Szóval a James Webb űrtávcső fellövése óta ontja magából a képeket és méréseket, mely alapján sokkal pontosabb számításokat lehet végezni, mint eddig. És hát a tudósok rá is vetették magukat a dologra, és valaki rögtön elő is állt egy olyan állítással, hogy az univerzum kétszer olyan öreg, mint ahogy azt mi gondoltuk. No de tényleg?
Az univerzumunk életkorát a kozmikus háttérsugárzásra vagy a Hubble törvényre alapozzuk. A kozmikus háttérsugárzással te is találkozhattál már, habár most már legalább 10 éve nem láttuk, mivel átálltunk analóg műsorszórásról digitálisra. Ő volt a katódsugárcsöves (közönséges nevén CRT) TV-k jól ismert hangyacsatájának egyik alkotóeleme a sok közül. A kozmikus háttérsugárzás (CMB a továbbiakban, eredeti mozaik szó valójában cosmic microwave background) nem más mint (feltételezéseink szerint) a legelső detektálható maradványa az Ősrobbanásnak, noha ez is 300000 évvel az után keletkezhetett (a hogyan és a miért még mindig ismeretlen). A Hubble állandónak pedig a galaxisok távoládásának sebességéhez van köze, pontosabban azokat írja le. Szóval tudjuk, hogy mikortól számolhatunk a CMB-vel és van annyira közeli galaxis, hogy ki tudjuk számolni az univerzum tágulásának nagyjábóli sebességét. És ha előre felé tudunk számolni, akkor csak egyenlet rendezés kérdése, hogy visszafelé is megy e. És igazából a Hubble törvény megfordításával tudják megbecsülni az univerzum életkorát, amit jelenlegi tudásunk alapján 13,8 milliárd évesre saccolunk. Illetve saccoltunk eddig, mert most valaki előállt egy elmélettel (meg pár ehhez tartozó bonyolult kalkulációval) és neki az jött ki, hogy az univerzumunk 26,7 milliárd éves. Na de, hogy jött ez ki? Nos több tényezőből következtet, ha jól értelmezem ezt a cikket, akkor már az 13,7 milliárd éves becslés is megborulni látszik a JWST miatt, ugyanis találtak olyan galaxisokat, melyek már akkor idősnek számítottak, mikor az unverzumunk relatíve fiatal volt. Számítások alapján annyi csillaguk volt, mely abban az időszakban nem volt lehetséges, szimplán azért mert a jelenlegi modelljeink alapján nem fejlődhetett ki annyi csillag. Szóval valami nem stimmel. Nézzük a jelenlegi modellt, őt λ-CDM-nek (Lambda-Cold Dark Matter) hívják, és nagyjából elmagyarázható azzal amit a televíziós részben leírtam. Ő a jelenleg általánosan elfogadott. Ez mondjuk nem azt jelenti, hogy tökéletes is, ugyanis különböző számítások már 2010 környékén más életkort hoztak ki az univerzumnak. De azt elmondhatjuk, hogy általánosságban a λ-CDM a legtöbb szcenárióban helytálló elmélet. Azonban attól függően, hogy a Hubble törvényen alapján vagy a λ-CDM alapján számolunk más más (de szerintem hibahatáron belüli) érték jön ki, melyek:
- λ-CDM: 13,8 milliárd év
- Hubble: 13,3 milliárd év
A különbség ugyan "viszonylag" apró, mégis elég hogy kérdéseket vessen fel. A jelenlegi feltételezéseink szerint az eredményezi ezt a különbséget, hogy nem tudjuk elég pontosan mérni a távolságot a távolodó galxisaink és magunk között. Ez még bizonyításra vár. Gupta elmélete a Hubble törvényen, illetve pontosabban azon alapszik, hogy a vörös eltolódást rosszul kalkuláljuk. Szerinte a fáradt fény elméletet igenis is figyelembe kell venni. Na de mi az a "fáradt fény elmélet"? A "fáradt fény" elmélet nem újdonság, a nagyon sarkított kifejtése pedig a következő: ahogy a fény utazik az univerzumban elkerülhetetlenül ütközni fog más elemekkel (fotonokkal, stb.) minden ütközéssel energiát veszít. Ha egy foton energiát veszít növekszik a hullámhossza és ezzel együtt változik a színe is. Illetve fontos megjegyezni, hogy ez az emlélet statikus, tehát nem táguló univerzummal kalkulál. Az elméletet egy Fritz Zwicky svájci tudós teoretizálta 1947-ben nem sokkal Edwn Hubble vöröseltolódásos felfedezései után, de idővel a táguló univerzum elmélet kigolyózta, szimplán azért mert pontosabban fedte a számításainkat, valamint a megfigyeléseink egyszerűen nem igazolták az elméltetet. Gupta szerint a távolodás és a fáradt fény együttesen okozza a vöröseltolódást, és modellje jó néhány (még nem bizonyított vagy kalkulált) beleszórt változóval fedi is a saját kalkulációt. Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy a mostani eltolódások kijöjjenek, jóval több időnek kellett eltellnie, ebből pedig a konklúzió az, hogy az univerzum öregebb. Majdnem plussz 13 milliárdnyi évvel. De most akkor tényelg kétszer olyan idős? Nos nem tudjuk. Először is: ez csak egy kutató, egy db publikált papírja, mely önmagában édes kevés. Másodszor: nem ellenőrizte (még) senki. Harmadszor pedig: több kutató szerint Gupta elmélete nem eléggé alátámasztott, ugyanis csak egy adathalmazra alapozta kutatását (szupernovák adatai), ami egy ilyen jelentős állításnál azért nem épp megfelelő eljárás. Aztán ott van annak a problémája, hogy a modell nem mindenre illik (bár ezt a papír konklúziójában Gupta el is imeri). Valamint nagyon sok ismeretlen, még meg nem nevezett változót vezettek be az elméletébe, melyektől működik, de ugye koránt sem biztos, hogy azok léteznek, illetve figyelmen kívül hagy olyan méréseket, melyek a legöregebb csillagainkat tanulmányozzák (bár ezért megjegyzem, hogy azokban is lehet tévedés). Szóval megint csak média hype miatt történik minden. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Gupta feltételnül meghamisította a kutatási eredményeit (noha a tudományos világban számtalan ilyen eset akad, jó példa Jan Hendrik Schön eredményei vagy épp Viktor Ninov munkássága ), hanem hogy még semmi nincs kőbe vésve.
via.: Youtube
