William Gibsont nem kell senkinek bemutatni, vagy ha igen, akkor majd egyszer megteszem. A lényeg az, hogy hatalmas koponya, és nagyon sokat tett le a cyberpunk műfajában. Nem sok művét filmesítették meg, én egyről tudok, az is a Johnny Mnemonic, Keanu Reeves-zel a főszerrepben (később megtaláltam a New Rose Hotel-t is, szóval nem a Menmonic az egyetlen filme). Ennek apropóján: őszintén sajnálom, hogy nem készült el az ő Alien forgatókönyve.

Most már elég rég megjelent az eredeti forgatókönyv Paul Cadigan által regénnyé átdolgozott változata a Szukitsnál és én meg halogattam és nosztalgiáztam mással, de erre is sikerült sort keríteni. Figyelem spoileres összefoglaló következik.

Nos az már az első oldaltól egyértelmű, hogy ennek és a megvalósult forgatókönyvnek az egyetlen közös pontja az Alien. Ééééééés ennyi, köszönöm szépen. Már Barbár mesélése alatt is sokat bámultam az űrtérképet, ami az ismert és belakott galaxist mutatta az amúgy szerintem zseniális magyar Alien szerepjátékban, és azért ott látszott, hogy az Alien univerzuma kicsit több elemből áll, mintsem a Föld és a WY cég. Akadnak konföderációk és más cégek is, az egyik ilyen, pont a Progresszív Népek Uniója volt, mely felkeltette a figyelmemet, de nem igen foglalkoztam vele, mert az egyik játékban egy civil gépész voltam, a másikban meg a Madagaszkár pingvinjeinek Ricojáról mintázott tengerészgyalogos, de soha nem egy vérző lelkű komcsi (mert amúgy azok, űrkomcsik). Nos úgy kezdünk, hogy a Sulaco hazafelé tart az LV-426-ról de navigációs hiba miatt (ki nem találnátok, hogy miért) belép a PNU által ellenőrzött szektorba, ezzel megsértve jó néhány egyezményt, és a PNU egységei átszállnak rá, mert hát mégis, tök jó dolog a kapitalistáktól adatot lopni. Így találkoznak ők, a késői királynő által rakott tojással. Szerintem mindenki kitalálja mi történt. 3 ember ment fel a hajóra, 2 jött le (meg vitték magukkal Bishop értékesebbik felét). Aztán ugrunk az időben, és megérkeztünk az Anchorpoint állomásra, azaz pontosabban a Sulaco érkezik meg, fedélzetén immár egy kifejlett sima xenoval, meg 3 főhősünkkel, Newt-tal, Hicks tizedessel, és Ripley hadnaggyal (meg azzal, ami Bishopból maradt). A Sulaco első átnézése, immár a tengerészgyalogság által hasonló véget ér, mint a PNU művelete, azzal a kicsi különbséggel, hogy itt már civilek is vizsgálódtak a hajón, és akkor ütött be a krach. Ettől eltekintve három hősünk, akik eddig cryoban fagyva várták a vekker csörgését, sikeresen lekerülnek és NINCS BENNÜK SMMI, mindegyik él, és jól van, kimondottan Hicks és Newt. Jaj édes istenem Newt, nem tudom miért szívem csücske az a kislány, és amikor elbúcsúzott Ripleytől (aki mondjuk a Sulacoról való lekerülés óta kómában van) és könyörgött neki, hogy keressem meg a földön (üzenetet is hagyott, pontos csillagtérképpel és címmel, meg amit akarsz), meg amikor Hickstől búcsúzik a Gatway állomás felé tartó gépre szállás előtt az összeszorította a szívemet és reménykedtem benne, hogy Newt szenvedése ezzel véget ér (tévedni emberi dolog, de erről majd később). Üdvözölje mindenki a színen a KaTU két emberét Wells-t és Fox-ot aki igazából a Weyland Yutani cég két kijelölt ügyvivője a fegyverkutatási részlegről, akinek mindenképp kell az a dög. MEGINT. Szóval abból az idegen genetikai anyagból amit Bishop maradványain találtak a Sulacon most visszaklónozták az idegent, de kicsit meg is piszkálgatták, és emiatt veszélyesebb lett. A fekete vészre és az ötletekre kitérünk majd mert kiváltképpen érdekesek. Aztán úgy dönt a KaTU, hogy beveszik a turbó céges pirulát, és megpróbálnak embert megfertőzni az anyaggal, legalábbis nem tudom másként értelmezni, azt, amit Wells csinált, a tudóssal, aki a kísérletet vezette, de mit ad isten hát nem a céges nő húzza a rövidebbet? Ez akkor derül ki mindenki számára, miután Bishop és Hicks megmikrózzák a maradék mintákat, és gyakorlatilag a hadbírósági tárgyalásukon bújuk elő az egyik céges emberből a dög. És itt térjünk ki Anchorpoint vezetetésére, értékeltem, hogy a baj pillanatában a tengerészgyalogság ezredese (még ha később kicsit meg is zakkan) és a civil vészhelyzeti tanács feje Jackson, azonnal a tettek mezejére lép, habár egyes parancsok későn hangzanak el. Kb a 200. oldal előttig volt remény, onnantól igazából nyilvánvalóvá vált a karakterek számára is és az olvasó számára is, hogy ez egy nagyobb FUBAR, mint az LV-426, és erre Gibbson és Cadigan páros oldalról oldalra ráerősít, és csak úgy hullik Anchorpoint legénysége, civilek és katonák válogatlanul. A totális evakuáció mellett való döntés előtt még kétszer rádióznak a Gateway állomásra és a Mona Lisa hajóra, hogy mivel néznek szembe és még videót is csatolnak a bajról, ami bátor dolog, de az ő sorsukról sajnos nem tudunk meg semmit a továbbiakban, így csak reménykedni tudok. Ami a PNU kutató laborját érint, hát náluk még cefetebb a helyzet, ugyanis nincs kéznél se egy Hicks sem pedig egy Bishop nekik, hogy a hömpölygő szarlavina útjába álljanak. Innentől a könyv egy kétségbe esett menekülés ismételten, két szálon, az egyik szál a mentőhajók felé vezet a másik szál pedig az állomás fúziós reaktora felé. Mert, ha nem tudod orbitális pályáról lebombázni őket, akkor jó lesz az bentről is. Mint mondtam, hullanak, mint a legyek, kb 15-en kezdenek menekülni, aminek a vége az, hogy az állomásról összesen 4-en jutnak ki élve (Hicks, Spence egy tudósnő, Bishop, és Ripley akit Hicks már idejében kilökött az űrbe, hogy távol legyen az állomástól)...

Talán feltűnt, hogy Ripleyről nem esett szó, nos, ennek az az egyszerű oka, hogy nem ő a főszerelő, hanem ezúttal Hicks és Bishop viszik az előadást. Ripley kómában feküdve tölti a teljes könyvet, és a végén derül ki, hogy lehet, ki sem jön belőle, de én hiszek benne, hisz erős nő, kétszer szembenézett a dögökkel és túlélte, akkor ez is menni fog. Gibson tovább építgette Hicks és Bishop karakterét, és amúgy kreatív megoldása lett volna a dolognak, ha Weaver épp nem ér rá. Hál istennek az eredeti 4 főszereplőnkből senki nem fertőzött, mert őket még a hagyományos úton kellett volna megoldani, hisz a klónozás és a génmódosítás csak jóval később történt a Rodinán és az Anchorpointon. Newt hamar megpattan az Anchorpointról és remélem épségben Földet ér. Habár sem az ő, sem pedig Ripley-nek nem ad lezárást, a könyv, sőt ami azt illeti a "befejezés" egy teljesen úgy irányba lendítette volna 4 filmet, arra, ami felé végül is a Prometheus és annak az eredeti folytatása lendítette volna, azaz, hogy megtudjuk, hogy honnan jöttek a Xenók. Amúgy kimondottan jó élmény volt olvasni, nem volt nyögvenyelős és nem volt nem odaillő része. Van egy két komikus rész, az egyik abszolút kedvencem, az volt, amikor a végítélet óráján menekülés közben Hicks pastaramis szendvicset eszik, valaki meg két pofára zabálja a krumplisalátát az önkiszolgáló pultból, annyira emberinek hatott. Néha szoktam randomra állítva zenét hallgatni, valamelyik Őrség könyv miatt, ahol az akkori főszereplő is ezt csinálta, mondván, hogy a sors írja a legjobb filmzenét. Oké, hogy ő az életéhez használta ezt, én meg egy könyvhöz, de a lényegen nem változtat. Amikor az első éles és tervezett összecsapásnál megszólalt a Punch hold slide repeat, aztán amikor az azt követő műveleti központos jelenetnél, mikor a menekülésről döntenek elindult a Suicide mission hát azt hittem berosálok. Egyébként ajánlom mindenkinek ezt a technikát, érdekes dolgok tudnak összejönni. De álljunk meg itt egy szóra, és foglalkozzunk kedvenc fekete dögünkkel. A filmek közül technikailag újdonságot először a 92-es Feltámad a halál mutatott, az eleven szülő királynővel, ami igazából termelésbéli visszalépés, ha így nézzük. Aztán Gale bátorkodott felhívni a figyelmemet  a Prometheus filmre és az abban bemutatott fekete szmötyire (ami azt illeti lehet, hogy a Prometheus innen vehette a fekete szmötyis ötletet, de az is lehet, hogy külön érkeztek ugyan arra a konklúzióra), ami képes volt mutálni az embereket, ami pedig később oda vezetett, hogy Shaw doktornő félig a szíve alatt hordta ki a proto Alient, de az ott látott fehér Xenomorph sehol nincs még a mi általunk jól ismert tojás, arcölelő, melkasrobbantó és kifejlett xenomorph fejlődéséi cikluson keresztülmenő döghöz. Azt hinnéd mindent láttál, és nem lesz ennél hajmeresztőbb a dolog, és már várod, hogy mikor derül ki, hogy Anchorpoint valamelyik békés biodómjából Giger nedves álmát varázsolták (nem kellett sokat várni, megtörtént). ÉÉÉÉÉS akkor jön Gibbson és lekever egy irdatlan pofont tenyérrel, tessék itt az új lény. Nem kell ide tojás, sem chestburster, neeeem. Nem elég, hogy az androidok amúgy semleges testnedveire képes ráakaszkodni a Xenók genetikai anyaga (amire semminek nem lenne szabad ráakaszkodnia, azért lett úgy megtervezve), ezt most még klónozni és gén manipulálni is kellett. Nagyon plasztikusan van ábrázolva az új veszély vektor. A már említett felső vezetésének egy meetingen demózzák, hogy mire képes a talált genetikai anyag, és valós időben fél perc alatt szétcincálta az emberi DNS-t. Ekkor még nem igen aggódtam, ugyanis, jó oké, erre számítottam. De ami ez után jött, arra már nem. Felejtsd el az eddigi fejlődési ciklust, de tényleg, teljesen. Visszatérünk a szmötyihez és csavarunk rajta, mindjárt 3-at. Amikor a 174 oldaltól elkezdték ecsetelni, hogy Wells hogy tépi le csontig a bőrt a kezéről, akkor felvontam a szemöldököm. Majd amikor tovább olvastam, és kellemetlenül rá kellett jönnöm, hogy NEM a csontjáig, hanem az új valójáig tépte le a bőrt (meg később az arcát) és én most egy új Xeno kifejlődésnek lehetek a tanúja, hát eldobtam az agyamat.  Nem elég hogy nagyon hamar módosít bármilyen genetikai anyagot, de ami rosszabb, hogy on-the-fly cseréli le a szerveidet, és az áldozat EZT ÉSZRE SEM VESZI. A tojásnál legalább volt nyoma, hogy kapcsolatba léptél vele, itt azonban alig. Ja igen, még több új szaporodási módszer került be, van egy-két teljesen új Xeno fajunk, mert ezúttal madagaszkári gyűrűsfarkú makikat is megfertőzünk, igazán kis ocsmány dögök lesznek belőlük. Aztán újonnan egy ember több chestburstert is ki tud hordani, noha azok apróbbak.

Az hogy ebből hogyan lett az a 3. rész ami végül is 1992-ben megjelent, egyértelmű: túl drága lett volna, szóval kidobták és írtak egy újat, még csak darabokat sem tartottak meg az eredetiből, és míg az bűnös szenvedélyem (főleg az Assembly Cut óta), most egy picit jobban vérzik a szívem ezért a forgatókönyvért. Namost az egy érdekes kérdés, hogy ez hanyadik változata lehet a forgatókönyvnek. Mindjárt mondom, hogy miért. A könyvet olvasva igazából látom magam előtt a filmet, és hogy hogyan lehetett volna összerakni, azonban nem tudom levetkőzni az érzést, hogy egy-két helyen sántít. Az egyik legzavaróbb talán az, hogy Anchorpoint legénysége csak úgy sitty-sutty eltűnik. Namost nem kevés emberről beszélünk, mert nem kicsi állomásról van szó, szóval ez nem épp működik, még úgy sem, hogy a mostani dögjeink gyorsabban és több módon szaporodnak. Aztán a forgatókönyvre ráfért volna még több csiszolgatás. A történet két szálon játszódik, a Progresszív Népek Uniója területén, a Rodina bolygón és az Anchorpointon, de tulajdonképpen a PNU eseményeket ki lehetne húzni, hisz csak fűszernek vannak benne, illetve az ottani eseményeknek egyetlen egy végkifejlete van, hogy egy Rodinai vadászgép szedi fel az űrben lebegő hőseinket, amit nyugodtan ki lehetne cserélni, arra hogy Bishop talált egy működőképes hajót Anchorpointon, ugyanis az közismert (a 2. rész regény változata árulta el ezt az apró tényt) az androidok nem érdeklik az idegeneket. Aztán ha az lett volna a baj, Ripleyt nyugodtan fel lehetett volna ébreszteni, sőt ami azt illeti, talán kicsit csalódott vagyok, hogy kedvenc szereplőm ezúttal nem mélyálomba vészelte át az eseményeket, ugyanakkor Hicks-et és Bishopot legalább ugyan ennyire szeretem. Aztán az új Xeno ötletek nagyon jók, de egy halál lett volna megcsinálni őket, hogy még jól is nézzenek ki, főleg az új fő átalakulási mód. Meg itt belegondolva, nagyon fasza ötlet, de nem nagyon látok rá módot, hogy ne nézzen ki drasztikusan másképp az ily módon létrejövő xeno, ami megint érdekes ötlet, de minden éremnek két oldala van. Egyfelől: ha a filmek ellenfelei mindig ugyan azt tudják, és nincs fejlődés vagy újdonság az unalmas. Ugyanakkor a trutyis megoldás és a többi disznóság, amit fentebb is említettem lehet már egy picit sok, és nagyon afelé löki a dolgot, hogy ezeket a lényeket valaki konkrétan egy borgokkal keresztezett biorobotra tervezett, hogy mindent is asszimiláljon.

Ami ez alapján Blomkamp Alien 3-ját illeti, a concept artokat nézegetve még akár az is lehet, hogy alapelemek átemelésre kerültek volna, de sok concept art egy teljesen más sztorira enged következtetni. Itt meg kell jegyezzem, hogy ez a változat, hála Ridley Scott-nak SOHA nem fog elkészülni. Helyette majd kapunk valami ergya Amazon sorozatot (asszem ők pénzelik). Már fejtegettem a véleményemet az érkező Szárnyas fejvadász sorozatról, úgyhogy nem is jártatom a számat kétszer, mindenki vonja le a maga következtetéseit. Összességében sajnálom, hogy ennyire pénzéhesek voltak, mert szívesen megnéztem volna ezt a filmet Cameron rendezésében, biztos, hogy gyönyörűek lettek volna a díszletek, meg amúgyis oda vagyok az Alien kazetta futurizmusáért.