A már bemutatott kettő, Arturus ív indító regényen kívül még egy könyv volt ígérve, az pedig egy novellás kötet volt, aminek részeit elkezdték posztolni a Tuan honlapján is. Sajnos azóta sem jelent meg a könyv, én pedig elolvastam 4 novellát, úgyhogy nem várunk tovább

G.F. Lancer - 13-as potokol

Egy ízig vérig katonai akció egy utolsó kétségbeesett próbálkozás a Turáni-Birodalmi háború nyitópillanataiból. Foross bányászbolygón, egy osztagnyi katona versenyt fut az idővel, hogy végrehajthassák a címadó 13-as protokollt és egy idejemúlt atomreaktor segítségével vészlyelzést küldhessenek a birodalmi flottának. Rövid feszes történet, a mostanság egyre gyakrabban látott IMC-vel (nekem ez üdítő színfolt), kapunk benne egy új dimenzión túli lényt is amiről kevéske dolog ismeretes, de ha a könyv fülszövege bármire is enged következtetni, talán, talán találkozunk még velük.

Lancer is egy újonan érkezett író a világba, de telitalppal rúgja be a háború ajtaját a gyanútlan olvasóra, egy feszes tempójú és nyomott hangulatú novellával nyit egy másik ismeretlen korszakot, ami hasonlóan nagy ciklus lehetne, mint maga az Arturus lázadás vagy a későbbi Brett Shaw ív. Mostanában egyre gyakoribbak lettek a katonai regények, melyke az átlag katonához visznek közelebb és én nem panaszkodom.

Liana Rawin: A szabadság ára

Zi'lënanak nem épp tetszik a neki rendelt sors, úgyhogy egy viharosabb, halált eredményező veszekedés után szimplán megpattan a bolygójáról. Pechére egy birodalmi katonai hajón teszi ezt, amiről tévedésből azt hitte, hogy utasszállító. No meg az is meglepetésént ért, hogy kitört egy háború Arturus és a birodalom között és a hajó rakterében valami foglyok vannak, Zi'lëna így hát dönteni kényszerül. 

Eddig főleg emberközpontú novellákat és regényeket olvashattunk az univerzumban, noha gyakorta feltűnnek fontosabb szerepben idegenek (huurianok, markhamilliek stb) de ez az első novella ami kimondottan egy idegen lélektanával foglalkozik. Ez már önmagában sem kicsi kihívás, de örülök, hogy lehetőséget adtak Liana Rawin álnév mögött rejtőző személynek (aki egyben az első női író is szerintem az MU során, lehet tévedek, még nem olvastam mindent, de folyamatban van), dacára annak, hogy első novellás író. Kimondottan kedvelhető karakterre sikerült am'noga lány akiről szól, és nagyon jól átérezhető a kétségbeesése ahogy megrendül benne a világ a háború hallatán, nagyon remélem, hogy még viszont látjuk majd. Váltottunk néhány szót, mikor dedikálásra vártunk a Galaktika standjánál, és ő azt mondta, hogy ha rajta múlna, akkor szívesen mozgatná még az am'noga lány karaketerét, én pedig kíváncsi lennék rá, hogy mi sül ki belőle. De egyelőre megmarad egy novellának, aminek nyiva van hagyva  vége egy potenciális folytatásnak.

Patrick J. Morrison: A halálraítélt század

Egy húszéve kiugrott és azóta bujkáló egykori katonát az éjszaka közepén felkeres egy praetoriánus tiszt és így az élete végén fontos feladatot bíz rá. Ki kell iktatni egy renegát IMC századot, a módszer különleges és okkult megoldásoktól hemzseg. Csak aztán kavarodnak és keverednek a dolgok, mert ott ahol egy Astetten neve felmerül az garantáltan nem lesz egyszerű, ezt Brett óta fixen tudjuk.

Ezzel a regénnyel őszintén nem tudom, hogy hányadán állok. Ugyan tetszik a több személyiséggel iszonyatosan megbolondított történet, de kicsit az ízlésemnek túl sok volt a jelenlegi popkult és politikai jellegű kiutalás. Vegyük példának a von Axit megjelenését, mint fogalom az egy picit megfeküdte a gyomrom. Hát még a bolygó neve. Nem ez lenne az első eset, hogy színészről kerül elnevezésre egy bolygó (itt most épp Zendaya), megtörtén ez már Markhamillel is, azonban az valahogy jobban az univerzumba simul, ez meg nem bár lehet ennek inkább ahhoz van köze, hogy szerintem egy középszerű színésznő az illető. De ezeken hajlandó vagyok átlépni, azonban azon már nem, hogy egy új faj az effektíve chtuvian nyelven beszél, és két szó kihagyásával H. P. Lovecraft univerzumának leghíresebb mondatát csattintja el minden felvezetés nélkül. De, hamár ragaszkodunk ehhez, akkor arra is tessék ám válaszolni, hogy most az Great Old Ones-ok vagy úgy amúgy a Cthulhu mítosz egyéb része mennyire él az univerzumban, és hogy mondjuk azok hogyan férnek össze a megiarákkal, pontosabban az uralkodó Anstettenekkel. Gyökerét tekintve a novella egy Totall Recall alapokon nyugvó, többréteges személyiségkeveréssel operáló történet, ami eleve nehézzé teszi az élvezését, hát még ha az ember katalogizálni próbál. Második, harmadik olvasatra is biztos vagyok benne, hogy valamit nem jól értelmeztem, no de majd teszek fel kérdéseket az írónak, és hátha okosabb leszek. Nagyon szerettem volna látni, hogy mi lesz az eredménye a város aktiválódásának, ehelyett azt kaptam, hogy az AHS kondicionálás miatt a fő karakter agya tisztára törlődik és egy üres lappá válik.

Schőberl Frigyes: A számvetés ideje

Birodalom szerte sok helyen nem akarsz lenni, a kocsmában ahová Brett és Wittgen betér, a Császár közelében ha az dühös, ééééés a BBH vallatószobáiban. Dayne Harlannak abban a kellemetlen kitüntetésben részesül, hogy egy félresikerült akció után vendégül látják. Többet nem akarok mondani, tapasztald csak meg magad.

Amikor azt írták a beharangozóban a Tuan oldalán, hogy a lélek fájdalma lesz terítéken, akkor nem hazudtak, Dayne nagyjából mindent feláldozott a BBH-s pályafutásáért, és most mégis a fogadó végen csücsül, és épp azon filózik, hogy a) hogy fogja megúszni ezt, b) hol cseszhette el ennyire. Nem újdonság amúgy, hogy a birodalom átlagpolgárának lenni nem feltétlen jó, de bemutatva ez viszonylag kevésszer volt (közelebbről talán a Természet ellenes katasztrófában foglalkozhattak ezzel, habár azt még nem olvastam, értékelések azonban nem voltak pozitívak). Tőle szívesen olvasnék még regényt (ami azt illeti a BBH embereinek kalandjairól szívesen olvasnék még).

Összességében

És ezzel végére értünk az eddigi összes megjelent könyvnek, ami az Arturus lázadást illeti. Reménykedtem benne, hogy mire eljutok ide több kerül majd ki a Tuan oldalára (többek között ezért is halogattam), de sajnos megálltunk 4 novellánál. Szerintem ez kevés, remélem a kiadott változatban legalább kétszer ennyi lesz. Ami azt illeti azt sem értem, hogy mire várunk? A regények megvannak, nem hiszem, hogy csak 4 győztes volt a versenyen mert annyira sikeres volt, hogy 2 nappal később kitették a megtelt táblát. Szóval miért nem kerül kiadásra? Nagyon lassan indul ez a ciklus, és ez nem bíztató,  bár amit beszéltem írókkal az almanach projekt kapcsán azért ég a kezük között a meló (Dave Howard pl. két regényen is dolgozik azt tudom, ebből az egyik a Féregmentál folytatása)

És a bónusz

Sheenard a Galaktika magazinban írt egy plusz novellát ami két okból különleges. Főleg azért, mert talán ez az első regény amikor a regény fő alanyát de még a főszereplőt is főleg külső nézőpontból láthatjuk azt (E/3), egy, és itt muszáj megjegyeznem, erkölcsileg egész jó helyen álló újságíró szemszögéből, és ezekért a karakterekért én élek és halok. A másik érdekesség pedig könyvhéten volt szerencsére néhány szót váltani az íróval, és csepegtetett némi infót tervben lévő regény újraírásokról, és ha nem csal az emlékezetem pont a Misztériumjáték című kisregénnyel kapcsolatban említett meg egy bizonyos "York szét csap a Vatikánban" szálat. Nos ez nem az a novella, ez feltehetőleg utána játszódik, és visszautal arra majdani kiegészített regényre. Egyébiránt én személy szerint még nem tudom elhelyezni a novellát magamban, ugyanis még nem tartok ott, hogy megtörténtek bizonyos események, de ettől függetlenül is lehetett élvezni.

Almanach szempontjából

Sok újdonságot, főleg a 33-as szektor lakóiról, illetve a birodalmi-turáni háború pillanatairól, ami egészen eddig a pontig homályba burkolózó eseménysor volt. Feldolgozása ennek volt a legegyszerűbb, ugyanis még csak meg sem kellett szenvednem a digitális változat megszerzéséért, mert a Tuan honlapján olvashatóak voltak. Jó volt rajtuk dolgozni, mert eltekintve egy-két kilinkelést (ami már megvan vagy a Féregmentál vagy a Lángvörös miatt) ezek a sztorik önhordóak, és nem túl sok kérdőjelet hagytak nyitva (kivéve A kárhozott század, ott kérdőjelek hegye meredezik). Ezekkel a történetekkel átléptük a 600-as szócikkhatárt, aminek kimondottan örülök. És most haladunk tovább, azt még nem tudom, hogy most mi lesz a következő, mert egy bejelentett megjelenéssel szórtak nem kevés homokot a gépezetembe. Mindenesetre a háttérben dolgozok tovább, és meglátjuk mit hozok következőnek.