Az Elektronikus állam után egyértelmű volt, hogy meg kell szerezni és el kell olvasni a másik két hasonló, de teljesen függeten Simon Stalenhag könyvet a Történetek a hurokból és a Történetek az ártérből (eredeti címe Tales from the flood, magyarul nem jelent meg) könyveket. Egyszerűség kedvéért a másik magyarul is megjelenttel kezdünk, amiből az Amazon sorozatot is forgatott. Íme a Történetek a hurokból.
A Történetek a hurokból az 1960-as 70-es évek alternaív Svédországában játszódik, és az író saját visszaemlékezéseit olvashatjuk a gyerekkoráról (már amennyire nevezhetjük visszaemlékezésnek egy fiktív univerzum történéseire való reflektálást). Az Elektronikus állammal ellentétben nem egy búskomor szürralisztikus világot kapunk, hanem egy teljesen átlagosat. Átlagos, már ha a hatalmas mágnesesen lebegő hajókat (mint a Matrix légpárnásai) és a robotokat, meg azt a hatalmas részecskegyórsítót átlagosnak vesszük. Mondjuk nekik az, ez csak nekünk furcsa.
A gyerekkori emlékek zagyvasága hordoz magában egy érzést, amit nem tudok teljesen pontosan megnevezni. A történet teljesen átélhető dacára nem létező magnetronkorongoknak, és lebegő hajóknak, dinoszauroszoknak és egyéb furcsaságoknak. A képek pedig ezúttal is tökéletes kísérők. Azért a könyv végére becsúszott egy kis búskomorság, ahogy a mesélő elhagyja a gyerekkor ártatlanságát, és szebenéz a világgal !!SPOILER!! és az elvált szülők intézményével SPOILER!!, de ez koránt sem ugyan az a szintű búskomorság, illetve társadalmi leépülés, mint ami az Elektronikus államban jelen volt. Ugyan semmi átfogó sztorija nincs, mint az előzőleg bemutatott könyvnek (ott is igazából csak sejteni lehet a történéseket a háttérben) mégis egy kellemes 2 órás utazás, ajánlom olvasásra.
És akkor az Amazon sorozat.
(Már a title sequence is fenyegetően üres. Nem minimalista. Üres.)
Az Amazontól eddig két sorozatot kezdtem el, és hagytam ott: Az Ember a fellegvárbant valamint a Philip K Dick műveiből az Altered Carbon farvizén evezve készült sorozatot, az Elektronikus álmot. Míg a Man in the high Castle szimplán unalmas volt és egyszerűen nem bírtam rávenni magamat, hogy energiát feccöljek bele (a könyvet elolvastam, és szerintem nem volt egy nagy durranás) az Elektronikus álom szimplán egy unalmas művészi katyvasz volt. Ennek tudatában kezdtem bele a Történetek a hurokból sorozat adaptációjába.
Keserűen meg kell állapítsam, hogy se a rendező, se a forgatókönyv író egyáltalán, a díszletesek és a VFX-esek talán egyszer, ha a kezükbe vették a könyvet. Az hagyján, hogy átemelték Amerkába a történetet, de ez a legkevesebb, mert igazából lényegtelen, hogy a Hurkot hol építik föl, minden ugyan úgy is megtörténhet. A probléma ott kezdődik, hogy a sorozatnak semmi köze nincs a könyvhöz. 8 epizódot szenvedhetünk végig, ebből a 8 részből mindössze 1-nek van valamennyi köze a könyvhöz, azonban itt is kizárólag az alap ötletet használják fel, a többi hozzáköltés. Ez asszem a második részben a testcsere két haver között, a köyvben azonban egy ikerpár cserélt helyet nem pedig két barát, akiből az egyik nem akar visszacserélni, és nem végződik kómában, illetve egy hamisan leélt életben, valamint nem kerül a másik gyerek tudata egy kósza robotéba, ami aztán a csak úgy szétesik. Több eseménynek pedig csak az alapját emelték be: pl a visszhang gömbök, amik itt inkább olyan átjáróként funkcionálnak (ha lehet hinni az egyik gyerek meséjének) két pont között, nem edig egy túlmisztifikált valaminek ami megmutatja mennyi időd van még hátra (ez a sorozatban). Vagy egy másik epizód esetében felhasználták a borítón látható robotos képet (ezzel nyit a cikk) és költöttek köré egy teljesen más sztorit.
Mintha a készítők látták volna egy könyvesbolt kirakatában a könyvet, megtartották volna a címet és ennyi. Minden epizódnak akartak szánni valami mély jelentést, amit esetleg sejtetéssel kevertek, de míg a gyermeki emlékek megkopottága működik a könyvben, addig a sorozatban ez egyáltalán nem jól jön össze. A történet vezetés zagyva, és olyan érzésem van, mintha minden epizód félbe lenne hagyva, ÉS egyes esetekben a készítők sem tudták, hogy mit is akana valójában kezdeni magukkal. Pl az első epizód (itt még ígéretes volt a sorozat, aztán onnét egy lejtmenet): kezdünk egy érdekes felütéssel, ahol a kislány véletlenül (az anyja hibájából) előre ugrik az időben. Reménykedtem benne, hogy körülötte fog forogni a sztori (előbb láttam a sorozatot, mint ahogy megjött a könyv), de nem. A kislány találkozik a jövőbéli, immár idős önmagával, beszélgetnek két sort, majd a kislány elmegy valahová. Hová? Jó kérdés. Mi lesz azzal a ténnyel, hogy kettő van ugyanabból az emberből a világban? Mi lesz a kislánnyal, akinek nincs senkije, se gyámja, se rokonai? Minek mondaj neki a nő, hogy ne aggódjon, találkozni fog majd neki fontos emberrel, hát basszus, az a te múltad, a lány nem fog tudni oda visszamenni, hogy megcsinálja azt, ő már itt él, neki teljesen más jövője lesz. Megannyi kérdés amire nem kapunk választ, mert a maradék 7 epizódban nem látjuk viszont a lánykát.
Minden rész más ember körül forog, olyanok körül, akikről szó sem esik a könyvben. Amúgy nincs érzelmi kötődésem egyik karakterhez sem. Nincs kötődésem a Hurkot vezető tudós nagyfaterhez, és szimplán vállatvontam, mikor meghalt (ami egyik percről a másikra történt), nem érdekelt, hogy a kissrácnak fájt. Nincs érzelmi kötődésem a két gyerekhez akik testet cseréltek, és vállat vontam amikor az egyik meghalt. Nem találtam meg az értelmét az időmegfagyasztós résznek, annak meg főleg nem, hogy kummantottak a karakterek egyet az utca kellős közepén, mondván, hogy maradandó élményt szeretnének, abban meg aztán végkép nem, hogy ezek után egy miszplicsáré ok miatt összevesztek. Nem találtam meg az értelmet a meleg biztonsági őr szerelmi szálában, és abban sem, hogy az alternatív világban élő (mert igen a párhuzamos univerzumok is bele vannak keverve) önmaga miért viseli el, hogy a párja lépten nyomon megcsalja (többek között az alternatív univerzumbéli saját magával). A könyvben egyáltalán nem járunk a Hurokban, igazából csak létezik, és a gyerekek tudják hogy van, de ennyi. A sorozatban egész központi elem, de a működéséről és a céljáról így sem tudunk meg semmit (legalább ha valamit megtudnák, akkor lenne valami megváltási faktor, de nem). Simon a könyvben úgy írja le a tájat, hogy mindenfelé roncsok és romok vannak, melyek a Hurokhoz köthetőek. Lerobant robotok, hajók, régi gyárak maradványai. Ehhez képest a sorozat már már túl sterlinek hat, és amúgy a tök jó képek közül alig került be néhány mint háttérelem.
Mondjuk felmerül egy fontos kérdés. Lehet e a Hurok univerzumát filmre adaptálni? Van e egyáltalán értelme? A könyv, ahogy említettem nem más, mint laza emlékek gyűjteménye, története mint olyan nincs. Valószínűleg hasonló elgondolás alapján mehettek neki a rendezők, hogy akkor kerítsünk köré valami értelmes sztorit. Nos a sztori meglett, csak az értelem nem.
Ha szenvedni szeretnél, akkor bármelyik tékából be tudod szerezni a sorozatot, de én részemről nem ajánlom. Ha könyv kéne, akkor a kiadó oldala erre található, de ha beleolvasnál, akkor a z/lib a barátod.
