Egy újabb év, egy újabb rovátka, mi változott?

Többször jártunk már a Marson és többször is voltunk hajótöröttek, elég ha csak a 2 marsos filmre gondolunk, az egyikben amiben Carrie Ann Moss szerepel meg a másikban, amiben az Apollo 13 Ken Metingleyje, a Marsit meg már meg se említsem, Most is egy ilyet szemlézünk, ez pedig a Stranded című független film, 2001-ből. Nézzük miből élünk.

Nem csak egy bűnös élvezetem van, akad ám több is. Az egyik ilyen a 2005-ös Doom amihez néha-néha visszatérek, nem is feltétlen a sztorihoz, hanem ahhoz az egy jelentsoroz meg Karl Urbanhoz.

Nagyon nagy projektbe vágtam a fejszémet, mely több mint 40 könyvön keresztül ível majd, és lehet több évet fog felölelni. És ha már itt vagyok, gondoltam egybekötöm a hasznosat a még jobbal, úgyhogy írok az MU könyvekről is.

Idestova már jó néhány éve, hogy a Gamesworkshop bejelentette, hogy ráfekszenek a sorozatok készítésére, és ennek keretében elhappolták az Astartest, az Exodite-ot és még sok egyéb rajongói alkotást, melyeknek elkészültére/folytatására azóta várunk. Azóta volt egy két sorozat de semmi olyan volumenű mint amilyen az Astartes volt. A Pariah Nexusra pont azért figyeleltem fel, mert hasonló volt a stílusa mint az Astartesnak, gondoltam adok neki egy esélyt. És csak rosszabb a számíze.

A Spectral filmnek ugye az volt a hatalmas csavarja, hogy a szellemeik valójában nem gépek, hanem emberek, akiket leszkenneltek, lebontottak és újranyomtattak Bose-Einstein szuperkondenzátumból és bármit érintettek meg azok azonnal megfagytak és meghaltak. Na de vajon milyen érzés lehet amikor hozzád érnek?

Régen valamikor osztottunk meg nektek ilyen Mass Effectes és Star Wars-os utazási posztereket (meg még NASA-s posztereket is de, most az istenért sem találom), de azok a tudományos fantasztikum világának szülöttei. De engedd meg hogy elkalauzoljalak a mi galaxisunk világába.

Metroplexum, neonragyogás és nuyen. Ezekkel a szavakkal 2012-13 környékén találkoztam Stephen Kenson Született vadász könyvében. Ami azt illet az a könyv volt megismerkedésem pontja a Shadowrun világával. No meg a 2. kiadás könyve, ami azóta is meg van, noha nem játszottam vele soha, mert nincs időm. No de vissza a könyvhöz. Már akkor is éreztem hogy van ennek még folytatása, de valahogy elfelejtkeztem róla, aztán a jó ég tudja honnan megszereztem őket lássuk felér e az emlékeimmel.

Az utóbbi időben egy csomó cég próbálja ki magát olyan területeken, ahol eddig maximum kutatók és egyéb NAGYON óvatos szervezetek dugták vízbe a lábukat. És hát ebből nem is olyan régen volt is egy katasztrófa, igen Ocean Gate rád nézek. A soron következő cikkünk alanya azért más, hogy ők az űrutazás atyaúristenéhez mentek most, mert ha valaki, a NASA tudja, hogy mi fán teremnek a potenciális balesetek.

Az Alcorral már megismerkedhettetek ebben a cikkben (bár igazából most visszaolvasva a cikket hagyna maga után kívánni valót), ők az egyik vezető(?) szereplői a kriogenikának. A rövid összefoglalója a dolognak az, hogyha mély a zsebed, akkor lefagyaszthatod a testedet (vagy csak a fejed), hogy majd, talán a jövőben felélesszenek. Az egész ötletet és a cégeket sokan kritizálják, a kritika pedig főleg a technológia körül összpontosul. Most találtam néhány horror sztorit meg egy hármas boncolási jegyzőkönyvet, amit úgy gondoltam megosztok veletek, tovább árnyalva a képet.