Egy újabb magyar képregényt hozok nektek, egy olyan jó szoci Mad-max-et. Ez a Cafe Postnuclear.

Anno pisis koromban láttam az ős Cafe megjelenést és vásárlásra bíztató Totalcaros posztokat, viszont úgy voltam vele, hogy nem érdekelt meg amúgy sem tudtam mi az. Viszont az utóbbi időben valamiért elkezdtem érdeklődni iránta. Viszont lehetetlen volt beszerezni. Egy kalóz példány sem keringett a neten vagy csak én nem találtam, a használt képregényes csoportokban meg rendre többért ment, mint amennyit adtam volna érte (rutin szerűen 20k felett ment el). Aztán életre kelt a Cafe facebook oldala, és bejelentették, hogy készül a második rész és lesz újranyomás az elsőből. Szóval így vagyunk itt. 

Kezdjük a külsőségekkel: Mind két kötet gyönyörű. Keménykötésű, nagy méretű kiadványok, matt fehér borítóval és egy-egy központi elemmel. Ami a rajzokat illeti: a panelek letisztultak, nem zsúfoltak. A színpalettája nem túl bő, de mit várunk a Mad-max féle posztapokalipszistől? A helyenként kitűnő fontosabb színek viszont egész jól ugranak ki a sivár Magyarország rozsdaszín ette tájaiból. Ismételten bebizonyosodott az az alaptézis, hogy ha nem próbálod megszülni a spanyol viaszt ami a rajzolást akkor kellemes képivilágú alkotás születik. Kellemes olvasni, pont kényelmes súlyúak a könyvek. Ami az előrendelő extrákat illeti, kaptunk egy enyhén áttetsző papírra skiccelt rajzolt (a fenti képen én ezt az első részre tettem rá, különben nem látszana), retro körökben nagy divat mozi vitrin kép reprókat, hármat is, mindegyik a képregény egyik jelenetét mutatja nekünk, illetve egy pofás 1986-os zsebnaptárat is behúzhattunk, aminek az eleje ugyan azzal a grafikával rendelkezik, mint az első könyv. Szóval az előrendelői ár egész reálisnak mondható.

Innentől a cikk nyomokban spoilereket tartalmaz. Nem az egész történet, de kulcsmomentumok részletezésre kerülnek.

Ami a történetet illeti, Jhonnyt (fura név ez a szoci magyarországon) kirabolták, és lenyúltak tőle egy urnát, ami neki nagyon fontos, és mi ott kapcsolódunk be a történetbe, hogy üldözi a tolvajt. Na most egy kicsi fura érzetet kelt, hogy mintha lenne valami még Jhonny életében ez előtt a képregény előtt, lehet csak én nem tudok semmit róla, és tényleg van egy kiegészítő képregény. Mondjuk ami azt illeti nekem tetszik ez a bevezető és a Fury Road filmben is bejött Max Rokatansky karatere esetében és itt is működik. Aztán hírtelen egy mocskos lebujba keveredünk miután a tolvajunkat nagyon hamar hidegre teszi (megérdemli tho), itt aztán begyullad Jhonny jóérzéke, és nagyon hamar hidegre tesz nagyon sok embert, amiért azok bántani akarják a sztrippert aki ott ropja nekik a táncot. Szóval Jhonny és XY felkerekedik (mivel XY lestoppolta egy fuvarért) hogy aztán az éjszakát valami TSZ udvarán kufircolva töltsék. Itt megjegyezném, hogy amúgy a képregény itt-ott tartalmaz csöcsöket és testnedveket, de nem úgy mint a Budapest 2038 (bővebb kifejtésért olvassátok ezt a cikkünket). Aztán így jutunk el a megfelelően lepukkant Siófokra, ami igazából nem más mint egy nagy piac, ahol mindent és mindenkit megvehetsz. Itt ismerkedhetünk meg pár más karakterrel, akik majd valójában a második részben lesznek fontos szereplők: Barbárfivérekkel, akik miután felzabáltak egy teljes disznófarmot, utána egy évig a moslékon éltek, és emiatt kimondottan büdösek, de egyébként zseni csencserek, most épp "kalóz" szoftverben utaznak, Pannival és nevelő apjával Doktorral, akik valami kuglifejű vízfakasztó papok érkezését várják, mert nem lehet világvége fanatikusok nélkül. Apropó fanatikusok: marha jót derültem a Bibliát kreatívan értelmező kannibál keresztény csoporton, akik azért esznek emberhúst (nem nem azért, mert két o betű van benne, és a sarki falatozóban árulják, mint a Transmetropolitan-ban). A válasz egyszerű szerintük a megváltó TÉNYLEG a testéből etette a követőit. Szóval vissza a kuglifejű vízfakasztóinkhoz, van a háttérben megbúvó Mester nevű figura, akinek valamiért nagyon kell az az urna, és azt a tolvaj egy Oleg nevű faszinak adta, aki meg Siófokra pattant vele. Szóval így futnak össze a szálak a Balaton üdülő városában. Az első könyv nem sokkal ez után ér véget (a teljes befejezést nem mondom el). És így már kicsit értem A GOTTHEM szerzőjének véleményét, hogy szerinte bugyutácska lett a sztori. Mert az első rész önmagában befejzetlen és nem teljes, és a második rész nélkül tényleg nem teljes. De AZZAL kerek egészet alkot és tett még egy kreatív csavart az amúgy már agyon rágott verdákkal veretjük a pusztaságban (az autókra pont Csátvák Soma ajánlott egy nagyon jó alternatívát).

Szóval második kötet. Kezdjük ott, hogy majdnem kétszer olyan vastag mint az első. Szerintem hozzá tartozik a dologhoz az is, hogy a kiadás és a készletek elfogyása óta is töretlen az érdeklődés (mint mondtam, indokolatlan árakon mentek az első kiadásos Café kötetek), ez indokolhatja egy bővebb kiadvány elkészítését, és milyen jól tették, hogy egy kötetben lezárták a mi kis Jánosunk ívét, na de mindent csak szép sorjában. Mindent ott veszünk fel, ahol az előző képregény végén hirtelen elvágtunk, és immár még két fővel kiegészült kompániánk Siófokról Buda felé veszi az irányt, mert a keresett urnánk is erre tart, természetesen nem lehet könnyű az út, főleg ha a susnyásból csúf T-34-esek vadásznak rád. Míg kis kompániánk segítséget meg egy térképet keres, illetve a budapesti metró maradékában kóborol, addig párhuzamosan az előző részből megismert Panni motorján egy meg nem magyarázott ok miatt nekivágott a pusztának, hogy elérje az amazonokat. Mert olyanok is vannak ám. A sztori a hidropapok budai főhadiszállásán fut össze. Hogy aztán meglepetésként érjen minket, hogy Panni és János összegabajodik pár oldalon keresztül, hogy aztán bitóra vigyék őket. És akkor álljuk itt meg egy picit, és összegezzük, hogy mit tudunk: miután mindenki a hidropapokhoz kerül, és összeértek a szálak kiderül, hogy a vízfejűek főnöke titokban a háttérből mozgatta össze a szálakat. Meg az is, hogy a második világháború idején elveszett borostyán szoba is meg van neki, és össze is rakatta, valamint, hogy a háború lezárulta után míg az amcsik a német rakéta mérnököket vitték, a szovjeteknek az Übermesch projekt tetszett meg és azt vitték magukkal, hogy a világűrben a MIR állomáson kifejlesszék a tökéletes bolsevikot. No igen ám, de a tökéletes bolsik közül csak kettő, Panni és Jhonny voltak a termékenyek, szóval ezért is gabalyodtak össze, és esett Panni teherbe azonnal (meg az urnában lévő lötyik miatt tippre). De hogy ez után miért vitték bitóra mind kettőt azonnal az már teljes rejtély számomra. Van egy sanda gyanúm, hogy van itten egy-két kihúzott történet szálacska, vagy hurkocska, amik ha meglennének lenne még legalább egy első könyv vastagságú kötet és akkor lenne teljesen teljes, de nekem így is őszintén tetszett a képregény, és a második résszel egy kerek egészet alkot.

Úgy érzem, hogy akár hány bőrt húzunk le a Mad-Max ötletről, ha azt jól vegyíted mással, jelen esetünkben jellemző szocialista elemekkel, akkor nem lehet bukni. Ha az első kiadással vettem volna meg akkor lehet nekem is kicsit felemás szájízem lenne, de mivel rögtön a folytatással együtt csöppentem bele a sztoriba, nekem az a véleményem, hogy nem hasalt el az Alföld porában. Hogy lesz-e ezentúl díszes kompániánk történetének folytatása azt nem hiszem, mert nekem egész lezártnak érződik a sztori. Hogy lehet e más  sztori a világban? Nos, akár igen, hisz a felperzselt országban van elég hely még meséknek. Szóval szerintem megérte a várakozás.