Nydenion, a 10-12 évig készült (nem development hell-ben csücsült, szimplán ennyi ideig tartott) b (de a legjobb értelemben b kategória) sci-fi. A filmről még az eredeti blog emlékezett meg (a helyreálított cikket itt olvashatjátok). Franciául láttam, angol felirattal talán, szóval nem túl sokat értettem belőle, viszont pozitív emlékeim élnek róla a fejemben. Lássuk, hogy több év távlatából megállják-e a helyüket?
- FOR THE ENGLISH VERSION PLEASE SCROLL DOWN -
Kis háttértörténet: az Nydenionnal még az eredeti blogon találkoztam, pontosan 2013 májusának környékén (már elvesznek az infók, de széttúrtam a Waybacket és megvan), mikor épp csak bontogattam kalóz vitorláimat az interneten, de már abban a cikkben is említve volt, hogy már legalább 10-12 éve harkálykodnak rajta, és talán most közeledik a befejezéshez. A filmet én akkor láttam kb, mikor az eredeti cikket újra megosztottam veletek, ami timestamp szerint 2015-ben, tehát az is bő 6 éve volt.
Így több mint 7 évnyi sci-fi tartalommal később, kijelenthetem, hogy nagyon sok (főként német) b illetve zs kategóriás filmet láttam, és mindegyiknek voltak komolyabb hibái, vagy CGI vagy sztori, vagy jelmez vagy bármi egyéb szinten, vagy épp az összes egyszerre. Az Nydenion-ra így utólag visszatekintve, valahogy úgy emlékszem, hogy kiemelkedett a sártengerből, és nem azért mert a sok amatőr sci-fi között ő a kevésbé rosszabb, hanem mert úgyérzem, hogy ŐK tényleg megtettek mindent azért, hogy vizuálisan ott legyen a megjelenítés, glosszázva a "hogyan készült" felvételeket, elképesztő mennyiségű modell és dioráma épült, és nem is kis méretarányokban, és ennek meg is van az eredménye. Jack Moick, az egyik készítő, matte painterként kezdte pályafutását, és akként is tevékenykedik a mai napig. A munkája (az alakításával szemben, de erről majd később) pedig hiba nélkül megállja a helyét, csak úgy mint néhány VFX jelenet. De ahol a film tagadhatatlanul remekel, az a már említett makettek és fizikai díszlet darabok.
És nem csak modellek. Készültek egyéb practical díszlet darabok is, mint pl a feldarabolt android nő, illetve több 1:1-es pilótafülke makett (egyszer lehet, hogy majd lefordítom a hogyan készült tartalmakat, ott vannak az IGAZI nyalánkságok). Azonban bármennyire is szeretnék minél jobban pozitívan emlékezni, a film mégis sok helyen elhasal. A dialógusok hanyagolhatóak, színészi alakítás is hagy maga után kívánni valót, egy-két helyen nincs vagy iszonyat el van csúszva a reakció aminek egy VFX jelenetre kellene válaszlépésnek lennie. A német szinkron is elég furcsán hat az ide-oda értelmetlenül betűzdelt angol parancs szavakkal (az elhelyezés logikus, és még azt is megértem miért, de az összhatás nem jó, én maradtam volna a németnél). A film conceptje pedig, hogy egy kiégett pilóta menti meg a galaxis békéjét, majd utána visszautasítja a felajánlott dicsőséget és jutalmat jellemzően elcsépelt 80-as/90-es évek kliséje. Azonban ez nem jelenti azt, hogy nem lehet rajta elszórakozni (az SW 9-en nem lehetett pl), mert még mindig kiemelkedik a német ZS kategóriás filmek tengeréből. A színészi alakításra van mentség, az interjúban is olvashatjátok, de filmet színészpalánták, és rajongók készítették, a saját szabad idejükben (és ahogy Jack mondta láthattunk rosszabb teljesítményt fizetett színészektől). A néhai sziporkázás és a beletett munka megszépíti a filmet, és a felsoroltak ellenére is azt mondom, hogy nem bántam meg, hogy visszatértem hozzá, most hogy jobban vartyogok egyáltalán angolul (a németemet hagyjuk, mert az 12 év alatt nem ment). Szóval, sokaktoknak igaza volt, nekem szépítették meg egy kicsit az emlékeimet az évek, de ettől függetlenül, marad számomra az ami, egy szerethető b sci-fi film, elképesztő minőségű háttérmunkával, amiért önmagában megéri megnézni a filmet.
Bónuszként pedig néhány feltettem néhány kérdés Jack Moick-nak, a rendezőnek:
Előszó: A kérdésre adott válaszokból derül ki igazán, hogy a műfaj iránt érzett szeretet és rajongás hozta létre a filmet. Igazán boldog voltam, hogy a készítő válaszait olvashattam, és még ha a film so-so is, Jack állításaival teljesen egyet értek ebben az interjúban
Sötét Jövő: Ha jól értem (iMDB, a Facebook oldalatok, egyéb angol nyelvű oldalak híreire alapozva) a film 12 évig készült, most itt vagyunk 11 évvel a megjelenés után. Milyen érzés, hogy valaki emlékszik a filmetekre, mitöbb aktívan ír róla?
Jack Moick: A média napjainkaban elképesztően felgyorsult, és a mi generációnk ikonikus filmjei mára már ismeretlenek a új filmrajongóknak. Az emberek akik részt vettek az Nydenion elkészülésében vérrel és verejtékkel, és a saját szabadiejükben dolgoztak rajta, nagyon örülnek neki, hogy a mai napig foglalkoznak a filmmel. Beismerem, én is nagyon boldog vagyok, hogy a Nydenion a mai napig felkelti az emberek érdeklődését. Néhányan többször is visszatérnek hozzá, és mi igazából ezeknek az embereknek készítettül a filmet. Tulajdonképpen megtiszteltetés a leveled, és hogy válaszolhatok rá.
Sötét Jövő: Különböző interjúkban mondtad, hogy matte painterként kezdtél és jelenleg is aként tevékenykedsz (és nem tudom nem elismerni, hogy a hátterek és skyboxok a mai napig tartják magukat), honnan jött a film ötlete, és hogyan váltál te Rick Walkerré?
Jack Moick: Köszönöm a bókot. Ahogy mondod, van néhány jelenet amire mindannyian büszkék vagyunk és meglepően időtállóak lettek. Az hogy saját sci-fi filmet rendezzek még iskolás koromban jött, néhány sci-fi film hatására (Star Wars, Alien, Szárnyasfejvadász és más klasszikusok) melyek mély és tartós nyomot hagytak bennem. Németországnak abban az időben nem volt semmilyen érdekeltsége sci-fi filmes téren, így néhány barátommal együtt találtuk ki ezt az "őrült" ötletet. A mai napig őrzök néhány vázlatot a 80-as évekből, ahol látszanak a kezdeti dizájnok, amelyek így vagy úgy később valósággá váltak. 1997-ben kibéreltünk egy raktárépületet és elkezdtünk modelleket és díszletelemeket építeni. Egyidőben ezzel, elhelyezkedtem a Panasensor Stúdiónál (Moon 44, Neverending Story 2), és mélyebben elmerültem a német filmgyártó iparban. Ennek közvetlen következménye volt, hogy sikerült kialakítanom néhány kapcsolatot különböző filmesekkel, mely végülis hozzá segített majdnem 700 VFX jelent elkészüléséhez, ami végülis hozzájárult ahhoz, hogy be tudjuk fejezni a filmet. Azóta a practical effekt, mint olyan egy haldokló műfajjá vált, de én még úgy érzem, hogy fontos, hogy életben tartsuk ezt a művészeti ágat, a jelenlegi tanítványaim segítségével. A kezdetek kezdetén professzionális színészekkel terveztünk, de esélytelen volt, hogy ilyen hosszú időre megengedhessük magunknak, így minden stábtag lehetőséget kapott arra, hogy kipróbálhassa magát egy szerepben. Végeredményben a többségük jól vette az akadályokat, láttam már rosszabb alakítást fizetett színésztől.
Sötét Jövő: Említettem már a hosszú elkészülési időt, volt valami specifikusan nehéz dolog, amin át kellett lendülnötök?
Jack Moick: Oh, igen tömérdek. Amikor a saját művödön dolgozol és nincs egy stúdió/felsővezetők, akik a nyakadba lihegjenek az ember hajlamos elveszni a részletekben, mert azt hiszi, hogy a minden ideje megvan rá. A forgatásra a mai napig tisztán emlékszem, és jó emlékeim vannak róla. Természetesen volt némi súrlódás a stábtagok között, de semmi igazából komoly (olyan volt mint egy kezdő zenekar, akiknek mindenképpen egy húron kell pendülnie, történjen bármi). Aztán, mindent a saját pénzünkből finanszíroztunk, amit meg nem engedhettünk meg magunknak (pl kamera daru) azt megépítettük, ami meg még több időt vitt el, és igen, néha feszült volt a helyzet. Mindent a nulláról csináltunk, senki nem foglalkozott közüllünk hasonlóval. A végén mindig egy dolgot vettünk figyelembe: a határidőt, amire a forgatást be kellett fejezni. Heten csináltuk az egészet, 6 férfi, 1 nő, és az évek során mondhatni családdá váltunk, hetente egyszer találkoztunk (néha megesett a heti két alkalom). Miközben dolgoztunk mindig új filmekről beszéltünk, és filmzenéket hallgattunk. Ez egy olyan időszak volt az életemben, amit semmire nem cserélnék el.
Sötét Jövő: Ahogy azt már mondtam, a matte painting-ek a mai napig jól néznek ki, ahogy némelyik VFX jelent is. Azonban a film tagadhatatlan erőssége a modellek és egyéb épített díszlet elmek időtállósága, mert így visszanézve sem vesztettek minőségükből számottevően. Gondolom ez volt a végső cél, és ezért fordultatok több jármű megépítése felé (no meg nem beszélve arról, hogy ugyan azokat a jeleneteket CGI-vel jól megcsinálni bőven túlmutatott volna bármiféle költségvetésem, mint ami lehetett nektek).
Jack Moick: Próbáltunk minnél több dolgot megépíteni. Számításba kell venni, hogy a 90-es években a CG nagyon rosszul nézett ki, ha kicsi vagy épp nem létező büdzséből dolgoztál, ugyanakkor viszont fizikai modellekkel és némi tudással a témakörben kiváló minőségű jeleneteket lehet összehozni. Az én filozófiám az, hogy a jó effekt láthatatlan, nem szabad ellopnia a rivaldafényt. A practical effektek, csak úgy mint a CGI nem több egy eszköznél, melyek segítenek elmesélni a történetet. Manapság hamar elunom magamat, mikor a CG jelentek elkezdik figyelmen kívül hagyni a fizika törvényeit, szimplán untat, ha a túltolják a CGI-t vagy a kameramozgást. Véleményem szerint túl sok filmkészítő túl magasra emeli a lécet. Azon a ponton vagyunk, hogy mostmár nagyjából mindent meg lehet oldani digitálisan, elég pénzzel még a profikat is meg lehet téveszteni. Én fiatalként szerettem bele a modellek világába, és a mai napig boldog vagyok, ha a fizikai szett darabok segítenek sikerhez egy filmet. A könyves polcaim roskadoznak az elmúlt 80 év ilyen témával foglalkozó könyveivel. Ismerek egy tucat nevet, akik a kedvenc klasszikus filmjeimen dolgoztak, és nagy megtiszteltetés, hogy beszélhetek velük, mert ők tereltek erre az útra.
Sötét Jövő: Ahogy már említettem végülis megvettem a lemezt is, és amikor kézhez kaptam az első dolgom volt a DVD-n lévő „hogyan készült” anyagok megtekintése volt, és meglepődve tapasztaltam, hogy mennyi modell és díszlet volt valójában practical effect kezdve a stúdió méretarányú modellektől, az 1:1-es pilótafülke replikáig, funkcionáló műszerfallal. Na most, korábbi kommentjeid alapján tudom, hogy néhány modell a nálatok a készítőknél van, és néhány pedig Technik Museum Speyer-hez került (amúgy azok ki vannak most is állítva, vagy naftalinba ágyazva rejtőznek egy raktár mélyén? Mert egyszer még szeretnék eljutni, és megtekinteni őket.) De mi történt a többi nagyobb replikával? Ők is túlélték, vagy a roncs/szeméttelepen kötöttek ki?
Jack Moick: Mindenki a saját szabadidejét beáldozva dolgozott a filmen, amiért nem is kaptak fizetést. Amikor befejeztük a forgatást, mindenki hazavitt néhány modellt és/vagy díszlet elemet a személyes gyűjteményükbe. Nekem még mindig meg van a Tucana 152 centiméteres modellje (és tervezem felujítani). Néhány a nem fontosabb modellek közül "eltűntként van nyílvántartva", senki nem tudja a stáb tagok közül, hogy hol lehetnek. Ami a múzeumot illeti, 6 db modell kapott a Buran kiállítás mellett helyet és a mai napig is látogathatóak, és erre irtózatosan büszkék vagyunk. Az a pletyka kering, hogy terveznek egy kizárólag filmes csarnokot is, de ez egyenlőre nem több, mint szóbeszéd. A nagyobb díszletek (pilótafülkék, stb) a forgatás után megsemmisítésre kerültek, mert egyszerűen túl nagyok voltak a szállításhoz és későbbi újraépítéshez. Egyedül az egyik kisebb vadászgép pilótafülkéje menekült meg. Néhány jelmez és díszlet elem is megmenekült, nekem a mai napig megvan a ruhám és a fegyverem.
Sötét Jövő:A film lezárása azt az érzést keltette bennem, hogy terveztetek neki legalább egy folytatást, ez igaz vagy csak én gondolom túl?
Jack Moick: Igen is meg nem is. A premier után világossá vált, hogy a Nydenion csak akkor kaphatna folytatást ha sikeres lett volna. És igen, hozott némi pénzt a konyhára, de úgy gondolom, hogy nem kapta meg azt a mennyiségű érdeklődést, amit érdemelt volna, de a nap végén mindannyian a polcra tehetjük az általunk készített film kópiáját és ez nagy szó. Meg az is nagy szó, hogy elkészült. 10 éven át dolgoztunk rajta, és úgy érzem a a csapat nevében beszélek, mikor azt mondom, hogy soha nem csinálnánk újra így. A keménymag a forgatás után szétszéledt a szélrózsa minden irányába, és mindenki a saját maga munkájával foglalkozik, de a kapcsolatot tartjuk, és őszintén, mindannyiunk titkos vágya, hogy egyszer újra találkozzunk és valamit alkossunk közösen.
Sötét Jövő:Mit gondolsz, ha ma, ebben a pillanatban jutna eszedbe a film ötlete, belevágnál a megvalósításba? Változtatnál valamin?
Jack Moick: Naná, természetesen kicsit kiegyengetném a forgatókönyvet, de úgy gondolom, hogy az általunk teremtett univerzum hatalmas és érdekes, és van benne hely még történetnek. Kik az ellenségek az univerzumban (az emebreken kívül -a szerk.)? Mikor hódították meg a galaxis azon részét az emberek? Ha emlékszel az Nydenion irányjelző műholdon elég sok zászló látható, ami azt jelenti, hogy közös kihívás volt. (Sok ilyen jellegű kérdés merül fel, és ezek többségére van is válasz, csak nem lett kifejtve mert a film szempontából lényegtelen volt.-a szerk.) De simán beleférne az univerzumba több érdekes történet az emberekről, idegenekről és androidokról. Az Nydenion elkészülését a kult sci-fi filmek szeretete hajtotta. Kicsit úgy készült a film, mint a Star Wars 77-ben. Lucas mindent belerakott a filmjeibe, amit szertett, így tettünk mi is.
Sötét Jövő: Mi volt számodra a legemlékezetesebb pillanata a film készítésének, vagy úgy ámblokk a film teljes életútja alatt?
Jack Moick: Amikor befejeztük a több száz fényforrás beépítést a 6 méter hosszú kanyon bányászkolónia díszletdarabba. Olyan érzés volt bekapcsolva látni, mintha karácsony lett volna, csodálattal néztük sokáig, és nemsokkal később realizáltuk, hogy ez egy nagyon különleges pillanat.
Ha szeretnétek követni, akkor itt a Facebook oldaluk, hébe-hóba előfordulhatnak posztok, nekem is így jutott eszembe.
- English version -
Nydenion is a sci-fi B movie (but in the best sense of the category) that was in development for 10-12 years (not in development hell, it just took long to finish). I've got to know the original movie via the very same blog, that I admin now (you can read the restored article here, however it is hungarian only). Back in the days I managed to get it with french dubbing and with english subtitles (years later I was able to find a reasonably good hungarian subtitle) so I didn't understand that much, however I still have fond memories of the movie. Let's see, if my recollection is good enough from a 10 year perspective.
First a bit of a backstory. As I've already said, I first saw news about this movie in May 2013 ( these things are a bit hazy by now, but I was able to find the orignal article on Wayback), and this was the time, when I was only beginning my pirate life on the internet, but the long development time already stood out. That article stated two things, it was in the works for nearly 10-12 years, and it neared completion. But I wasn't able to get my hands on the movie until much later in 2015, when I restarted this blog. That was 6 years ago.
With 7 years of sci-fi content behind my back, i can safely say, that I have seen a whole lot of (mostly german) B and Z category movies, which all had various issues. Either the CGI was laughable, or the costumes, or anything else, OR all of the above. Looking back to Nydenion I have a lingering feeling it rose above the rest, not because among the many forgettable creations it was the least forgettable, but because I felt that they really put into the work, so the movie at least on the visual side is/was spot on. According to the behind the scenes stuff, enermous amount of modells and setpieces were built, some of them studio scale or even bigger, and this had its effect. Jack Moik one of the producers started his career (and still is today) as a matte painter, and his work in the film (contrary to his acting) is outstanding, some of the VFX are also good, but it undeniably shines in the modell shots.
Not just modells were built for the film, but a hacked up android torso, a 1:1 sized cockpit with functional interior (if I manage to find my DvD which appears to be lost, I'll might translate the behind the secenes, because there are some gems in it). However, no matter how much I want to remember Nydenion as a faultless film, the movie falls flat at several points. The dialogs feel forced in some places, the acting is no help either. In some places the reaction to a VFX scene is all over the place, but mostly late. The german dubbing with the occasionally inserted english command words is strange, dont't get me wrong, I have a faint understanding as why it was done the way it was done, but I'd stick with one language in this case. The concept of a burned out pilot saving the galaxy's peace, and then refusing to accept praise and reward is a typical 80/90-s cliché. Those who said my memories are hazy and way too pink, you were right. But this does not mean though you can not enjoy the movie (not unlike SW 9) because it still rose above others. The film was made in their spare time with acting students and amateurs, and they did the best they could (and as Jack said in the interview, we've all seen worse performance from paid actrors). The occasional shine and the amount of work put into this creation makes up for its falws film, and my opinion is simple: I do not regret returning to this movie now that I speak english much more fluently (forget my german, 12 years was not enough for me to learn it). This film will remain in my memories as it was before: a lovable "b" sci-fi, made with passion, and with enermous amounnt of background work, for which, in itself, is worth a look.
And some bonus Q&A with the director, Jack Moick himself. And a bit of foreword from me.
These questions shows the passion and love behind the film, which I fully adore. It was a real treat reading through the thoughts of the creator, and even if the film is subpar I can fully support all of the statments in this interview.
Sötét Jövő: According to various sources the film took nearly 12 years to complete, and now we are here, 11 years after the release. How does it feel, that someone remembers your creation, and even actively writing about it?
Jack Moick: I must admit I feel very happy about that Nydenion is still in the head of some people. Some of them told me that they watch it regulary wich is great, we made it for these people. So it is an honor for me to answer questions on Nydenion. The people who made it in their spare time with much love sweat and tears are happy about very attention. The media has become very fast in or times, our generation icons are almost completely forgotten by the new generation of film lovers.
Sötét Jövő: If I understood it correctly, you started as a matte painter (and actually, the skyboxes and other artwork are still holding up to this day). Where did the inspiration come from to make a movie? How did you came up with the concept, and how did you become Rick Walker?
Jack Moick: Thank you very much for that compliment. Well there are some sweet shots in the final movie that we’re all very proud of and I believe they can still hold up to this day. The idea for my own Sci-Fi feature film came when I still was in school. It was Star Wars, Alien, Blade Runner and many other classic Sci-Fi films that had a deep impact to my life. Germany didn’t had any Sci-Fi movie connection, so me and a couple of friends had the crazy idea to make our own film. I have very old sketches back from the late eighties where you see some design elements that later became Nydenion spaceships. In 1997 we rented an old warehous and started to build sets and models. At the same time I started in the movie business at Panasensor Studios (Moon 44, Neverending Story II) and I got deeper in the German film comunity. I made some connections to various filmmakes that finaly helped us to complete 700 effects which helped to finish the edit. Since then, practical effects became a dying art form in the film business, but I still feel the need to keep it alive with the help of my current Film students. Very early we planned to work only with professional actors but we coulden’t afford them over such a long time frame. So almost everybody in the team got the chance to make an appereance in front of the camera. I must say most of them did that very well. I’ve seen worse acting from people who got paid for it (lol!)
Sötét Jövő: Regarding the long filming, were there any hurdles, obstacles that you and your team had to overcome?
Jack Moick: Thousands! When you work on your own and you have no studio pressure you get lost in details because you think you have all the time in the world. Basically we hat a great time together and I remember it very well. Of cause we had some personal trouble but nothing serious. You can compare it with a music band. You have to play the same tune together whatever it takes. Then we had to buy everything from our own money. When we coulden’t afford something like a camera crane...we just build it. That took even more time and sometimes the nerves were bare. We had to make all experiences by our own. Nobody of us had made that before. In the end it was most important to focus on a final date to finish shooting. Most of the time we were seven people, six man and one woman. This was the core team and over the years we became some kind of family. We met once a week, sometimes twice. We talked about new movies while working on sets and models always surrounded by movie score music. We had a great time that I don’t want to miss in my life.
Sötét Jövő: As I said already, the matte paintings are still holding up, some of the VFX scenes too. But undeniably the film's strong points are the practical elements, if i would have to guess this was one of the main reason behind using them (that, and besides Hollywood level CGI would have cost a fortune).
Jack Moick: We tried to do as much practical as possible. Remember back in the late ninetees CG looked pretty awefull when you had almost no budget. But with some knowledge in practical effects you could do very professional looking shots. I believe that the best effects are invisible. An effect should not stand for it’s own. Practical Effects as CGI are tools, they should help to tell the story. I was very in love with practical effects when I was younger and I still love it when they help to sell the scene. My shelves are filled with visual effects books from the last eighty years. I know dozends of names of people who worked on all those classic Sci-Fi films. It is a great honor for me today when I can have a chat with them, they made me want to work in that business. They made all my drams come true when I was in the cinema as a teenager. Today I get bored when CGI effects start to underterme the physics. It takes me out of the movie when camera moves or CG stunts go over the top. Many filmmakers today raise the bar way too high. We have reached a point where everything is visual possible. With enough budget you even can fool professional filmmakers.
Sötét Jövő: When i was first got the DVD i started watching the behind the scene footage, i was surprised, that actually how much practical effect did you guys do, from studio scale modells, and 1:1 cockpit replicas, with fully functioning interior. What happened to them? What i know, based on previous replys on the films Facebook page, i know that some of the modells belongs to cast memebers, and some of them is in the hands of Technik Museum Speyer (by the way, are they still being exhibited, or are they mothballed up in a storage room? I really wish to see them one day), but what happened the other replicas that were built? Did they go to the scrap/trashyard?
Jack Moick: Well, everybody worked non profit in their spare time for the film. When we finished everybody took some of the models and props home to their personal collection. I do still own the 5 feet model of the Battlecruiser Tucana and I’m planning to refurbish it soon. Some of the unimportant models are gone, nobody of the crew remember where they are now. You are right, six miniatures are in the Speyer Museum, and they are in the same exhibition hall as the Russian spaceship Buran. You can imagine, we’re all very proud about this. I heard plans about doing a seperate exhibition hall for movie props and models, but it’s just a rumour. The live action sets were all destroyed after the filming, they were simply too large for a reconstuction, only the small fighter cockpit has been saved by a crewmember. We also do have some of the props and costumes, I do still own my costume and the rifle.
Sötét Jövő: I cant shake the feeling, that there was at least a sequel planned. Is this true?
Jack Moick: Well, yes and no. After the premiere I thought a sequel would only be possible if Nydenion had been a success. Well, it made some money but I believe it didn’t go the attention that it deserved. Well, we all can put our own Sci-Fi feature film copy on our shelves. That it has been finished is a little miracle for all of us. I’ve seen many similar projets that never even finished shooting. We worked over 10 years on this and I think I will speak in the name of the whole crew that we would never do it the same way again. After filming the core crew split and since them we all work on our daily jobs in different parts of the country. We still do meet every month online for a great chat and to be honest we all do have the wish to meet again in a model workshop and do something cool together. So, I don’t give up that idea visiting the Nydenion Universe again.
Sötét Jövő: What do you think, if the idea would come today, right now, with the same concept and everything, would you still start working on it? Or would you change something?
Jack Moick: Of course! I would smooth some weeknesses in the screenplay, but I still do think it is an large and interesting universe with an unique story. Many questions in the story have a backstory. Who are the enemies in that universe? When did the humans invade that part of the galaxy? You remember the Nydenion space beacon with all the earth flags on it? Are there more interesting storylines with humans, aliens, robots and androids? Nydenion was made for the love Sci-Fi classics, so what did George Lucas back in 1977? He put all the things that he loved as a kid in one film. So did we.
Sötét Jövő: Which was the most memorable moment of the filming or the entire carrer of the movie?
Jack Moick: Putting on the hundreds of lights of our 20 foot long miniture canyon mining station for the very first time. It was like christmas, we were all standig there in awe for a long time and realized that this is a very special moment.
