A Lángvörös égbolt kiadása rendesen megcsúszott, pár nap híján egy évet, de most kezünkben van, és lássuk hogy röffen be egy új ív.

Ameera a BBH embere, aki egy kicsit szabadosan végzi a munkáját, és nincs mit rajta szépíteni, hatáskörén túl ki is végez valakit, csak a miheztartás végett. Félreértés ne essék, igaza volt, csak ezzel sikerült a BBH a Gárda és az Titkosszolgálat között fennálló törékeny hierarchiai rendszert felrúgnia. Ezért amúgy legalább kirúgás járna, nem úgy a BBH berkein belül. Ameera azon kapja magát, hogy egy fedett kinevezés keretei között ő mostantól Ameera dandártábornok, aki azért érkezik a Carnopol Zetára hogy átvegye az 517-es tartalékos sereg felügyeletét. De az állapotokra nincs felkészülve, úgyhogy minden józan esze és megbízása ellenére elkezdi gatyába rázni a sereget. És milyen jól is teszi, ugyanis a háború lovasa hamarosan az ajtajukon kopogtat. Csakhogy Carnopol Medvéi tárt karokkal várják, hogy piszkosul kirugdalják bolygójukról (majdnem).

Nos, örömmel jelenthetem ki: Walden ismét megcsinálta a maga mágiáját, mert a könyv beszippantott és nem engedett. Nem hittem, hogy kedvelni, sőt szurkolni fogok egy belbiztonságis embernek, de hát itt vagyunk. Ha bárhol említésre kerülnek a belbiztonságiak vagy belső ügyeket intéző figurák (pl.: Bright) az embert a hidegrázás fogja el a nyálkás modoruktól. Azonban Ameera személyében olyan főhősnőt tisztelhetünk, aki után nem tudom mióta áhítozom. Határozott, egyenes jellem, és a bürokraták rémálma. A könyv igazából egy masszív hadseregi pornó, mely egy olyan időszakba kalauzol (majd) el minket ahol teljesen más léptékekben számolhattuk a balhékat. Apropó hadsereg: Brett csak említéseket tesz arról, hogy mekkora pöcse van a császári hadseregnek, és hogy ha útban van, hát csak arrébb tesznek egy vörös óriást, vagy épp megszüntetik. Ez a könyv pedig megmutatja, hogy MIÉRT is tényleg nagy a fasza ennek a hadseregnek. Tudom, hogy egyszerű élvezet, de odáig és vissza voltam, mikor azokat a sorokat olvashattam, hogy Ameera asztalokat borítgatott, valamint mindenki szemében is szálka lett egyszerre, de tetteinek hatására, mikor sorra rendeli el a riadókat, akkor azt hiba nélkül teljesítik, mert most már van mivel. És a gyanakvásának meg is van a gyümölcse, főleg mivel az ellenség csúnyát koppan. Több ismerős dolog említésre kerül, például már a Brett által sokat emlegetett Terfoláni csata itt épp a közelmúltban történt, illetve összefutunk az Ópiumkeringőben már megismert crolljainkkal is, és most meg is tudhatjuk, hogy miért kell fosni tőlük. Aztán van itt egy pár rejtély is, például, hogy Ameerára miért reagál egy számára vadidegen és potenciálisan jó pár tíz (akár száz évvel) évvel előtte élt ezredes kardja, és hogy az miért lángol a kezében. Erős kezdésre sikerült, csak az a baj, hogy mindössze 300 oldal és szeretnék még olvasni, mondjuk lehetőleg ennek a közvetlen folytatását. Szeretném tudni, hogy ki az az Arturus, miért morci és miért ment neki a birodalomnak, mire szánta Ameerát az apja, mit hoz a jövő egy bizonyos pilótának, aki valahogy felesketésre került a birodalom védelmére és legfőképpen: milyen személyes küldetést kapott a könyv végén Ameera a birodalom tejhatalmú hadurától, aki csak úgy ripsz-ropsz materializálódott a Tyrannis Alpha tiszti szobájában (ugye mi tudjuk, hogy ezt hogyan lehet, Ameera azonban nem 😉). Azóta bejelentettek, majd megjelent és én el is olvastam Dave Howard mellék könyvét a Féregmentált, de sajnos több bejelentés nem igen történt, kivéve a nvellás sorozat publikálása a Tuanon keresztül. Az új sztori ív alakulása pedig csak tőlünk, rajongóktól és olvasóktól függ. Engem meggyőzött. 

A borító

A könyvhöz sok illusztráció látott napvilágot, köztük a fentebb is illusztrációnak használt concept-art amely Ameera Laithet ábrázolja, és arról biztosan állíthatom, hogy generált, magán viseli a generált képen általánosságban megtalálható jellemzők közül jó néhányat: részletek ahol semmi keresnivalójuk nem lenne, girbegurba egyenes vonalak, a haj ellenáll a fizika törvényeinek, a tarkón pedig abban is akad extra részlet, aminek semmi keresnivalója nem lenne ott. Ezzel azonban nincs is baj, a generált képekkel önmagukban nem lenne gondom, elvégre én is azokat használom enciklopédia szerte. Tökéletesen igazolható eszköz ideiglenes illusztrációk alkotására, vagy olyan non-porfit projektek részére, mint pl. az almanach is, mert nézzünk szembe a tényekkel, több száz illusztrációra van szükségem, ÉS nem tudok rajzolni (bárki, akinek van rajzolói vénája, szeretettel várunk a DC szerveren). De. Szerintem a borító kép is generált, amivel már nem tudok egyet érteni, még akkor sem, ha a jobbik fajtából is van, mert az a kép is magán viseli a generált képek ismertetőit: felesleges részletek a galléron, a szem alakja és formája, gombok részletei. Igen, általánosságban jó generált képről beszélhetünk, viszont hivatalosan is megjelent nyomdai kiadványon, amiért fizetek, nem igazán tetszik (még akkor sem, ha nagyon jól illusztrálja a karaktert), mert dacára az eszköz fejlődésének, még mindig jobban preferálom azokat a munkákat,  amikben van elgondolás, kompozíció, és nem utolsó sorban amúgy jól is néz ki rajta minden részlet. A generált képek ezt jelenleg nem tudják, és még sokáig nem is fogják tudni. Ahogy már sokszor hangoztattam, nincs baj azzal, ha valaki mankóként használja a generált képeket, de sokkal jobban örülnék, ha egy hozzáértő személy legalább Photoshoppal kitisztította volna a képet. A másik pedig azért kár, mert egyes MU regényeknek zseniális borítói vannak, pl.: Korona hatalma (Cherubionos kiadás), Praetoriánus, Ellopni egy Chagallt, és a DV féle Katedrálisnak mind gyönyörű festményeik vannak. Amennyiben tévednék, vegyék fel csak nyugodtan a kapcsolatot velem, és azonnal helyreigazítást közlök.

Almanach projekt

Ez egy zsír új szelete az univerzumnak, ami nagyon sok teljesen új, eddig nem említett helyszínt és szereplőt kapunk a nyakunkba. Azoknak akik szeretik a számokat a jegyzeteimben 106 egyedi csomópont kapott helyet, ebből valahogy csak 88 lett az első betöltéskor, az egyéb hiányok kitöltésekor ez a szám felugrott 90 fölé, nem tudom mit számolhattam el, lehet menet közben csoportosítottam. Nagyon sok szócikk tartalmazza a "egyenlőre nem ismert" szavakat, ez azért is van, mert ezen események iszonyat képlékenyek lesznek, akár könyvről könyvre változhatnak, így biztos vagyok benne, hogy szép nagy meló lesz lekövetni őket. Azontúl várok még az íróra, hogy tisztázhassak egy kérdést, addig is a Stanley Shawról szóló szócikk kicsit kérdéses, ugyanis kétszer is szerepel, egyszer úgy, mint Stanley Shaw másszor meg úgy, hogy Stanley Shaw Junior, ami most lehet két külön személy, vagy egy és ugyan az is. Amint sikerül tisztáznom ezt a kérdést, majd a kapott infoprmációk figyelembevételéve firssítem a szócikkeket.