyikkel amúgy már foglalkoztunk, ugyanis ők adták ki a Sötétség előttet is. Most jó pár évezreddel későbbre látogatunk, egy teljesen másik korszakba, az Ezredvégre.

Hirtelen véget ér a Gilleth-mutáns háborúként elhíresült esemény sor. Amikor azt mondom, hogy hirtelen, akkor értsd úgy, hogy a könyv elején mi egy épp aktív harci helyzetbe csöppenünk, ahol főhősünk a híres-hírhedt York Ketchikan épp az életéért küzd egy űrhajón amit épp Gillethek csáklyáznak meg, mondjuk őt ez nem zavarja, elvégre ő csak hivatásos túsz. Az már annál inkább, hogy a hangár, aminek a plafonjáról egy drótsodronyon lóg az épp plazmapokollá változik, mert a teljes hadianyag lerakat begyulladt. Ja és valaki épp átlőni készül a fejét. És ez még mindig csak egy hétfő (gondolom én). De hát York piszok mód mázlista ember, és ezt igazolja az, hogy amikor épp lyukat égetnének a fejébe véget érnek a harcok. Ez mondjuk nem azt jelenti, hogy York megúszta a dolgot, ugyanis ő egy hivatásos túsz és mit csináljon az ember ha nem tud túsz lenni mert sehol és senki nem harcol, valamint ellenfelét ez az apró tény nem érdekli. De hogy rövidebbre zárjam, a probléma megoldódik, és York pedig Desiréen lógathatja a lábát és pihenhet. Mindaddig míg fel nem keresik, hogy azonnal lenne egy meló és ő lenne a legjobb jelölt rá. Hogy mi a feladat? Oh semmiség, csak el kellene lopni egy nyakláncot. Egy zárolt bolygóról. Melyet a Láthatatlan hadsereg őriz. Mennyire lehet nehéz? Így találja magát Moreau bolygóján, ahová nemes egyszerűséggel behajították bolygó körüli pályáról, mit ad isten egy épp kezdődő konfliktusba. Csakhogy Moreau kb az első világháború technológiai szintjén van, York meg nem gyorsíthatja a folyamatot modern technológiával, mert, ha az Ezredvégen van egy szervezet, akivel aztán tényleg nem akarsz ujjat húzni, akkor azok a Láthatatlanok (a hadsereg, nem a titokzatos faj). Szóval York kénytelen ellavírozni egy nők által irányított társadalomban, ahol ráadásul mindenki is alakváltó.

A Hercegnő nyakéke egy egyszerű 200 oldalas novellácska, pont olyan, amilyennek amúgy az MU-t megszerettem a Shaw regényeken kívül, csak ez épp Ketchikan. Könnyed és az univerzum nagy általánosságát tekintve súlytalan könyv, de kimondottan kellemes olvasmány, ha abban a kései szakaszban vagy, ahol én, hogy a fő ív lezárult, de csillapíthatatlan a MU igényed. Ugyanitt megjegyezném, hogy mély mondanivalót ne igazán keress benne, ugyanis az nincs benne, valamint azért jellegzetesen kora kétezresévek beli könyv a mi a karakterábrázolásokat illeti (főleg a nőket). York ennek ellenére később fontos karakter lesz az univerzum szempontjából, de ez számára is csak egy aprócsak kitérő. Ez a második könyv ahol izolált társadalomba kalauzolnak el bennünk, hasonlón már jártunk Shaw-val, azt is épp a legendás Láthatatlan hadsereg őrizte (melynek véletlen sincs köze a francia idegen légióhoz sem pedig a Central Intelligence Agencyhez, akkor se, ha a nevük nagyon hasonlít, tudni illik a híres-hírhedt 17-es repülőszázad talált rájuk is, és az egyetlen túlélő tagjuk egy francia faszi volt, ő adta nekik a nevet). Amúgy a CIA az MU egyik számomra jelenleg legnagyobb rejtélye, de eddig ebben a könyvben kapjuk a legtöbb infót róluk, annak ellenére, valójában nem sok konkrétum kerül megnevezésre (a második kiadásban azért . Mondjuk azért utalások akadnak, pl.: Katchiken idejében is csak suttognak arról, hogy egy bizonyos Mike Bara felvételt nyert soraik közé, de hát ez megalapozatlan pletyka (legalábbis York így gondolja, aztán kitudja).

2. kiadás

2024-ben jelenet meg a második kiadás, mely fő változása egyértelműen de Molay bevonása volt a történetbe, ami igazából két lépéssel lemaradva külön szálon követi Yorkot (azaz Molay követi a férfit), annyira nem akciódús az utolsó néhány fejezetig, de akkor az író telitalppal rúgja ránk a lore-os kaput, és szór meg minket a Láthatlan hadseregről és a wrajkokról, na de hogy még a Katedrális végeseményeibe is bekötésre került a regény (ebben amúgy az az extrán jó dolog, hogy így egy 680 éves folytonosság is megvan). Ami egy kicsit zavaró, hogy az eredeti Inomis kiadásban is, és az új kiadásban is jelen vannak az orákulumos jelenetek, de igazából én nem érzem, hogy bármilyen jelentőségük is lett volna, vagy bármivel is közelebb segítették volna a helyzetének megoldásához, ami egy kicsit eh, de hát ez van, nem lehet minden tökéletes. De a fentebb részletezett információ bombák azok kárpótolnak ezért az apróságért.

Enciklopédia szempontjából

Az almanach szempontjából csak egy-két lényeges szereplőről tartalmaz információt a többi az univerzum kontextusában jelentéktelen, noha amúgy a moreaui társadalom kimondottan érdekes berendezkedéssel működik. Ez mondjuk nem jelenti azt, hogy ne élveztem volna a feldolgozását, kedvencem talán Margo szócikke lett. A hozzáférhetősége a regénynek a második kiadással drasztikusan javult, bár az eredeti Inomis könyv is gyakran forog antikváriumok polcain, illetve ebből készült ebook formátumú kiadás is, így el vagy halmozva lehetőségekkel. Apropó Inomi, ezek a könyvek érdekes vadhajtásai az univerzumnak, szinte mindegyik könyv kanonitása megkérdőjelezhető. Kimondottan a Shaw-t szerepeltető könyvek, Szűz az infrafény kivételével semelyik sem tartozik Brett életútjába  (így pl a Jó nap ez a halálra konkrétan nem történt meg). Amikor írtam a cikket, akkor még nem tudtam, hogy nemsokára lesz új változat, és azon elmélkedtem, hogy mit fog jelenteni ez Ketchikannak. Nos azóta bizton kijelenthetem, hogy a Tuan kiadással kanonizáltnak tekinthető a regény, és a benne történtek is. Ami pedig az Inomi könyv hátában található kronológiát illeti, azért érdekes dolgokat rejt, és a Almanach projekt idővonal szócikkének a megalapozója, de azért elég sok kérdőjel felmerül az ott említettekkel kapcsolatban.