A soron következő alkotás rendezője valószínűleg gyermekként olvashatta azt a regényt (melynek a címe az istennek sem jut az eszembe), ahol nincsenek színek, és csak bizonyos kiválasztottak emlékezhetnek rájuk. Nos ez a kisfilm egy kicsit erőszakosabb nézőpontból követi ugyan ezt végig, mínusz misztikum. De ne tévesszen meg senkit, a két mű nem ugyan az. Sőt.

Dan Warnert követhetjük végig a következő, nagyjából 15 percben, aki egy színtelenítő, és feladata, hogy a világból minden szépséget kiöljön, egy jövőben, ahol színekből nyernek energiát. Azonban Dan-t a külső kerületekbe írányítják át, ahol döntéshelyzetbe kerül, mely meghatározza jövőjét.

Ti mit gondoltok róla? Én nagyon szeretem az ilyen "klinikai tisztaságú" környezetben játszódó sci-fiket. Tán ezért is ragadott meg annyira anno a Mirrors Edge, és tán azért ragadott meg annyira ez a kisfilm is.