Már alig várom, ha véletlen elveszteném a szemem világát pótolhassam egy művel, és az pirosan világítson. Pont úgy mint a művégtagoknál: a szívem: I-D-E V-E-L-E, az agyam meg: HÉ?! Álljunk csak meg egy pillanatra! És efelé a jövőfelé tettünk ismét egy lépést

Már csak a működésének leírása is sci-fi-be illik: egy célszoftver interpretálja a fejre rögzíthető kamerarendszer által látott dolgokat, és azokat speciális jelekké alakítva, vezetéknélküli technológiával továbbítja a 9x9 mm-es képfeldolgozó egységeknek amik a delikvens koponyáján belül helyezkednek el, azok átalakítják a jelet az agy által felfogható impulzusokra, s azt az emberi hajszálnál is vékonyabb elektródákon továbbítja az agy látásért felelős területére, ezzel megkerülve a sérült látóidegeket. És még egy darab buzzword sem hangzott el, és én ennek valamiért kimondottan örülök.

Szóval ezen ügyködik az ausztráliai Monash Egyetem. Ami még jobb, hogy nemsokára kezdik az emberi teszteket, mert a ketyere bizonyított már állatokon (bár hogy ezt hogy tesztelték, az megérne egy külön misét, de sajnos erről sehol nem találok semmit, talán elásva valami egyetemi publikációban, de támpontot sem látok). Állítáuk szerint 2700 óra után sem láttak számottevő elváltozást a birka agyán, így ez mindenképpen jó jel. Most már csak át kell verni a találmányt a klinikai teszteken és sok vak emberen lehetne segíteni. Bár senki ne FullHD felbontásra gondoljon. A kutatók szerint a Gennaris nevű rendszerre a páciens 172 fénypontot tudna megkülönböztetni, ami pont elég lenne ahhoz, hogy kül és beltéren jól tudjon közlekedni. Mindenesetre ez egy bíztató lépés lenne a látás képességének visszaadásában az arra rászorulóknak.

via.:techcrunch