Pont most egy éve a Nemzetközi Űrállomás új kegészítést kapott. Effektíve nem lenne speciális dolgo, hogy egy új modult csatoltak hozzá, hisz frekventáltan fejlesztik és cserélgetik az elhasználódott modulokat. De most egy olyan elem került kihelyezésre, mely úttörő a maga nemében. Ismerjétek meg a BEAM, vagyis Bigelow Expandable Activity Module-t, mely nem más, mint egy felfújható "helyiség".

A soronkövetkező információk egy imgur felhasználótól,  BlurpBleepBoopERRORERROR-tól származnak, ki részt vett az eszköz tervezésében.

Küldetés felvarró, mert ki nem szereti a jól kitalált küldetés felvarrókat?

A BEAM modul egy közel két és fél éves folyamat eredménye, mely 2016 májusában került installálásra az űrállomáson. A BEAM nem egy spanyol viasz találmány, de attól még úttörő. Az alapjait az amerikai kongresszus által 2000-ben elkaszált TranszHab projekt alkotja, mely szintén egy felfújható lakótér lett volna, kb 2x-2,5x akkora lett volna, mint az akkori társa. A jogok a Bigelow Aerospace-hez kerültek, akik 2006-ban és 2007-ben kétszer is bocsátottak fel prototípus modelleket Genezis 1 és 2 néven, melyek a model működését voltak hivatottak bizonyítani. És mind a két küldetés sikeres volt. Az itt szerzett adatok létfontosságúak voltak a BEAM létrejöttében.

Gondolom nem kell fejtegetnem, hogy miért is jó egy ilyen felfújható modul, de ha mégis: kisebb méret ugyan azért a súlyért. Összecsomagolva mindössze 5 m³ térfogatú, de kicsomagolva 30 m³, belső használható területe ilyenkor 16m³. 1,413 kg-os össztömegéve pehelysúlyúnak számít, és a súlynak mindig nagy fontossága van, ha el akarjuk hagyni a bolygónk vonzáskörét. A konvencionális modulokkal szemben ebből egy kilövéssel akár többet is fel lehet vinni pályára. A kereskedelmi modul még fejlesztés alatt van. Az B330 névre hallgat, és 330m³ hasznos térrel rendelkezne majd (hasonlítás képpen a jelenlegi lakómodul, az ISS Destiny csak 106m³ hasznos térrel bír), ami 1/3-a az ISS teljes kapacitásának.

Így néz ki a modul összecsomagolva, fentebb pedig szerekezti és kiengedett ábrát is láthattok róla. 

Ami a felhasznált anyagokat illeti, a NASA elég válogatós, de ez nem véletlen (volt már elég bajuk nekik, nem kell egy több milliárd dolláros projektben keletkezett kár). Nem lehet csak úgy bármit felhasználni, hisz minden eltörik egyszer, vagy éppen elöregszik. Figyelni kell a mérgező anyagokra, a gyúlékonyságra. Ráadásul az ISS fedélzetén az oxigén koncentrátum picit magasabb, mint a Föld atmoszférájában, így pl. vannak olyan műanyagok, melyek spontán önygyulladnának. A kilövést megelőzően behat analízisnek vetették alá az eszközt, mert a NASA FCB (Fracture Control Borad) teamje mindenre kiterjedő vizsgáztatásnak veti alá, mind a jövőbeni modult, mind a modulért felelős embert, ami elég idegterhelő, de felettébb vicces folymat. Be kell bizonyítani előttük, hogy ismered az általad tervezett eszköz határait, mit és meddig bír ki, illetve be kell bizonyítani, hogy ezeken felül is képes teljesíteni. Tudnod kell, minden apró információt a legutolsó törtszámig, és olyanokra is választ kell tudni adnod, mely teljesen a te cégeden kívül áll (ha kiadtad az építést másnak). Ha őket is legyőzted, akkor jöhet a kilövés.

Éppen eltávolították a Dragon csomagtartójából. A Canadarm-ot Tim Peake űrhajós vezérli.

A puhafalú modul mindig összerántja az emberek szemöldökét. A puha falat itt több réteg kevlár és OMMT pajzs (Orbitális Mikor Meteorit Törmelék) alkotja, melyeket a földön nagy sebességű teszek egész sorával vizsgáltak, hogy képesek e megállítani a becsapódó tárgyat. Azokat az értékeket, és a becsapódó elemek lehetséges méretét figyelembe véve a BEAM felépítése biztonságosabb, mint a jelenlegi alumínium dobozos felépítéseké.

Készült egy pár forgatókönyv, de egy kísérleti eszközről beszélünk, így hiába a tervezés, ez bezony vakrepülés lesz. Az elem belsejében 8 levegő tank van, melyek a felfújást voltak hivatottak elősegíteni. Az elsődleges forgatókönyv meghagyta az űrhajósoknak, hogy manuálisan fújják fel 0,2 psi-ig a modult, míg az felveszi az alapvető formáját. A hirtelen tágulást megakadályozandó, specifikus, bizonyos erőre elszakadó szalagokat rögzítettek a modulra, mely lassította a tágulást, ezzel védve az ISS-t. Ezek a 14,7 atm-re való feltöltéskor szépen rendeltetés szerűen el is szakadtak.

Ez már nem teszt, hanem a májusi felszerelés.

Természetesen nem ment minden a tervek szerint, mert a modul a javasolt 3-5 hónap helyett 15 hónapot ült tárolási és kilövési állapotban, ami megártott neki. Ennek eredményeként Jeff William asztronauta egy nagyobb, veszélyzónába tartozó, nyomásugrást tapasztalt a manuális kiegyenlítő szelep használata közben. A NASA és a Bigelow csapata ideiglenesen felfüggesztette a kinyitást, hagyták pihenni. A következő nyomáskiegyenlítéseknél már semmi probléma nem volt, és a modul felvette a rendeltetési alakját. Ezekután auto töltésre váltottak, és sikeresen felfújták a modult. 

Jeff Williams a BEAM-en belül.