A Katedrális Brett Shaw idejére már csak rég elfeledett név volt, Suzie Kleinról azonban suttogtak. A Katedrális 4 részes regényciklusa azonban a szervezet fénykorába kalauzol el minket, talán az egyik legérdekesebb és legfontosabb eseményre. Kr. U. 64-ben járunk, és valaki az ókori Rómában lelőtt egy műholdat. 23. századi lézerrel. Ha ez nem keltette fel az érdeklődésed akkor semmi nem fogja.

Várj, ókori Róma, lézer, műhold? Nem, nincs tévedés. Üdvözöllek a Katedrális intervenciósainak év századokon átívelő sztorijában. A Katedrális talán az egyik legfontosabb alapműve a MU szériának, mert nem csak hogy meglebbenti a fátylat, hanem egyenesen lerántja azt a Katedrálisról és annak működéséről, amiről utána az írók hallgatnak nagyon bőszen, de remélem már nem sokáig. Néhány MU cikkhez kapcsolódik egy személyes történet, ez is pont ilyen. Ezzel a regénnyel én egy már rég nem működő torrent oldalról összeszedett PDF ként ismerkedtem meg, de csak addig a pontig amíg Mark és Tess története az ókori Pompeiiben újra össze nem ér. A Delta Vision féle 4 könyvre bontott kiadás gimi óta megvan (anno jó sok havi zsebpénzembe fájt) és régóta várja hogy végre átrágja magamat rajta, de évek óta talonban tartom hogy majd egyszer. Viszont most az Almanach projekt miatt végre nekiláttam, és hazudtolta meg az emlékeimet, mert újra olvasni addig, ameddig már ismertem ugyanazt az élményt adta mint évekkel ezelőtt, és ami az utána jött arra nem voltam felkészülve mert tekert rajta egy fokozatot. No de Katedrális.

Mi a közös egy utcai bunyós lányban, egy náci tisztben, egy amerikai időalakulati intervenciósban, Rómában, egy újságíróban és egy angyalban? Nos mindegyiket összeköti a kr. u. 64-ben létező őskeresztény vallás és egy láthatatlan háború. Mily meglepő, Krisztus előtt 64, Pompeji felett, bőven Kármán-vonal felett, egy 23. századból érkezett műholdat lelőnek lézerrel, és ez megkongatja a létező összes vészharangot. No de ki és miért küldene egyáltalán műholdat a jövőből a múlt megfigyelésére? A 23. század végéhez közeledve számtalan összeesküvés-elmélet szól arról, hogy a láthatatlan hatalom zsoldjába szegődött tudományos elit megoldotta az időutazás problémáját, a technológiát egy Katedrálisnak hívott és a katolikus egyház mintájára épülő titokzatos szervezet birtokolja. A szervezet létezését minden kormány tagadja, a média hallgat róla, akik túl sokat kérdeznek, vagy közel kerülnek az igazsághoz, nem élik túl a felismerés pillanatát. Mark Wilson, egy bulvár újságíró valamiért az alvilági halálra menő bunyók körébe akar bejutni, hogy aztán véletlenül meglássa és azonnal belessen Tess Gordonba. Egyik sem hisz sem a Katedrálisban, sem pedig angyalokban és démonokban, de világnézetük változni kényszerül, mert Tess-re felfigyel a Katedrális, és mindenáron be akarják szervezni a kialakult krízis elhárításának érdekében. Lesz itt minden, fegyverek, ármánykodó NOS szenátorok, de amiről azonban senki nem tud, sem az akciót vezető Cornelius Hand, sem pedig Michael Kerwin és legendás 2. intervenciós osztaga, hogy ez a küldetés nem egy egyszerű háromnapos kiruccanás lesz az ókori Rómába. A problémák és kérdőjelek egyre szaporodni fognak az egyenletben és a küldetés első fázisa valójában nem is az ok, miért lementek az időben. Csakhogy rövid időn belül kiderül, hogy Pompeii valójában csak egy állomás volt egy hosszú és bonyolult, de kimondottan fontos eseményláncolatban, ahol nem kisebb dolog a tét, mint az univerzum jövője. Ez az a pont ahol elkezdenek hullani a karakterek és elkezdenek gyűlni a kérdőjelek hőseink fejében. Az eddigi (és jövendőbeli) NOS korszakban játszódó könyvek merőbben másak későbbi MU társaiktól, hiszen az univerzum valójáról csak elvétve lebbentik meg a fátylat. Olyan dolgokat olvashatsz itt homályba burkolva, amiről más későbbi könyvekben tényként olvashatunk, de a 3. könyv negyedétől itt elszabadul egy másik világ, és olyan balhéba csöppenünk ami után még Shaw is megnyalná az ujjbegyeit. A karaktereknek számtalan nehézséggel kell megküzdeniük, melyek érintik, de nem korlátozottak a következő körökre: önmaguk, saját hitük, saját tudásuk és világnézetük. Minden egy "angyal", megjelenésével kezdődik és az eddig faék egyszerűségű küldetés hirtelen szó szerint kozmikus horderejű feladattá válik nagyon sok ismeretlennel az egyenletben. Hát még a 23. században ahol Cornelius Hands hiába várja Kerwinéket, azzal kell szembesülnie, hogy a Tirrén-tenger alján atomrobbanásra utaló nyomokat lehet találni, ami azt jelenti, hogy az Anakreon megsemmisült és ennek tetejében Suger megtiltja bármilyen alakulat indítását, így magára utalja a már leküldött embereket. Miközben Kerwin a maradék eszközeivel és az új információival próbál racionális döntéseket hozni, egy olyan lény útmutatásai alapján, ami minden emberi értelem szerint NEM szabadna, hogy létezzék, és emellett két civilt is egyensúlyozik a vállán, mert most már Tess mellett az egy újságíróval is számolnia kell, aki néha teljesen más véleményen van, mint ő maga, és ez felettébb böki a csőrét. Aztán majd megtanulja a maga kárán, hogy lehet néha hallgatni kellene rá. Ami Kerwint illeti, sorozatos csapások érik, amik egy jó része önmaga által okozott. Elveszíti Michael Morell hadnagyot (ami azt illeti először mint társ, aztán végleg), kapcsolata Tessel tovább bonyolódik, melynek oka majd a múltban és a jövőben keresendő EGYSZERRE (ha még nem fájna a fejed). A könyvek alatt lassan helyükre hullanak a darabok, hogy mit keres Stanley Jacta és Cornelius Hands odalent, úgyhogy nem is szabadna ott lenniük, hogy kicsoda a rejtélyes Alfa 3-as személy aki megfigyelte az intervenciósokat, és mit akar az angyal.

Apropó borító, a 4 könyves DV által kiadott verziónak magyar alkotók csinálták a borítóit, ebből az egyik egy tetováló művész a másik meg hivatását tekintve is illusztrátor. Nekem feletébb tetszik az a koncepció, hogy először valami9t közelről mutatunk meg, hogy ne láthasd az átívelő képet, aztán távolodva felfedi a kontextust is. Legalábbis én így értelmezem, aztán lehet tévedek, és csak coolnak találtatott a szervópáncélos római katona. Szerintem ezeket a könyveket mindenképpen a Brettről szóló könyvek után kell olvasni, mert nekem hatalmas érzés volt, hogy e könyvnek hála sok információ a helyére hullott, és felsejlett egy rég elfeledett (de szerintem még Shaw idejében is működik, de ez majd kiderül a Katedrális alkonyában) szervezet működése és történelme

A jó, és a (kevés) rossz

A Katedrális széria nem a te átlagos Mysterious Universe köteted hanem sokkal több annál. Hasonlóan a Sötétség előtthöz és az Árnyak ébredéséhéz, egy jellemzően NOS érás könyv, mely teljesen más érzést nyújt mint a többi. A későbbi MU könyveknek nagy részben az a célja, hogy szórakoztassanak, de ez nem minősíti azokat a könyveket, mert meg van a maga helyük és teljesen más a célkitűzésük és tematikájuk. Bár itt megjegyezném, hogy a Shaw ív végére visszatér a komoly hangsúly, mert a tétek drasztikusan nőnek. Ebben a sorozatban a Novo Ordo Seclorum egyik szerintem legkiválóbb könyvét olvashatjuk, tisztelhetjük. Nem könnyű időutazáson alapuló könyvet írni mert számtalan a buktató, hát még ha ebbe belekeverünk több szálat, mely egymással párhuzamosan fut és csak később nyerhet értelmet. Viszont Fawcett zseniálisan csinálta meg. A könyv elején van egy elszórt félmondat, ami első olvasatra csak vállvonás, aztán 400 oldallal később az a részlet kulcsfontosságú momentummá válik. Például, az első könyv elején fél mondat erejéig azt olvashatjuk, hogy Stanly Jacta már a Pompejii krízis előtt Rómában van és valamiért figyeli az épp akkor a krízishelyzet miatt érkező ügynököket? Ez az információ csak a második könyv végén nyer megfejtést viszont amikor helyére hullanak a kirakós darabjai az hatalmas élmény. Úgy érzem a második könyv azonban egy vízválasztó, mert onnét megnőnek a tétek, és megint meglebben a fátyol az MU valódi énjéről. A második könyvtől kezdve legalább 3 vagy 4 szálat egyensúlyozik az író, melyek egy ponton a 4. könyvre tökéletesen összefutnak, hogy szó szerint a pokolra vigyen minket. Nem könnyű időutazásos sztorit írni, mert nagyon könnyű belebonyolódni az ok-okozati kapcsolatokba, de Fonyódi nagy szakértelemmel gereblyézi össze a szálakat, és szerény véleményem szerint mindenkinek a vége tökéletesen lett kialakítva és minden szál pontosan oda vezetett, ahová vezetnie kellett, még akkor is ha útközben nagyon kacskaringósan mentünk. Nagyon értékeltem azt is, hogy kicsit lerántjuk a Földre a karaktereket, mert a Katedrálisról nekem az az érzésem volt  eddig, hogy ők a legnagyobb a fasza gyerekek táborában és effektíve hallhatatlanok, az író azonban egy olyan érzelmi hullámvasútra ültet fel minket, ahol megmutatja, hogy bezony az idő őrei sem hallhatatlanok és érinthetetlenek.

Nem túl sok bajom volt a történettel, de azért akad néhány dolog. Az egyik a nyelvezet. Nem magával a regény nyelvezetével van gondom, mert az modern és nem kín olvasni, de. Értem én hogy leutazunk 64-be, és Pompeii meg Róma, de könyörgöm, miért kellett telezsúfolni latin kifejezésekkel a könyvet? Miért kell a heverő helyett lectust írni folyamatosan, miért kell az előkertre peristyliumként hivatkozni minden egyes előfordulásukkor. Egy idő után már automatikusan fordította a fejem a szavakat, a harmadik kötetre a folyamatos és kicsit feleslegesnek érződő latni szavakkal zsúfolt mondatok megfogyatkoznak, de azért még jelen vannak, a cikk lektorálására meg már kb negyedjére olvastam a regényt összevissza, így az agyam már automatikusan fordította, de az elején zavarónak találtatott. Aztán a következő téma lehet kicsit rant lesz, de ez mindenképpen egyéni vélemény. Az ókori róma és az akkori értékek. A második könyvben van pár jelenet, ami morális dilemmát okoz nekem. Kontextus, adott Erica karaktere, akit mi a 2 könyvben 15 éves körülinek ismerünk meg. Van jó pár jelenet, ahol az Fawcett alkalmanként (van vagy 2-3) mélységekbe menően foglalkozik néhány oldal erejéig, tapogatózó ujjakkal, és hogy azok miért lesznek nedvesek, ami én személy szerint visszataszítónak találok. Értem, hogy az ókori Rómában teljesen mások voltak erre vonatkozólag a szabályok és úgy generál az ókorban is, ettől még nem feltétlen érzem magamat attól jól, hogy arról kell olvasnom, hogy egy felnőtt ujjaz valakit aki a mi felfogásunk szerint még bőven gyerek (még akkor is ha ókorban a 15 évvel már rég felnőttnek számítana). Baráti társaságban is felvetettem a kérdést nálam több érzelmi töltettel rendelkező személyeknek, hátha van valami érdekes meglátásuk, és kettő disztinkt vélemény alakult ki: 1.) lehet ezt úgy kezelni, hogy az írónak az volt a célja, hogy erős reakciót váltson ki, ami sikerült. Azonban szerintem ez az elmélet azért nem állja meg a helyét, mert sem az elkövetőt nem gyűlölteti meg velünk, sem pedig cél az, hogy mi is részesei legyünk egy kényelmetlen helyzetnek. 2.) Alex szerint ez sokkal inkább értelmezhető korrajznak, és megfelelő korhatári besorolás mellett belefér a könyvbe. Tini regényekben amúgy olvashattunk már durvábbakat, csak ott mivel nincs korkülönbség nem feltétlen botránkozunk meg (én félreértés ne essék, szeretem a jól megírt szex jeleneteket, csak amikor semmi keresnivalója ott ahol van, azért az zavar), illetve, népszerűbb 40-es nőkenk szánt """romantikus""" könyvekben még pozitívnak beállított nemi erőszakról is olvashatunk, viszont ez nem az, ez egy szimpla aktus. Az író semmilyen formában nem próbálja feltüntetni pozitív fényben az említett aktust, szóval inkább korrajznak tekinthető az első, az azt követőek pedig indokolhatóak Anguis céljainak érdekében szentesített eszközként (ugye Anguis meg akarja gyilkoni Nérót, és valahogy közel kell kerülni). EZ volt a véleményem a második könyv végéig. Számunkra csak a harmadik könyv végénél vagy a negyedikben derülnek ki bizonyos háttér információk, melyek még jobban megkavarják az iszapos vizet. Erica karaktere amúgy nagyon bonyolult kérdéskör,  de a lényeg az az, hogy Erica valójában NEM ókori személy, ÉS nem is 15 éves. Azt most mindenkire rábízom, hogy annak tekintetében, hogy mit írtam le, vajon retroaktívan semmisé teszi a kiskorúval történt szexet, mert a résztvevők egyike sem kiskorú, és Anguis sem sokkal idősebb, mint Erica, és ez nem a nagyon sokat mémelt 6000 éves loli vámpír szituáció. Viszont az események láncolatához elengedhetetlen, hogy valaki a jövőből (jelen esetünkben a 24. századból) irányítsa a történéseket. Amúgy az életkor ide vagy oda, Alfa Hármat is sokkolják, ugyanis nem készítették fel TELJESEN az elvégzendő feladatra, mert ha annó minden kártyát felfednek, akkor lehet inába szállt volna a bátorsága.

Katedrális mint kezdő könyv?

Nem, semmiképp. Ez a sorozaton belüli sorozat nem kicsi elhivatottságot igényel, mert  legalább 2,5 könyvet kell várni, hogy elkezdd megértsd hogy miről is van szó. Eddig is biztos voltam benne, hogy ezt a történetet nem szabad kezdésnek odaadni, de így, hogy átrágtam magamat rajta, biztos vagyok benne, hogy ezt maximum az után ajánlott elkezdeni, hogy legalább Brett ívét lezártad az Praetoriánussal, de lehet, hogy jobb, ha az után belekóstolsz némi Katchikenbe és novellákba. Mert kelleni fog a tudás, hogy megértsd az utolsó csavar horderejét. Vagy csinálhatod fordítva is, elolvasod kronlológiai sorrendben és a tudás lineárisan fog feltárulni előttem. De ne aggódjatok, hamarosan azt is megmondom, hogy szerintem mi a legjobb belépési pont.

Most akkor melyik verziót olvasd?

A Katedrálisból jelenleg több verzió létezik: létezik belőle egy gépelt kézirat ami soha nem látott napfényt, majd max az író halála után (ő szavai xd), aztán van egy Cherubionos ős kiadás, aztán van egy 4 kötetes delta féle kiadás, van egy monstrum egybekötött verzió, amit én soha nem láttam feltűnni se rendes boltban sem használt könyves csoportokban (ez a cikk megírása óta változott, 50000 forintért kínáltak egyet eladásra). Nekem azt mondták, hogy a Deltás kiadás az rosszabb szerkesztését tekintve, mint a régi Cherubionos, viszont erről nem tudok nyilatkozni, mert azokkal nem rendelkezem. Én azt ajánlom, hogy a Deltás, 4 könyvre bontottat olvasd el, az egyszerűen beszerezhető, bár nem épp szerencsés kiadás a puha kötés miatt, és a könyv élei sérülékenyek. Jobban örülnék egy kemény fedeles kiadásnak, mely méretében illeszkedik a többi MU könyvhöz.

És akkor az utolsó csavar

Innentől kezdve ez komoly spoiler úgyhogy kisatírozom az egész bekezdést, és tényleg csak akkor fedd fel, ha NAGYON tudni akarod, hogy mitől dobtam le a láncot.

Az utolsó oldalakon két dolog derül ki: William Suger felhozta a Kígyó becenevű római kémet és a személyi analitikusaként alkalmazza. A második pedig, hogy Suger nem ember. Ő Szenoi. És azért hozta létre a Katedrálist, hogy ennek a Pompeji krízishelyzet létrejöttét egyengesse, ezáltal biztosítva az emberiség jövőjét. Az egész Katedrális csak ezt a célt szolgálta semmi mást. Ezzel egy időben felvet kérdéseket is: vajon Szenoi ismeri a jövőt? Tudja, hogy mi a kifutása az emberiség jövőjének (gondolok itt a von Anstettenek és a megairák uralmára, Katchiken kalandjaira és sok egyéb nyalánkságra ami majdan megtörténik) vagy az a szekciója a jövőnek ismeretlen előtte, és ettől a ponttól kezdve az emberiség jövőjének alakítása a saját kezében van (jó, mind tudjuk, hogy a Bowman ikrek kezében van az emberiség jövője, csak erről még Gin nem tud). Vajon hagyta volna az eseményeket folyni ebben a mederben, ha tudja, hogy mi vár ránk? Lehet, hogy ezekre választ kapunk a katedrális alkonyában, ha végre elkészül.

Jelentősége az MU Almanach projekt szempontjából

Csak ez a 4 könyv majdnem 2,5-szer annyit rakott hozzá az enciklopédiához, mint amit a Sötétség előtt és az Árnyak ébredése együttvéve, és olyan kulcsfontosságú emberekről kaptunk információkat, mint Tess, Kerwin, maga a Katedrális, Stockbauer rombolók. Ezek csak néhányak igen fontos részletekből. Illetve lehet találtam egy inkonzisztenciát is . A Sötétség előttre van egy Ms. Kerwinünk, és van egy Tess Gordonunk, és ez nem lehet egy és ugyan az ember, mert együtt szerepelnek egy videó hívásban továbbá az a Miss Kerwin (aki még egyébként Jessica is) nem lehet e könyvben szereplő Michelle Morell hadnagy, mert ő meghal Lilith keze által. És ebből következően Tess és Kerwin kapcsolata sem lehet hosszú, ugyan akkor ott van Tess és Kerwin lányának a kérdése (hacsak az nem hazudott arról, hogy ki ő valójában ami teljesen lehetséges) illetve, hogy az ő elmondása alapján az anyja színész lett (és az anyja Tess) az apja meg katona, és egy úgy-ahogy funkcionáló család lett leírva, tehát együtt vannak. Két lehetőség van: Ezt fel lehet úgy oldani (a matek megengedi) hogy a Sötétség előtt Ms Kerwinje az valójában Jessica. Vagy a Sötétség előtt ezen része nem teljesen vette figyelembe a Katedrális könyveket és eseményeiket (amit kétlek, hisz a Sötétség Előtt ileltve az Árnyak ébredése az a későbbi könyvek, mind kiadásban, mind kronológiailag). Lehet majd egy újabb kiadásban helyére kerülnek a kérdőjelek. Illetve, ami még érdekes kérdést vet fel, hogyha tényleg léteznek a démonok (és most nem a Megairákat és egyéb zsákuniverzum béli lényeket értjük alatta, hanem a BIBLIAI démonokat) vajon kezdenek e ezzel majd valamit még az univerzum mert ez valahogy elhalt. Most elég sok új fejezet nyílik majd, szóval esély az van rá.

E cikknek jóval korábban kellett volna elkészülnie, viszont ahogy töltöttem be az infókat sok kérdés merült fel amiknek utána kellett menni, vagy épp összehasonlítani más kiadásokkal. Volt egy időszak amikor elkezdtem dolgozni egy szó cikken, ami miatt módosítanom kellett egy másikat, mely módosítás közben módosítanom kellett egy másikat a könyvben olvasott részlet miatt, ami miatt módosult egy másik lap. Összességében hirtelen 6 különböző szócikken dolgoztam és egy egy órás kitérőt kellett tennem mire visszatérhettem az eredeti kiinduló pontomhoz, és lezárhattam azt a szócikket. De amúgy nagyon jó volt rajta dolgozni.

Pletyik

A könyv fesztiválon beszélgettem az íróval és ő mondta, hogy a Netflix érdklődik a Katedrális iránt. De, ahhoz, hogy a Netflix mondjon is valamit, kellene írni egy tizen pár oldalas szinopszist, amit aztán le kellene fordítani angolra, és akkor utána üthető esetleg nyélbe az esetleges megfilmesítés, de erre az akkori filmintézeti munkája miatt nem volt ideje. Na most azért nagyon kíváncsi vagyok hogy egy két neccesebb jelenetet hogyan hidalnának át, mert a fentebbi szekcióban tárgyalt felállás, valamint az Almanachban leírtak azért talán még a Netflixnek is erős lenne. De ha sikeres lenne, és a Netflix nem kapálná rögtön az első évad után (vagy az első epizód után) akkor mekkora híre mehetne az űropera szériának. Tudom, álmodik a nyomor... (Amúgy nem tudom, hogy ezzel mi lehet, reménykedni az ért lehet.) És valami kis reálisabb: Csiripelik a madarak, hogy tervben van egy díszdobozos véglegesen idővonalhoz igazított kiadás is, mely két kötetes les, de erről a Tuan hallgat mint a sír (Fonyódi tervez ilyet, ezt is tőle tudom, ő mondta Könyvhéten).