Az oldalarchiválás miatt minden cikket megnyitottam, és összefutottam egy két olyannal, amikre ideje visszapillantanuk, mert rég foglalkoztunk velük. Huszárok, hajó projekt, Dredd bíró, Waterworld, Vesmir és áramot vezető tetkók. Vessük magunkat bele a forgatagba.

Hú, gyerekek, erről a filmről én eddig miért nem tudtam? 2018-ban kijött egy tökéletes sci-fi/cyberpunk sztori, mely olyan durván a radar alatt repült, hogy egyáltalán nem érdemli meg. Ez a Hotel Artemis.

Ahogy a cím is mondja: Amikor egy publikus datasetben szembe jön veled a saját orvosi célra készült képed, minek explicite megtiltottad az internetre való kerülését. Vajon mit lehet kezdeni a helyzettel? És ki  felelős?

Nem olyan régen írtunk egy átalakított, vaktöltényt puffugtató PKD-ről, de hát az árcédula az erős, kezdésnek 700000 forintnak nézel elébe. Hál istennek olvasónk megtalálta a spar büdzsés megoldást, amit, ha rózsapatronnal kombinálsz máris hasonló eredményt értél el.

Ha a Café Postnucleart tekintjük egy számegyenes egyik végének, a maga erőszakos mad-maxi világával, akkor Yokohama Kaidashi Kikou vagyis Yokohama Shopping Log lenne a másik oldala a maga békés posztapokaliptikus világával. Engedd meg hogy elkalauzoljalak a világ vége utáni japán nyugodt világába.

Az a baj, hogy szeretnék végre nem ezzel foglalkozni, de mint már sokszor mondtam, ez egy olyan ajándék, ami mindig szolgál új meglepetéssel. És tessék, művészek, alkotók, ez nektek szól, hogy a pánikotok és a fejetlen követelőzéseitek hová vezetnek.

Amikor a cikksorozat második részében azt mondtam, hogy nagyon gyorsan törvények kellenének, de ez szinte lehetetlen lesz, akkor pontosan erre és az ehhez hasonló helyzetekre gondoltam. Harmadik cikkünk mely az algoritmus által generált képek körül kialakult hacacárét, illetve annak egy részét járja körbe.

Mivel nagyon rég volt már HFY, szóval leheljünk bele egy kis életet a rovatba egy új érdemessel, ezúttal a palánk másik oldaláról, ami megmutatja, hogy miért vagyunk mi rémálom töltelék.

A Neonfényetől fűtött gyűjtemények után nem gondoltam volna, hogy más irányba is ki fogok ágazni, dehát itt vagyunk. Jöhet egy kis melankólikus világvége?

Egy újabb magyar képregényt hozok nektek, egy olyan jó szoci Mad-max-et. Ez a Cafe Postnuclear.