Apollo holdminta hadd mutassalak be a Lúdfűnek. Lúdfű ez itt az Apollo holdminta. Na és akkor gyerünk, csírázni. És ahogy Korda Gyuri mondaná a szétbotoxolt arcával valami póker csatornán, "Hát nem hiszem el, ÉS megadja". Ja, szóval, növényt csíráztattunk holdi mintákban.
Képzeld el, betoppansz az Aldiba vagy ne adj isten egy CBA-ba (nem egyik sem szponzorál) leveszed az előre csomagolt salátádat, megnézed a hátulján a címkét, és azt látod, Származási hely: Hold, 2-es kolónia. Jó oké, a logisztikai rémálmot hagyjuk, hogy mennyire drága lenne, és azt is mellékeljük most, hogy mennyire messze vagyunk ettől. Egy kis(nagy) lépést tettünk a dolog megvalósításának irányába. És akkor most, hogy levettük a szemünkről a rózsaszín szemüveget, nézzük a tényeket.
Szóval hosszas könyörgés és kilincselés után a Floridai egyetem kapott összesen 12 grammot az Apollo 11, 12 és 17 küldetése során gyűjtött hold kőzetmintából. Nem titkolt céljuk volt az, hogy kiderítsék, hogy vajon a durva regolitban képes lesz e nőni növény, és a legnagyobb meglepetésükre kicsírázott a már említett Lúdfű. Noha felettébb sok mellékhatás kíséretében. Na de ne rohanjunk ennyire előre.
Ím ehol, hogy hol és hogyan gyűjtötték a mintákat, és hogyan néztek ki a teszt tubusok. Azt hinnéd, hogy 12 g nem sok, mégis ki jött belőle 12 teszt minta, egyenként 900 mg regolittal, mely egy 5 mm mély ágyást eredményezett. Namost ez elég cingárnak tűnhet de a cél nem a nagyüzemi termelés beindítása volt, hanem a csírázás folyamatának vizsgálata, és erre a célra pont megfelelt. Az itt használt regolit minták 30-52 térfogatszázalékban tartalmaztak töltő anyagokat, melyek többek között lehetnek: csapdába ejtett gázok, mikroszkopikus üvegszilánkok, mikroszkopikus fémarabok (ún nanophase Fe) stb. Szóval összesen 4 tálcán, tálcánként 7 mintával kezdték a tesztelést. Most jogosan merül fel benned, hogy nem jön ki a matek, engedd meg hát, hogy kilőjek néhány ismeretlent ebből a fránya egyenletből. Nos mint az közismeretes az összes Apollo küldetés alatt 382 kg holdkőzetet hoztak haza, ami azért lássuk be nem sok. Szóval a NASA ARES vagyis Astromaterials Research & Exploration Science kiváló szakemberei kitalálták, hogy hogyan lehet földi anyagokból az Apollo 14 és 17 által visszahozott kőzethez a legközelebbit előállítani, nem tökéletes, de ez a legközelebbink, ami van. Ha érdekel, itt olvashattok róla bővebben. Szóval 3 echte holdkőzet tesztubus mellett volt 4 db JSC-1A típusú holdkőzet utánzatos ágyás is, kontroll csoportnak, gondolom, hogy teszteljék, hogy mennyire is állnak közel az igazi cucchoz.
A végeredmény az lett, hogy 48 és 60 óra között már megfigyelhető volt normális növekedés és nem látszott elváltozás a vizezett/tápoldatozott regolit miatt. A 6 és 8 nap között megritkították a "palántákat" mindegyik tubusban csak egyet hagyva. Itt azonban már akadtak problémák. A kivett regolitos palántákat összehasonlították a kamu regolitos palántákkal, és gyökérzetükön jelentős eltéréseket lehetett észlelni. Fejletlenség jeleit mutatta, mely arra enged utalni, hogy mégsem annyira jó anyag a holdkőzet. 8 napon túl még inkább lelassult a növények fejlődése. Másik érdekesség, hogy míg mind a 16 JSC-1A alapú Lúdfű egyformán nőtt és fejlődött az igazi holdkőzetesek között nem volt kettő egyforma. Ez mondjuk önmagában nem meglepő, elvégre a JSC-1A az Ares önbevallása szerint nem tökéletes.
A kutatók ezentúl arra a megállapításra jutottak, hogy minél hosszabb ideig volt a kőzetminta kitéve kozmikus sugárzásnak, annál csököttebb volt a növény viszonyítva a műregolithoz. Ebből a szempontból a Nyugalom tengere a legkevésbé jövedelmező terület mezőgazdaság szempontjából. A végeredmény az, hogy a látható problémák mellett tömérdek egyéb stresszel kapcsolatos genetikai probléma is észlelhető volt a növényekben. Egyszerűen szólva: megterhelte a gazokat a holdkőzetben való növekedés. A végeredmény az egész kutatásnak az, hogy míg növények ugyan képesek nőni regolitban, de a holdkőzet önmagában nem alkalmas konyhakert létesítésére.
via.: Nature
