Ha valaki nem ismerné a sorozatot, engedjétek meg, hogy bemutassam a MU univerzum zászlóhajóját, a Praetoriánus gárda, [törölve] beavatási lépcsőn álló, pofátlanul laza Brett Shaw ezredes életművét melyet a nagyszerű Harrison Fawcet által lejegyzett már-már sci-finek kísértetiesen is értelmezhető műben olvashatjuk, egyenesen a távoli jövőből. Fegyverek, nők és termonukleáris bombák. Jó szórakozást. FIGYELEM!!: Bejegyzésünk a sorozat (egyenlőre ) zárókönyvélt taglalja.
"Valóban hosszú volt az út… Harrison Fawcett tizenhárom év után folytatja kultikus űropera sorozatát. A Mysterious Universe első világátkötő-regényében a fénysebességgel érkező Brett Shaw páros lábbal rúgja be a sci-fi kalandregény-irodalom ajtaját, és garantáltan jobb szórakozást nyújt az olvasók számára, mint eddig bármikor."
Áll a könyv hátulján a fülszöveg, és én merem állítani, hogy nem hazudik. Fawcett és Shaw visszatért és mind a kettő hozza a paírformát: az előbbi egy lenyűgözően jól megírt, univerzium összefogó könyvet, az utóbbi pedig a saját laza pofátlanságát.
Az író saját idejében 13 ( az én relatív időmben mindössze csak 3) évet dolgozott e sorozat zárókönyvén, mely méltó véget ad karaktereinek. Külön szeretném megköszönni az alkotónak, hogy Brett évezredeken átívelő, hajmeresztő kalandját nem honorálta az utolsó oldalakon személyes tragédiával.
Kedvenc dumám Shaw mondja a jelöltnek:
"- Kilépni! - Engedelmeskedett. - Mi a kedvenc harcművészeti stílusa?
- A tigriskarom technika, uram!
- Én a Kodály-módszert használom.
- Azt nem ismerem, uram.
- Én ütök, és maga lá pentatonban jajgat. Üssön meg!"
A könyvben találkozhatunk karakterekkel Shaw idejéből, az elmaradhatatlan és abszolút meszes Paul Wittigennel, Brett fegyvertársával, nem maradhat el a félelmetes Herites ezredes és Chisi őrnagy a GAMMA-tól, Dana Djokics aki a roxoláni után restaurátorként éli életét, Shaw ex barátnője. Még őnagysága IV. von Anstetten is tiszteletét teszi a valóság ezen síkján. De Tess Gordon és M. Kerwin sem maradhat ki a buliból. Apropó Tess és Kervin, a Katedrális könyveket érdemes elolvasni, mert nélkülük egynéhány utalás homályos maradhat. Fonyódi (vagy mondjak inkább Shaw-t?, elvégre az ő életrajzát olvashatjuk) megtartotta azt a lezser írásmódot, amiről ezer közül felismerhetőek "baszics". Főszereplőink gyakran hivatkoznak más írókra, akik a Mysterious Universe világát gazdagítják, úgy, mintha azok a történet korszakának valós személyiségei lennének.
Az egyik ilyen utalás, mintha nem is könyben volnának::
"- A célszemélynek milyen fegyverei vannak? - kérdezte Minnesota
- Látott mostanában valami jó sci-fit?
- Láttam, uram!
- Voltak benne kurva jó fegyverek?
- Voltak.
- Olyan fegyvereik vannak."
Ebből többször szöletik eszmecsere Shaw és Kerwin között. Az író több közismert konteót ügyesen beleszőt könyvébe (az egész MU univerzum egy nagy összeesküvéselméletre épül), egyesítve azokat a Novos Ordo Seclorum és az azt megelőző évek történelmével illetve a Katedrális mítoszával. A tartalomról sajnálatos módon nem áll módomban többet mondani különösebb spoiler veszély nélkül. Maradjunk annyiban, hogy a könyv végén maximum Wittigen lesz az egyetlen csalódott lélek, de az olvasó biztosan nem. (Bár minden pénzt megadnék Shaw és IV. von Anstetten párbeszédének transzkripciójáért.)
AJÁNLÓ MEGTEKINTÉSE CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE!
