Pont beszéltük egyik gyakorta visszajáró olvasómmal, hogy kezdek belefáradni a folyamatos világvégébe, és depresszióba, majd elolvastam Andy Weir új könyvét, és pont jókor jött. De mi köze a Szűz Máriának a világ végéhez?

Hail Mary passz

1) A Hail Mary passz egy nagyon távoli előre dobott passz, melyet általában kétségbeesés szüli. Meg van az esélye hogy játék fordító legyen, de a kivitelezése nehéz, így a fogalom utal a keresztény Szűz Mária imádságra.

2) Utolsó kétségbeesett próbálkozás.

A könyv a második definíció köré épül, ugyanis egy utolsó, tényleg kétségbeesett akciónak lehetünk szemtanúi mielőtt az emberiségnek végleg reszeltek. És Weir ismét megcsinálta a maga mágiáját. Úgy írt egy világvége megmentős, kitalált technológiás, első kapcsolatfelvétele regényt, hogy az megmaradt a realitás talaján, és pontosan ugyan annyira élvezhető, mint a Marsi és nem ássa alá a könyv lezárásával a főhős szenvedéseit, mint tette azt az Artemis-ben. Nem akarom részletezni a sztorit ennél jobban, inkább arra térnék ki, hogy mit szerettem a könyvben.

Világvége helyzetben vagyunk, és minden nap drága. A világok kormányai meglepő módon összefognak és egy cél irányába dolgoznak. Ennek a célnak az élére kineveznek egy Stratt nevű nőt, akinek szerintem acélsodronyból vannak az idegei, és megállíthatatlan erőként törtet a cél felé. Egy jelenetben beidézték bíróságra mert megsértették a létező összes szerzőjogi törvényt (amik eleve hibásak, de ebbe ne menjünk bele), mikor a Hail Mary fedélzetén mellékeltek mindenféle irodalmat, szoftvert és játékot, még olyat is, aminek nem feltétlen volt köze a küldetés céljához. Mindezt persze azon az alapon, hogy ki tudja mi kellhet, mert mindannyian ismerjük az univerzum azon szabályát, hogy pont az fog kelleni, ami nincs, így tehát jobb mindenre IS felkészülni. Imádom, hogy azonnal gátat vetnek a szabadalmi jog trollok elé, és küldenek a többinek egy üzenetet, hogy nem érdekel mit gondolsz, nekem van róla egy papírom, hogy azt teszem amit jónak látok (tényleg van ilyenje, és azzal is tisztában van, hogy valószínűleg miután a Hail Mary elindul őt magát valószínűleg vagy megölik vagy halálra ítélik). Egy világvége helyzet áll fent, nehogy már random cégecskék akadályozzák már meg a túlélést. Aztán ott van az saját helyzetük és mesterséges intelligenciák helyén kezelése. Idézem: 

Nem, nincs időnk egy bonyolult neurális hálózat kifejlesztésére. Ez egy szigorúan procedurális algoritmus. Nagyon komplex, de egyáltalán nem MI.

247. oldal

Na most, a Gyűlölöm a mesterséges intelligenciát cikkünkben már taglaltam, hogy mivel van tele a hócipőm. A könyv nagyon korán elejét vette ennek és emiatt külön hálás vagyok Weir-nek. Azt is kimondottan imádom, hogy az első intelligens lénynek akivel a galaxisban találkozunk az első absztrakt emberi fogalom amit megtanítunk az a szarkazmus, és Rocky élvezi. A Hail Mary befejezése a legjobb befejezés amit kaphattunk és amit a karakter kívánhatott magának. Őszintén örülök, hogy Weir nem döfköd minket lépten nyomon hátba felesleges csavarokkal, nem áltat minket Grace helyzetével kapcsolatban. Nem, ő kitalált egy felfelé ívelő vonalat Grace-nek, és erről nem löki le saját hősét. Inkább ezt filmesítsék meg mint az Artemist. A végére a spoileres tartalom elé itt egy gif Rockyról, az idegenünkről.

Innen egy picit talán spoileres tartalom.

Van egy két dolog amit azért nem értek, például: miért nincsen szigorúan elszeparálva egymástól az elsődleges és tartalék legénység, miért van az, hogy egy helyen tartózkodhatnak? Mert, ha nem érintkeztek volna vagy legalább meg lett volna tiltva, hogy jelen legyenek egy teremben veszélyes kísérlet során máris nem Grace ment volna az emberiséget megmenteni. Illetve kicsit furcsa, hogy a könyv szerintem felét lengedező világvége helyzet ellenére kapcsolatfelvételesdivel és ismerkedéssel töltjük, de cserébe az ott leírt események és megismert dolgok szerintem aranyosak és adnak hozzá a sztorihoz, tehát nem éreztem őket feleslegesnek.

Egy negatív kritikát szeretnék kiemelni és körbejárni. Sokan sérelmezik, hogy Grace karaktere nem fejlődik egy kérdéssel tudok válaszolni: miért kéne neki? Illetve, hogy megtörténik a karakter fejlődés. A könyv első 100 oldalán azt sem tudja, hogy valójában kicsoda, utána az utolsó 100 oldalig abban a hitben van, hogy azért van itt, mert jönni akart, nem pedig azért mert Stratt bedrogozta és beszíjazta a Hail Mary-be, mert az elsődleges és másodlagos legénység tudományos tisztje egyszerre semmisült meg (okkal írom a megsemmisülést mert gyakorlatilag elporladtak). Grace eleve egy tanár volt, aki nem akart mást mint a rábízott gyerekeket tanítani. Aztán egy hibás elmélete miatt bekerült a Hail Mary projekt kezdeti fázisában Stratt célkeresztjébe, és végülis ő lett az, aki felfedezte, hogy hogyan működik az Asztrofág, rájött mi hajtja őket, és végig kísérte a küldetés összeállását, és közben tudtán kívül Stratt felkészítette őt a küldetésre. Végül ő az, aki a legénység másik két tagjának halála után kénytelen megoldani mindent, és dolgozik azon, hogy a Föld megmenekülhessen. Aztán amikor végre visszanyeri az emlékeit sem csúszik bele a depresszióba (főleg miután Rocky az eridani kis 6 lábú idegenünk a tudtára adja, hogy de haza tud jutni, mert ő tud adni Asztrofágot hozzá eleget), és a végén úgy dönt, hogy ő mindent megtett az emberiségért amit lehetett, de ő megmenti azt az egy "személyt" akivel véletlen találkozott az űr sötétjében. Mi ez ha nem karakter fejlődés? Egy szürke tanárból az emberiség és egy másik faj megmentője, miközben rájött, hogy egy senki volt, de nem omlik össze, hanem tör előre.