Repkednek a zseniális ötletek. Volt már itt égi neonreklám, most pedig itt van egy újabb zseniális javaslat: Natúra 2000-et a...... NAPRENDSZERBE IS! 

Csillagászoknak és űrkutatóknak az a zseniális ötlete támadt, hogy a Naprendszer 85% százalékát természetvédelmi területnek kellene minősíteni. Az indok egyszerű: ezzel akarják megakadályozni, ha kijutunk, akkor nemes egyszerűséggel aratásba kezdjünk. Nagyon hasonlít a sötétzöldek által elért bevezettetett törvényre, ami a barcelonai állatkertet sújtja, és tipikus esete annak, az előre gondolkodás jegyében marhára nem gondolkodunk előre. Természetesen nem kívánok senkinek mega válalatos, Weyland-Yutanis, cyberpunk világképet, de belegondolva, jelen pillanatban két okunk van a szülőbolygónk elhagyására: a plusz élettér, és a plusz nyersanyag. Ha a közeljövőben el is tudjuk hagyni a Holdnál messzebbre menve a bolygónkat, még nagyon sokáig a Naprendszerünkbe leszünk zárva (legalábbis véleményem szerint) , és ha 85% lekorlátozom, akkor nem marad nagyjából semmi. Természetesen van, amit meg kell védeni, pl.: Valles Marineris, az Európa tengereihez nem lehet hozzá érni (az okok elég közismertek), a Szaturnusz gyűrűje is tabutéma (ami főleg célpont lehetne, elvégre sok-sok vízjég van ott, és számítások szerint, bár tudnám, hogy mire alapozva, egy bányász társaság elméletileg 100 év alatt csutkára szívná), és még számtalan helyszín. De ezek nem fedik le a naprendszerünk 85% (az átvonuló aszteroidákat meg aztán végképp nem). De egy halott bolygót, mint a Plútó (mert igen, az még mindig a naprendszerünk 9. bolygója a szememben) vagy a Marsot, vagy ne adj isten, a Jupiter számtalan holdjainak egyikét miért ne lehetne felhasználni bányászatra? Természetesen kellenek majd szabályok, és hamar kellenek, mielőtt megkezdődik az űr arany láz (startupok már vannak, az egyik nemsokára szondát is bocsátana fel bányászható aszteroidák után kutatni, de az tényleges kapavágás még marha messze van). Az aszteroida bányászatban az lesz az igazán nagy kihívás, hogy pályára állítsuk az átutazó barátunkat, legalábbis nekem ez lenne a célravezető metódus, hogy valahol föld körüli pályára állunk vele, kitakarítjuk, aztán vagy űrállomást csinálunk belőle, vagy kilökjük az űrbe. De ez egyenlőre nem tűnik számomra kivitelezhetőnek. Szóval összesítve a fent is részletezett tervezet ugyan megoldás lenne, de nem jó megoldás.

Ami viszont nincs messze, és kezd égető problémába átfordulni, azt ez a kép ábrázolja:

Ez a föld körül keringő műhold és űrszemét vizuális ábrája, mely mit ad isten, közel is van, és sok is van belőle, és még érdekünk is, hogy megszabaduljunk tőle, mert ha csak tovább nő, akkor a kijutás és az űrkutatás maga kerül veszélybe (ahogy került most Elon Starlink konstellációja miatt, amik bezavarhatnak a rádió teleszkópok frekvencia tartományába). Valakinek ideje lenne egy űrszemétgyűjtő vállalatot alapítani, és a rég nem működő műholdakat begyűjthetné, és kinyerhetné belőle a nyersanyagot föld körül, aztán pedig lehet megoldást keresni a nem újrahasznosítható anyagok biztonságos eltárolására/megsemmisítésére (pl irány a Nap). De ez már csak puszta fantáziálás.