A Szaljut–7 egy 2017-es film, de nekem 3 évig teljesen elkerülte a figyelmemet. És ami azt illeti, már a megtalálásának körülményei is viccesek...
Történt úgy, hogy Grinderbarral az egyik érkező cikkének tartalmáról beszélgettünk, és az istenért sem akart Szergej Lukjanyenko Ugrás sorozatának címe és írója eszembe jutni. Azt tudtam, hogy a könyvek a borítóján van egy busz, és az űrben hasít, nem sok, de ez alapján tudtam csak elindulni. Szóval a nagytestvér keresőn megpróbálkoztam öt kulcsszó együttesével: "orosz sci-fi űr könyv busz". Persze ez marhára nem segített hozzá az áhított műhöz, cserébe viszont volt egy találat melyen ciril betűkkel a салют 7 vagyis a Szaljut felirat díszelgett, no meg egy ramaty űrállomás.
'1985-ben a távirányítású szovjet űrállomás váratlanul elveszíti a kapcsolatot a földi irányítással. A Szaljut-7 a szovjet tudomány és űripar büszkesége, elvesztése nemcsak rombolná az ország imázsát, de a tragédia emberéleteket is veszélyeztet. Hogy megelőzzék a katasztrófát, az űrhajósoknak el kell érniük a Szaljut-7-et, és meg kell találniuk a hibát. Eddig azonban még senki nem dokkolt egy irányíthatatlan űrállomáson. Kezdetét veszi az űrhajózás történetének legkomplikáltabb küldetése.'
Írja a filmről a Port, mely meglepően magas értékelésekkel rendelkezik, és azt kell mondjam, megérdemli. A cinematográfia és a színészi játék ott van a szeren. A díszletek korhűek (már amennyire én meg tudom állapítani), és. A CGI néhány helyen kissé az Iron Sky első részét idézi (főként mikor a színészek EVA melót csinálnak), dehát a realisztikus digitális effekt sokba kerül ám, úgyhogy ők az aranyközép utat választották: az elfogadható minőségűt. A használt modellre amúgy nem lehet panasz, tudtak ők gyönyörű rendereket is készíteni, és ami a leginkább tetszik, nincs éles választó vonal az élőszereplős jelenetek valamint a CGI környezet között (több filmnél is tapasztaltam, hogy a CG jelenetek túl tiszták, és mikor váltunk a valós és a digitális jelenetek között, akkor az előbbi elüt, vagy jelen van valami képi zaj, vagy más a színkeverés stb), illetve csak úgy, mint az Apollo 13-nál itt is meg volt építve az űrállomás mása, azonban a súlytalanságot függesztéssel oldották meg (mint pl a Gravitációban című förmedvényben). A színészi játékra, ahogy említettem nem lehet panaszkodni, az a jelenet egy kicsit szívszorítóra sikerült, ahol Vladimir párja és a lánya beszélnek a Szaljuton ragadt kozmonautával, úgy hogy ők nem, de a néző tudja, hogy Valdimirnek 3 jelenettel azelőtt mondták ki, hogy te márpedig meg fogsz halni. A készítők igazán jól eltalálták a zene választást, a színészeknek pedig gratuláció jár a minőségi alakításért.
Oroszéknál azért óvatosan kell kezelni a "történelmileg hű" filmeket, ugyanis szokásuk kiszínezni, vagy épp letagadni, eseményeket (lásd Csernobilt a CIA csinálta), és itt sincsen másképp. A alapokat valóban megtörtént események adják, azonban a film kissé színezett a dolgokon. Szóval íme mi igaz és mi nem a filmből: a Salyut-7-tel tényleg adódtak problémák, míg parkoló üzemmódban volt, legénység nélkül, ez alatt az időtartam alatt tényleg elvesztették az űrállomással a kapcsolatot. Azonban nem volt szó tűzről, illetve az amerikaiak sem próbálták meg lenyúlni a pörgő-forgó állomást az űrből egy űrsikló küldetés alkalmával. A film "véletlenül" 20 tonnában állapítja meg a sikló által maximálisan szállítható visszatérő tömeg méretét, és mit ad isten, a Szaljut-7 csak nem 20 tonna? Azonban a Challanger maximálisan 14 tonna rakománnyal tudott volna visszatérni, az pedig teljesen másik kérdés, hogy semmi bizonyíték nincs ilyen ötletre, még amerikai oldalról sem. Sőt Reagan kétszer is felajánlotta hogy tartsanak közös gyakorlatozást állomásról való mentésre, melyet az oroszok kétszer is visszautasítottak.
Összességében, én nyugodt szívvel ajánlom megtekintésre a filmet, annak tudatában, hogy doku-dráma filmnek (mint az Apollo 13) ugyan nem menne el, de minőségileg vetekszik az elmúlt évek néhány Hollywoodi vackával (Ad Astrát például mérföldekkel leveri).
