Soron következő cikkünk témáját már olvashattátok címben: adható e szabadalmi jog gépnek vagy mesterséges intelligenciának (attól most tekintsünk el, hogy szerintem egy MI-től mennyire vagyunk messze)? A kérdés pedig nem légből kapott. a huzavona ugyanis 2019 óta tart. Mondjuk hála istennek a gép még nem gépet tervezett.

Íme a két szabadalmi jog, hamár sehol nem mutatták meg. Megmondva az őszintét, nem is volt olyan egyszerű előtúrni, de amint megvolt az egyik, nem kellett sok és meglett a másik is.

Az ételhordó	A jelző fény, bár ha jól értem a szöveget, akkor sokkal inkább a mögöttes működés kerül szabadalom alá, nem maga a tárgy, de erről később.

Mielőtt rátérnénk a cikk második felére vessünk egy pillantást ezekre, és kezdjük kimondottan az ételtárolóval (valahol csak fedőként hivatkoznak rá, de nem, ez maga tároló rész). Az elméleti előnye az a jobb hőátvitel valamint, hogy a robotok jobban tudják megfogni. Láthatjuk, hogy úgy néz ki, mint ha egy fraktált exrudáltak volna, és míg biztos vagyok benne, hogy a hőátvitel jobb mert technikailag a felülete nagyobb, illetve a megfoghatósága is hasonló képpen jobb, mint egy egyszerű henger konzervvé.  Azonban a negítívumok szerintem bőven meghaladják e kettő előnyt. Nevezetesen a tervezett alakzat tárolási szempontokból hasztalan. A kis vájatokban meg fog ülni a belerakott étel (mondjuk ez kiküszöbölhető egy kis vízzel), illetve ami nem folyékony állagú (értsd levesek és hasonlók) azzal nehezebb lesz megtölteni. Aztán ott van az elkészítésének bonoyolultsága. Míg a hagyományos konzervet kevés lépésből el lehet készíteni, addig ez vagy nagyon sok lépést vagy egy másra amúgy nem alkalmas specializált gépet igényelne, és ezzel elveszíti hasznosságát. Nem beszélve arról, hogy mivel nem illeszkednek egymáshoz így egymásra pakolni sem lehet rendesen (ebből a szempontból a henger vagy egy négyzetes konzerv verhetetlen). A szabadalmi kérvényben elhangzik néhány állítás, többek között az, hogy spórol a felhasznált anyaggal (ezt alátámasztani nem tudom, de mivel nagyobb a felülete, így több anyag kell hozzá, szimpla matek) és hogy igenis "stack"-elhető, azonban a 7. ábrával lábon lövik magukat: ragasztót használnak, mivel a fraktál alakzat nem teszi lehetővé a szoros egymáshoz kapcsolást pusztán az alakzat kiahsználásával. Az meg már csak hab a tortán, hogy a konzerv nem multifunkcionális, mint hagyományos társai. A mostani, főként kerek konzervekben tárolhatunk szilárd vagy folyékony állagú anyagot, ez pedig kizárólag folyadékra van tervezve, ami megint csak kétségbe helyezi a gyártásának létjogosultságát.

Úgyhogy innentől kezdve ennek a találmánynak nincs értelme, sem pedig üzleti haszna. Aztán ott van a figyelmeztető lámpa, az ő helyzete kissé más, és még előfordulhat, hogy lesz valós haszna. Ahogy jeleztem, nem magát az ezköszt tervezte meg a gép, hanem sokkal inkább a mögötte húzódó conceptet. A szabadalmi papír erre fraktál-villogásként hivatkozik, egyetlen egy példát találtam rá NE NYISD MEG HA HAJLAMOS VAGY EPILEPSZIÁRA. A lényege annyi, hogy 4-8 Hz közé eső sebességgel üzemelő villogó eszköz lenne. Azért ez a tartomány mert a citált kutatások szerint, az agyunkban ez válltja ki a leggyorsabb rakciót, és tényleg, mert az első dolgom volt ráváni a megállj gombra. Szóval ha ezt sikerül replikálni valahogy ledekkel/izzókkal akkor ez egy nagyon idegesítő de egyben figyelemfelkeltő jelzés lesz. Azonban nem teljesen értem ezt a fraktál-dimenziózást/fraktál-villódzást, kissé olyan ez, mint a quantum számítástechnika: mindenki cikkezik róla, de senki nem tudta eddig elmondani, hogy mire lesz valójában jó emberi nyelven. Szóval aki a fraktálos bulira talál nekem egy definíciót és sikerül összefoglalnia úgy, hogy ne mondjam azt rá, hogy ez bezony csak buzzword-ök, az vendégem egy sörre). Tehát eddig a mérleg: 2 szabadalomból egy kuka, egy meg lehet hogy rendelkezik valós haszonnal. 

Eddig 3 helyen nyújtották be a szabadalmi kérvényt: Európában, Amerikában és Dél-Afrikában. E 3 benyújtásból, a következő dolgok alakultak ki: az UPSTO (United States Patent and Trademark Office) és  EPO (European Patent Office) ugyan abból az okból elutasította a szabadalmat, formai okokra hivatkozva, mert tény és való hogy a szabadalmakon (EP3564144 és EP3563896 a példában az eu-s papírok vannak), nincs feltüntetve a feltaláló, csak a benyújtó neve. CIPC azonban megadta Dabusnak a szabadalmi jogot. Európában a szabadalmi a  procedúrában meg van adva, hogy a feltaláló csak természetes személy lehet, amerikában már csak az van kimondva, hogy személynek kell lennie (ami jelenthet jogi személyt is és erre alapozva óta  egy gép is nyugodtan pályázhatna, de úgylátszik mégse), a dél-afrikai szabadalmi törvények között nem találtam meg azonban, hogy ki nyújthat be keresetet, de ahogy látjuk, ők megadták, szóval szerintem hasonló lehet, mint az amerikai (annak ellenére, hogy az formai okok miatt elutasította). A dél-afrikai bejegyzést követően pár nappal az ausztrálok is elismerték a szabadalmat.

És akkor foglalkozznk a kérdéssel, hogy vajon adhat e szabadalmi jog egy gépnek. Mindenek előtt ki kell emelni valami fontosat. Dabus a "feltaláló" nem egy mesterséges intelligencia, csak a mainstream média hivatkozik így rá. Nem, ő egy úgynevezett fantázia gép. De mi a fantázia gép? Nos röviden és tömören a következőről van szó: 

Adott egy bizonyos mennyiségű adaton tanított algoritmus, melynek nem az a dolga, hogy mintákat elemezzen, hanem hogy a be vitt adatok és kapcsolatok alapján új egyedi mintákat generáljon. Ez az egyszerű változat. Ehhez szoktak társítani, egy másik, hasonló algoritmust, mely az első "imagitron" gép végtermékét osztályozza és választja ki a legjobbakat. Ezt a gépet hívjuk "preceptron"-nak. Aztán a második gép, mely osztályoz az eredményeit visszajuttatja az elsőnek, ezzel tovább képzi az elsőt, és ezt hajtják körbe-körbe. Itt olvashattok róla bővebben.

Nos ez Dabus. Nem MI, hanem egy algoritmus. Most, hogy ezt tisztáztuk, ezzel le lépünk a kézzelfogható tények területéről, és átlépünk a pusztán teóriák világába. Adott tehát a kérdés, melyen 2019 óta rágódnak, hogy adható e egy MI-nek szabadalmi jog? Több helyen is olvastam, hogy MI-nek (illetve ilyen jellegű algortmusoknak) nem, csak az őt megalkotónak jár szabadalmi jog. Az indoklásuk azon alapszik, hogy az algoritmust egy ember alkotta, ember trenírozta adatokon, és mutatta meg a helyes utat ami alapján a gép elkezdhetett új mintákat generálni. Ergo a végeredmény nem egyedi ötlet, hanem az algoritmust készítő tudós gyorsított csak a saját folyamatán egy géppel. Azonban ha belegondolunk legmélyen belül mi sem vagyunk többek, mint egy tanuló algoritmus, melyet az életünk során számtalan ember befolyásolt. Ha az előbbi érv alapján nem adhatunk patentet egy algoritmusnak vagy AI-nak, akkor a senki más sem kaphatott volna, mert ők is az őket tanító profok/tanárok által adott tudást használták. Viszont ugye Dabus esetében nem MI-ről van szó (ajánlom a Gyűlölöm a mesterséges intelligencia cikkemet, ahol leírom, hogy miért van elegem abból, hogy mindent is MI-nek titulálunk). A jelenlegi problémánkat Dabussal Gale foglalta össze a legjobban: 

Fel kell tenni a kérdést, hogy a gép magától jutott e a konklúzióra, hogy neki terveznie kell valamit és tervezett valamit, vagy kiadták neki ukázba, hogy tervezzen valamit. Az első esetben önmagától jutott konklúzióra. Mind arra, hogy neki terveznie kell és arra, hogy tervezett valamit. Amennyiben a második, úgy nem jár neki a szabadalmi jog, mivel nem magától tervezett valamit.

Ennek tekintetében én azon a véleményen vagyok, hogy Dabus nem önnálló késztetéstől jutott el arra a "gondolatra", hogy nekem most tervezni kell, hanem erre tervezték, így nem önnálló a végtermék. Ebben a helyzetben Dabusnak kizárólag megosztott szabadalmi jogok adnék, a tervezőjével. Azonban a kérdéskört még csak félig jártuk körbe. Játszunk el egy pillanatig a gondolattal, hogy sikerült egy teljes értékű mesterséges intelligenciát alkotni, ami saját személyiséggel és késztetésekkel rendelkezik. Tegyük fel a kérdést máshogyan is: adható e egy mesterséges intelligenciának szabadalmi jog? Nos ehhez először definiálni kellene, hogy mi miért vagyunk emberek, és honnan járnak számunkra a jogaink teljese értékben? Ez elsőre a filozófusok és a tudósok a mai napig keresik a választ, én nem óhajtom megválaszolni a "mi vagyok" kérdést ilyen mélyen, de azért belekarcolnék egy picit a felszínbe Traxorbomber gondolatait tolmácsolva: 

Ha hiszel bármilyen szintű spiritualitásban, hogy az ember több mint a test, akkor a vallásod alapján döntsd el, hogy “does this unit have a soul”. Ha nem hiszel a ilyenben, akkor ha belegondolsz akkor legmélyen belül te is egy MI vagy, valaki "elkészített", voltak beléd táplált infók, majd a rákövetkező 18 év alatt adatokkal feedeltek, és te megtanultad ezeket. Az emebreknél van egy időszak ahol nincs annyi jogod mint egy felnőttnek, cserébe nincs is számonkéve rajtad anni minden. A felnőtté válással válsz a társadalom teljes értékű tagjává.

A szerkesztőségben egyik este feldobtam ezt a témát mint "könnyed" esti beszélgetés, és a következő eredményre jutottunk (egy kellemes hajnali exisztenciális krízisen kívül): jelenleg az ilyen algoritmusoknak hiányzik az, amit személyiségnek/léleknek neveznénk. De emellett több feltételnek is teljesülnie kell még. Gale gonolatai alapján az MI-nek önmagának kéne eljutnia arra, hogy ő tervezni szeretne valamit, illetve tanúbizonyságát kell tennie, hogy képes betartani az emberi normákat.  A legegyszerűbb megoldásként az emberi gyerekkor mutatkozik, hasonlóan ahogy már boncolgattuk a gyerekkor jogi állapotát, az MI-knél is jó ötlet enne az, hogy kezdetben vannak gyámjai, majd mikor képes tanúbizonyságát adni arról, hogy felnőtt, és érti, hogy ez mit jelent, akkor adhatóak különböző jogok. Mindent egybevéve, credit must be given, where credit is due, de napjainkban a gépek maximum megosztott szabadlami jogot kaphatnának.

via.: QZ