Nem oly régen megszületett a furcsa hajtómű EM Drive, mely látszólag a semmiből nyeri a meghajtást. Ez van, ha a NASA-nál elengedik a tudósok kezét. De mit is jelent ez?? Gyorsabb utazást? Nagyobb távolságot?
Nos, mi is az az EM Drive pontosan? (amúgy itt a baloldalon, ő lenne az.) Aki sok tudományos fantasztikumot olvas, annak nyílván gyanus az "EM" jelző. Nem is lehetnénk közelebb az igazsághoz, ha arra tennénk voksunkat, hogy a kicsike bizony az elektromágnesességen alapszik, illetve azt használja fel. Mégpedig oly módon, hogy egy zárt térben egy magnetron nevezetű alkatrész mikrohullámokat gerjeszt, melyek visszaverődve az "edény" faláról hajtóerőt eredményeznek. (Akit érdekel az elmélete bővebben: WiKi) Az EM-et 2001-ben fejlesztette ki egy Roger Shawyer nevű rakétatudós, mely prototípusát azóta is több helyen megépítették, így a NASA-nál is. Az érdekessége az, hogy elméletileg bárminemű hajtóanyag nélkül képes lökőerőt kifejteni.
Azóta az hajtómű sok vizet felkavart. Egyesek azt állítják, hogy 10 hét alatt elvisz minket a Marshoz,és ellent mond a fizika törvényeinek. Hát le kell lombozzam a kedves közönséget, de nem visz el minket a Marsra. A jelenlegi méretében a generált hajtóerő körülbelül egy szúnyog súlyához lenne elegendő. Ez persze nem azt jelenti, hogy esetleg felnövelve egy űrhajó méretére nem lesz hasznos, de az még messze van. És sajnos még az űrben sem járt.
De a NASA-nál nem olyan emberek vannak akik csak úgy elfogadják, hogy a hajtóerő a semmiből keletkezik, így nyűvik is a találmányt erősen. Sok tesztet hajtanak végre jelenleg is a Johns Hopkins Egyetemen és a JET Propulsion Laboratoryban is, mely nem egy lehetséges hibafaktort és elméletet gyomlált ki, de a hajtóerő még mindig megfigyelhető. És ez továbbra is zavarja a tudósokat.
Summa-summárum, a warp és a hiperűr még messze van, de ha más nem is, lehet, hogy a naprendszerünk határa nemsokára már nem évtizedek, hanem csak hónapok távolságra fog feküdni.