Már megint egy mesterséges intelligencia cikk, de hát mit tehetek, ha épp most ez a futó téma mindenhol? Szóval ezúttal, azt a kérdést tették fel, hogy mi lenne, ha az irányítást mesterséges intelligenciákra hagynánk.

Az emberiség történelmének során a fejlődésünk folyamatosan felfelé ívelt, a 20. században pedig iszonyatos robbanás következett be, ami azóta is exponenciálisan tovább nő, ezzel bonyolítva mindent és mindenkit egybefűző technológiai, gazdasági és környezeti kapcsolatok komplex halmazát. Mivel az ilyen rendszerek örökletesen bonyolultak egyre nehezebben lehet őket átlátni, de ezekben segítenek a különféle dinamikus rendszer modellek. Az ilyen "helyi" modellek összefogásával azonban létre lehet hozni egy globális modellt. Pontosan ezt tette a Római klub nevű NGO szerveződés, aki Jay Wright Forester világdinamika modelljét alapul véve gyúrtak egy saját modellt, és mindenféle rémségeket jósolt, többek között a társadalom összeomlását olyan 2040-2050 környékén, melynek okai főleg magunk leszünk, bár ezeket a következtetéseket eddig állat populációkon alkalmazott modellekből vezették le, ami hagy maga után kérdéseket, de a modellek (és a hasonló kísérletek) mind ugyan abba az irányba mutatnak: ha nem változtatsz akkor a fajod halálra van ítélve. A már említett robbanásszerű komplexitás növekedés miatt ember legyen a talpán, aki átlátja a globális rendszert, főleg ha azok résztvevői, ENSZ féle szervezetek, országok, vállalatok próbálnak keresztbe tenni. A Római klubb tagjai szerint pont ezért van szükség egy mesterséges intelligenciával megtámogatott modellre, mely képes kiszűrni azt az egy szálat, amin vezetve az emberiséget túlélhetjük. Pontosabban: a cél az, hogy a tudósok lejátszhatják a felmerülő helyzeteket és előre tudnak látni a jövőbe valamilyen mértékig, mint Alitban Alitában egy jó ideig működött Melchizedek.

Ezt az ötletet nem feltétlen tartom rossznak, mert az emberi vezetés a történelem során számtalanszor bebizonyította, hogy nincs a helyzet magaslatán. Szóval érdekes kérdés, a helyzet az, hogy van három icike picike probléma.

1. Nem vagyunk közel a mesterséges intelligenciához, amit sokan annak hívnak az meg csak korpós bullshitting. A Gyűlölöm a mesterséges intelligenciát cikkünkben részletezzük, hogy mi a bajunk a mostani céges/médiás MI megjelenéssel.
2. Ha mégis valami csoda folytán a nagyon közeljövőben lesz ilyen kapacitású igazi mesterséges intelligenciánk, akkor meg ugyan ilyen rapid módon kellene megalkotni a szükséges jogi kereteket, ami az MI köré kell, főleg annak jogai köré, ami megint csak sehol nincs, holott az algoritmusok régrég itt vannak (sőt van algoritmus által tervezett algoritmus, amiről ötletünk sincs, hogyan működik) és az Únió törvényalkotási folyamatait tekintve merek rá fogadni, hogy az erre vonatkozó törvények, HA megszületnek, akkor is késve fognak létrejönni, ÉS feltételezhetően rosszak leszenek, mert a törvény alkotók nem tudják miről beszélnek, mint a 17es törvény esetében (tényleg annak is utána kellene járni). Ebben a cikkünkben részletezzük, hogy miként tartjuk elképzelhetőnek egy jogi framework megalkotását.
3. Gale mutatott egy mémet arról, hogy rokonoknak és nem közeli ismerősöknek miért nem mutatja a regényeit, itt van ni:
   

Ez ide is tökéletesen alkalmazható. Nagyon sokaknak nagyon hamar be fel kell fogni dolgokat, mert egy gép nem lesz politikailag korrekt, és nagyon sokan nagyon hamar helyükre lesznek téve mind két oldalon. Ha meg korrektségra neveljük a gépet, akkor meg el se kezdjük, mert akkor az egésznek nem lesz értelme. De nézzük mindennek a jobb oldalát:: egy töredék másodpercig mindkét oldal összefog, hogy aztán kumbayát énekeljen a datacenter lángoló romjain, hogy aztán tovább marják egymást. Business as usual.

via. Qubit