A várakozásnak vége, végre premierelt Sámán. Engedd meg, hogy elkalauzoljak a leromlott, mocskos Budapest utcáin, ahol az egyetlen fix pont az a Kossuth rádió híradói, és a mocskos neonfények. Lássuk, hogy 10 év után, hová veti a sors Lencsét!
Elevenítsük fel gyorsan az eseményeket:
- 2021.10.04: Hosszasabb előkészület után elrajtol a Sámán Kickstarter kampánya, hogy kicsit megtámogassák a VFX munkákat.
- 2022.01.13-16: Lement a 4 forgatási nap.
- 2022.02.20-23: Makettes forgatási napok a Cube stúdió zöldtermében
- 2022.04.09: Még egy kis pótforgatás magunk között, hogy legyen még anyag
Sajnos ti még nem nézhetitek meg, mert a mindenféle (itthoni és külhoni) versenyek szabályzata az, hogy nem lehet bemutatni nagyközönség előtt a filmet, mert akkor nem pályázhat. Nem látom túl sok értelmét a dolognak, de mivel Robiék szeretnék indítani ez van, egyenlőre meg kell elégednetek az én szavaimmal. Egyenlőre. Mert majd lesz még a kisfilm mindenhol, de Youtube-on mindenképpen.
Nagyjából az összes forgatási és pótforgatási nap alkalmával ott voltam, szóval én már rengetegszer láttam a filmet. Igaz, hogy nem sorrendben és kontextuson kívül, rengetegszer. Ennek ellenére külön élmény volt összevetni a végeredményt a látottakkal. Sajnos nem mehetett minden úgy, ahogy előre el lett tervezve, a forgatókönyvet át kellett rendezni, és a kisfilm egy részét kukázni kellett. Mert hát a fránya idő és a lehetőségek közbeszóltak. Úgyhogy a film tudott újdonságokat mutatni. Továbbra is meggyőződésem, hogy koránt sem kaptak annyit, amennyit megérdemeltek, és kellett volna. Ugyan nem firtattam az anyagiakat, de kiderült, hogy annál is kevesebbet kaptak, mint eddig gondoltam, a kisfilm összesen 8,75 milió forint támogatást kapott, ezenkívül ehhez jött hozzá a Kickstarter egy része, de még így is 12 millió alatt van a produkció költségvetése. Robiék szerint ez egy standard kisfilmre általában adott támogatás, szerintem meg kriminálisan kevés. Ennek ellenére csak összejött egy 19 perces kisfilmre elég anyag. Az idő és már említett pénzügyi megkötések miatt ezúttal kaptunk egy nappal játszódó noir kisfilmet (ami amúgy jól állt a bágyadt napfény a Sámánnak), ez éles kontrasztban áll a Hívóval. Mind vizuálisan mid történetében. Ott Lencsét az (élet)pályájának csúcsán láttuk, de így 10 évvel később kicsit megroggyant. Valahogy mégsem lett aranyélete az Arany dimenzió égisze alatt, dacára annak, hogy munkát ajánlottak neki. Bár Lencse midig is inkább az a lelkiismeretes fajta volt, mert oké segített az igazgatóhelyettes asszonynak, de azért nem hülye, hogy korpós kopónak álljon. Szóval inkább tovább tolta a melót, meg a gombát, úgyhogy egy gyönyörű daganat csücsül a fejében, és nem sok van már neki hátra. Szóval igen, Lencse utolsó történetét láthatjuk, ami szerintem pofás keretet ad a sztorinak, tudjuk, hogy hol kezdődik és hol zárul (bár sokak véleménye az volt, hogy koránt sem ez Lencse utolsó története).
10 évvel ezelőtt a Hívó majdnem semmi pénzből hozott össze egy mai napig szilárd VFX-en nyugvó kisfilmet, és szerintem most is sikerült nekik megtalálni azt a stílust, amivel elfedhették a hiányosságokat. Sőt, még sikerült egyedivé tenni, például a révülő jeleneteknél alkalmazott hullámzó, alacsony fps jelenetsor kimondottan megragadt a fejemben. Meg merem kockáztatni, hogy az itt ott kilógó lólábak ellenére ráver néhány mostani alkotásra, mert látszik, hogy szívvel és lélekkel készült. A kedvenc szettem szerintem egyértelműen Zsú panelpunk kiskertje volt, stílusosan kiszuperált mosdókagylókban, szerintem kimondottan jól dobták fel apró VFX elemekkel, és ez jellemző az egész filmre. Apropó Zsú, muszáj volt narrálni a történéseket, mert hát iszonyat sok idő telt el a két kisfilm között, meg amúgy az univerzumban is, de nekem egészen tetszett, hogy a film ugyan Lencse szemszögéből játszódik, de Zú-n keresztül tapasztalhatjuk meg egy jó részét. Ami a modelleket és maketteket illeti, azokat beszkennelték, úgyhogy ahol kellett ott újra alkothatták a jeleneteket digitálisan, és ezzel éltek is, de a modellek így vagy úgy szerepet kaptak. A film amúgy teljesen magáévá teszi az szocreál-panelpunk érzést, Budapest neonfényes, retkes utcáival. Sőt, ha figyeli az ember az emlegetett neonfényeket, akkor feltűnhetnek ismerős boltok cégérei: Keravill és Aranypók. Már csak arra vártam mikor tűnik fel a Novotrade valami új szerepkörben. Parádi Gergely által mindenféle torzított zörejekből összerakott és néhol saját maga által énekelt filmzenéje tökéletesen passzol minden jelenethez ahová odakerültek. Összesen másfél negatívumot tudok megemlíteni: kissé zavaró volt, a nem teljesen jól eltalált méretarányok, melyek főleg a Ladás-épületes jeleneteknél jöttek ki. A másik az pedig az, hogy a kisfilmnek olyan érzése van, mintha egy egészestés film összesítőjét nézem, de ez nem az ő hibájuk, mint mondtam másnak indultak neki, de a lehetőségek ezt engedték. Na jó ez nem is másfél, hanem két félből összetevődő 1 darab hiba. Én megvagyok elégedve a végeredménnyel, szerintem méltó folytatása lett a Hívónak, remélem megkapja majd a neki kijáró elismerést.
St(ika)áb bemutató
Sok várakozást és teasert követően összejöhettünk egy baráti fogadásra a FilmesHáz Alapítvány kis mozitermébe, ahol levetítették a Hívót és a Sámán egymás után, hogy teljes legyen a kép, és egymás mellé téve még mindig meggyőződésem hogy az első film nem öregedett rosszul. A légkör amúgy iszonyatosan pozitív volt, ahogy a Sámán fogadtatása is és utána a beszélgetés (ha esetleg Milán posztol videót, majd linkelem). Sokan reménykedve tekintettek előre a jövőbe, hogy lesz ebből még majd egészestés mozifilm, és többször letorkoltuk Robit, akinek a szkepticizmusa kissé csúcsra volt járatva az este, ami valahol igazolt az elmúlt 10 év miatt. Sokaknak hasonlóan kedves történeteik voltak arról, hogy hogyan kapcsolódtak be, az egyik legkedvesebb számomra az Novotta Ferenc "nem érdekel hogy, nem érdekel mennyiért, nem érdekel mikor, de részt akarok venni és segíteni". Nagyon sok ilyen hangzott el, és nem csak földi halandóktól, mint én, hanem szakmabéliektől akik különböző felajánlásokkal és szíveségekkel járultak hozzá a kisfilm létrejöttéhez. A cast&crew nagyon sok pozitív visszajelzést kapott. Szóval kimondhatjuk, a közönségnek tetszett.
Interjú, a szereplőkkel, a rendezővel és a szervezőkkel
Nagyjából a forgatás vége óta gondolkozom a kérdéseken, hogy mit lehetne feltenni mindenkinek, úgyhogy mondhatjuk azt, hogy készültem a dologra, és egy A4-es oldalnyi nyomtatott kérdéssorral jelentem meg, amivel mindenkihez is megpróbáltam értelmes vagy érdekes kérdésekkel fordulni.
Odegnál Róbert, író és rendező, a Sámán univerzumának megálmodója.
Sötét Jövő: Tudom, hogy mi már többször beszéltük, de erre nem került sor neked milyen érzés visszatérni 10 évvel később a világhoz?
Odegnál Róbert: Igazából nekem nem esett kis 10 év, mert nagyon sokat foglalkoztam A hívó folytatásának lehetőségével a kisfilm elkészülte óta. Hosszan fejlesztettünk belőle sorozatot Horváth Áronnal az HBO-nak, ami végül nem valósult meg, aztán próbáltam képregényben is folytatni (erről még nem mondtam le), és Kovács Milánnal is sokat dolgoztunk a film Kickstarter kampányán. Úgyhogy a fejemben vagy papíron folyamatosan formálódott a világ és sok benne játszódó történet.
Sötét Jövő: Milyen érzés volt, mikor próbáltak visszafogni, hogy menjetek tovább, ne vegyetek fel még egy take-et?
Odegnál Róbert: Van már rutinom ebben sajnos :) Mindig küzdünk az idővel a forgatásokon, mert ez nem az a fajta amerikai típusú filmkészítés, ahol mondjunk 37-szer vesznek fel egy jelenetet a tökéletesség jegyében. Itt legtöbbször 2-3 felvételre van idő, ami rossz a színészeknek, a rendezőnek és a filmnek. Ez persze mind pénzkérdés, ha több napra lenne elég a büdzsé, akkor lehetne kimaxolni a jeleneteket. De olyan szempontból meg inspiráló, hogy kevés pénzből is megtanulhatunk filmet készíteni.
Sötét Jövő: Milyen kihívásokkal kellett szembenézned a forgatás során?
Odegnál Róbert: Januárban forgattunk, úgyhogy végig nagyon hideg volt. És nem csak a külső hulladéktelep forgatáson, hanem szinte az összes belsőben is, mert egy nagy raktárban dolgoztunk, ahol a hideg a falakból és a betonpadlóból is sütött. Szegény Mohai Tamásnak ebben a zord időben kellett eltöltenie több órát egy kád vízben, ami folyamatosan hűlt ki. De a többi színész és stábtag is jól viselte, örök hála nekik ezért! A másik nehézség a mozdíthatatlan Lada, vagyis inkább Lada roncs volt. Nagyon nehéz volt leszedni a trélerről és a kívánt helyre pakolni. És még sorolhatnám. Ez volt a legnehezebb forgatásom, pedig már nagyjából 12 éve készítek filmeket. De ez volt számomra a legkedvesebb is, mert egyrészt a saját képregényem világát filmesíthettem meg, másrészt a stáb nagyrészt barátokból állt.
Sötét Jövő: Mennyit változott a kezdeti forgatókönyvhöz képest az, amit elkezdtetek felvenni, és mennyire változott a forgatásra kigondolt forgatókönyv képest az amit most láthattunk?
Odegnál Róbert: Jó kérdés! A script utolsó változatait a végén már ahhoz is alakítottuk, hogy milyen lehetőségeink lesznek a forgatáson. Például sok dolgot átírtam nappalra, mert nem volt elég lámpánk világítani, és ezért nappali, természetes fénynél kellett dolgoznunk. Pedig eredetileg éjszaka játszódott volna minden, ami A hívóhoz hasonló hangulatot adott volna a filmnek. Az utómunkánál pedig Gotthárdi Balázs vágónak és a Jumpcut Studiónak oroszlánrésze volt abban, hogy a felvett anyagból nagy nehézségek árán végül összeállt a film. Ez nem hangzik persze túl profin, de itt tényleg nagyon nagy küzdelem volt végig a pénztelenséggel, és nem akartunk egy tízperces kisfilmet kihozni, amire igazából a büdzséből futotta volna. Vékes Csabi producer és dramaturg ötlete volt az utólag, hogy legyen narráció, mert egy most bekapcsolódó nézőnek ez egy teljesen ismeretlen világ, és nem valószínű, hogy értené, hogy mi-micsoda. Én féltem attól, hogy narráljuk, mert jobban szerettem volna csak képekkel elmesélni mindent, de beláttam, hogy ahhoz nagyjából még egy napnyi forgatás kellett volna. De a visszajelzések alapján összeállt egy egységes egésszé a történet, ráadásul tényleg arról szól, amiről szerettem volna, és ez a legfontosabb.
Sötét Jövő: Lehet, hogy korai, de, ha a Sámánnak sikere lesz, akkor lesz valami az ez előtt megpróbált Dark Lense-ből, tudom, hogy beszéltünk arról, hogy fogtok próbálkozni, de most hogy látod?
Odegnál Róbert: A Dark Lens története igazából elég jól passzol a Sámán előzményéhez, úgyhogy próbálunk majd pályázni vele tv-filmre vagy mozira. Itthon azért ez nem lesz könnyű, de én legjobban annak örülnék, ha ez magyar pénzből és itthon valósulhatna meg, lévén hogy ez egy teljesen magyar sci-fi Túró Tudival, leomlott Budapesttel és egyéb hazai utalásokkal. Persze ha itthon nem jönne össze, akkor megpróbáljuk máshol.
Sötét Jövő: Tényleg ha már jövőbeni filmek, és filmezési technikák, engem néhány helyen az Immortals filmre emlékeztetett, onnan pedig eszembe jutott a digital backlot technológia, és mit gondolsz, használnád ha lehetőséged lenne rá? Még mindig építhetnél díszletelemeket, amivel a színészek interakcióba léphetnének, de nem tartana fogva a lokáció, amit találtok. Mondjuk cserébe zöld stúdióban töltenéd az időd, ami valamilyen szinten negatívum sokaknak.
Odegnál Róbert: Nagyon jó lenne, elvileg mar Sámánnál is használtunk volna ilyet a Cube stúdioban, csak elvittek a ledpaneleket, de benne lennék.
Sötét Jövő: Mikor született a forgatókönyv ötlete, mert túl sok a párhuzam a jelenlegi eseményekkel, mielőtt még valaki látnoknak nevez. :D
Odegnál Róbert: A pandémia első hulláma előtt írtam meg a treatmentet, és azzal pályáztunk a Filmintézethez. Abban még nyoma sem volt semmilyen vírusnak. Aztán beütött a járvány, megnyertük a pályázatot, elkezdtem írni a könyvet, és egyszerűen folyton beszüremkedett a vírus-téma a történetbe. Fura lett volna, ha nem kerül bele, mikor karanténban írtam, és közben az egész világ a koronavírustól rettegett. A megrongált-leomlott Neo-Budapest pedig már az írás legelején a történet helyszíne volt. Szomorú érdekesség, hogy mikor a makettes jeleneteket vettük fel, pont aznap tört ki az Orosz-Ukrán háború. Ijesztő volt a makett romok között olvasni ezt a hírt.
Sötét Jövő: Miért pont azok a színészek akiket felkértél?
Odegnál Róbert: Mohai Tamás nélkül el sem tudnám képzelni a Hívó figuráját, az első kisfilmben annyira hozzá nőtt. Farkas Franciskát pedig eddig bármiben láttam, nagyon természetes és erőteljes volt. Arra gondoltam, hogy mennyire jól mutatna egy ilyen cserfes, laza nő ebben a környezetben, és méltó ex-barátnője lehetne a szétesett látnoknak. Horváth László Attila, aki a magánzsarut játssza, pedig nagy hatást tett rám a Lélekpark című tv-filmünkben, ahol egy nagyon befelé forduló zsarut játszott. Itt pont az ellenkezőjét formálta meg, vagyis laza és harsány volt. Kovács Milán a forgatáson csak "Maistró"-nak hívta, annyira egyedi Lackó kisugárzása és a tehetsége. Érsek-Obádovics Mercédesznél pedig - aki egy titokzatos nőt játszik dialóg nélkül -, a szuggesztív tekintete és kinézete fogott meg, és akkor még nem is sejtettem, hogy milyen energiát fog beletenni a jeleneteibe.
Sötét Jövő: Ha magaddal hozhatnál egy valamit az univerzumból mi lenne az?
Odegnál Róbert: Na ez szintén nagyon érdekes kérdés! Van pár repülő autó és léghajó mindig a háttérben, egy olyan jól jönne itthonra. Persze valószínűleg állandóan bütykölni kéne, mert A hívó világában minden épp a szétesés határán van. De a páncélozott Lada sem jönne rosszul, pláne, hogy van pár rejtett képessége, ami a Sámánban nem jelent még meg.
Sötét Jövő: Ha írhatnál magadnak egy szerepet a Hívó univerzumában az milyen lenne?
Odegnál Róbert: Biztos olyan szerepet írnék, amiben csak nézni kell, vagy mondjuk futkározni, mert másra teljesen alkalmatlan vagyok. Igazi pocsék színész vagyok, kicsit beszédhibás is. De amúgy valóban szívesen benne lennék bármilyen szerepben, pláne ha kicsit vicces is, mert nem szeretném túl komolyan venni magam. Jó lenne, ha erre egyszer tényleg lenne lehetőség a film elrontása nélkül.
Kovács Milán - képregény író és rajzoló, Kickstarter projekt menedzser.
Sötét Jövő: Mi hajtott arra, hogy segíts Robinak, hogy segíts tető alá hozni a Sámánt, megszervezd az egész Kickstartert, mert effektíve a válladra vetted az egésznek a szervezését és marketingjét.
Kovács Milán: A Hívó képregényt én is olvastam, de utána tizenéveken keresztül nem találkoztam vele [Robival] soha, mert nem járt rendezvényekre. S aztán egyszer valamilyen rendezvény kapcsán találkoztunk véletlen, és akkor kezdtünk el beszélgetni, hogy majd szeretne csinálni egy Indegogo kampányt, amit el is kezdett, ami sajnos nem jött össze. Aztán utána csinált egy Kickstarter kampányt is egy amerikai haverja segítségével, aminek gyakorlatilag az lett a vége, hogy bejött ugye a Covid, és emiatt beszakadt a projekt. A következő találkozásunkkor már nem csak az interneten beszélgettünk, és akkor az egyik haveromnak dedikált egy képregényt, és ott szóba került hogy van filmes terve is, de előbb a képregényt rajzolná meg (ez lenne a Dark Lense a Hívó közvetlen folytatása) viszont ez a képregény ugye nem a Sámán lett volna, csak a karakter lett volna ugyan az. Gyakorlatilag ott kezdtünk el arról beszélgetni, hogy mit tudnék hozzátenni, mert akkor már a covid alatt megcsináltam az első kampányomat, és tudta, hogy működhet. Az az összeg, amit akkor összeszedtünk, olyan összeg volt, amire ő is azt mondta, hogy az neki is jó lenne, nyilván többet szeretett volna, mint ahogy mindenki többet szeretne, de azt mondta, hogy az már hozzájárulás lenne. A legközelebbi beszélgetésünkre már örömmel mondta, hogy az NFI-nél nyertek támogatást erre, nem is tudta, hogy mennyit, csak azt hogy nyertek. De azt mondta, hogy mindegy, hogy mennyit nyertek, a kampányt az meg kellene csinálni, hogy nyilván a külföldiek felé is utat nyit produceri szinten, lehet tesznek bele pénzt stb, és akkor is mondta, hogy lehet hogy össze kéne vonni a képregényt és a filmet (A Dark Lense-t és a Sámánt) hogy azt is megcsinálná hozzá, de amikor már a konkrét kampányról beszéltünk, akkor mondta, hogy a képregény az egy külön dolog lesz, mert ugye egyszerre nem tud kettő dolgot csinálni, főleg hogy ott ír is és rajzol is, meg színez. És gyakorlatilag amikor már megbeszéltük, hogy megcsináljuk a kampányt azt is ilyen rekord idő alatt hoztuk össze, és szerintem ahhoz képest nem is sikerült rosszul.
Sötét Jövő: Szerintem sem, én gyakorta néztem vissza, hogy hogy áll és szerintem veletek együtt izgultam, hogy meg lesz-e, meg lesz-e, mert szerettem volna, hogy ez létre jöjjön.
Kovács Milán: Igen tényleg így volt, én is ezt csináltam nyilván , és akkor az lett a vége ennek a sztorinak, hogy elindult a kampány és mondta a Robi, hogy tök mindegy mennyit gyűjtünk, legyen egy minimum cél, annyit gyűjtsünk össze, mert akkor az egészet bele lehet tenni a digitális utómunkába. És én mondtam, hogy ez a legtisztább mód, mert így tényleg el tudjuk mondani, hogy nem ebből a pénzből készül a film, nyilván elképesztően hozzájárultak a film elkészüléséhez az adakozók, de hogy igazából jobb lesz tőle a film. Úgyhogy végül is így alakult ez a helyzet.
Sötét Jövő: Ugyan te nem voltál főszereplő, csak háttérstatiszta, mint én, de igazából, ha lenne rá lehetőség, hogy visszatérj az univerzumba valahogy, benne lennél e?
Kovács Milán: Abszolút, de egyébként emlékszel, amikor ott voltunk az utcai jelenetes forgatásnál, megkoreografáltuk veled is, Szabival is, és még két sráccal is, hogy mi fog történni, és mind a tizenvalahányszor, ahányszor felvettük ott ugyan azt csináltuk, sose változtattunk rajta, hogy lehessen válogatni, hogy melyik sikerült jobban, és végülis "megfenyegettem" Robit, hogy belekerüljek a filmbe, de azon felül az egy tök jó jelenet volt. Ugyan úgy ahogy a kádas jeleneted is nagyon jó volt.
Sötét Jövő: Ha magaddal hozhatnál egy valamit az univerzumból mi lenne az?
Kovács Milán: Ez nagyon jó kérdés. Nekem a Kis Gömböc bomba/drón tetszett a legjobban.
Érsek-Obádovics Mercédesz - Gyógyszerész, Neo-Pest megmentője.
Sötét Jövő: Azt már tudom, hogy hogyan kerültél képbe, mint színész, ajánláson keresztül, de az érdekelne pontosan, hogy miért csatlakoztál, mi fogott meg az univerzumban?
Érsek-Obádovics Mercédesz: Amikor megkeresett Vékes Csaba engem, hogy szeretne felkérni egy filmszerepre, mondtam neki, hogy nagyon szívesen vállalok szerepet, de szeretnék valami közelebbit kapni, hogy mégis miről szól a film, a szerepem, és akkor utána dönteném el, hogy vállalom el. És akkor át küldte nekem a Hívó című filmet, ami már előzményként leforgott ehhez korábban, és átküldött nekem egy anyagot, ami képi világában tükrözi a Sámán című filmet. Tehát egy ilyen elő rajzolt képi világot, illetve magát a technikát mutatta be ez az ismertető anyag, és azt láttam ezen, hogy ez egy olyan világszínvonalú technika amivel forgatni fogják ezt a filmet, illetve egy olyan fantasztikus, kreatív és olyan képzőművészeti alkotás is egyben, hisz nem csak film lesz, mivel sokkal több technikát ötvöz a rendező Odegnál Róbert, hogy azt éreztem, ha ez a film el fog készülni, akkor egészen biztos, hogy nagyon nagy sikert fog aratni az egész világon. Másrészt meg én szeretném támogatni az ő munkásságát, hogy bár nagyon kicsi költségvetésből készül, de ott vagyok, benne vagyok, s a szakmai tudásommal megpróbálom a lejobbat nyújtani, hogy minél színvonalasabb tudjon lenni ez az egész produkció. Azért vállaltam el, hogy Robinak a munkásságát és az az ötletét, hogy egy ilyen technikával foroghasson egy film, támogassam, mert úgy éreztem, hogy ilyen fantasztikus, unikális tehetség nincsen másik, legalábbis én még nem találkoztam olyannal, aki ilyen típusú forgatási módszerrel dolgozna, hogy maketteket épít saját kezűleg a fogatáshoz, hogy aztán ezt számítógépes effektekkel utána kiegészítse, hogy még látványosabb legyen. nem találkoztam Magyarországon még egy alkotóval, aki mindent egy kézben tud így tartani.
Sötét Jövő: Mennyire éreztétek egy eszeveszett rohanásnak a forgatást?
Érsek-Obádovics Mercédesz: Én tudtam, hogy rohanás van, mivel nagyon kis költségvetésből forgott az egész, és természetesen ez ő nekik határt szabott, hogy hány napot forgathatnak akár az operatőrrel, akár a helyszíneken, akár a színészekkel, meg a zöldteremben is. És voltak olyan jelenetek, amiket nem tudtunk leforgatni, mert nem volt rá idő. Tehát ilyen formában érzékeltem, igen, hogy nagyon gyorsan kellett haladni. Például nekem lett volna olyan jelenetem, amire végül nem maradt a helyszínen idő. Ezért mindig a legfontosabbat választottuk, hogy azt forgassuk le a helyszínen mindenféleképpen, és emiatt ilyen kis vágóképeket ki kellett hagyni. Egyébként a Robi és az egész csapat nyugodt volt végig, úgyhogy ez nem okozott feszültséget. Próbáltuk a lehetőségekhez képest a legtöbbet kihozni a helyzetből.
Sötét Jövő: Ha lenne rá esély, visszatérnél még a karakteredhez jövőbeni kis vagy esetleg nagy játék film keretében?
Érsek-Obádovics Mercédesz: Ú, nagyon szívesen, az egy álom lenne, ha ez megvalósulhatna, nagyjátékfilm ként, vagy tv sorozatként. Igen nagyon szeretnék még dolgozni velük.
Sötét Jövő: Ha magaddal hozhatnál egy valamit az univerzumból mi lenne az?
Érsek-Obádovics Mercédesz: Ez egy nagyon jó kérdés, én ugye gyógyszerész vagyok, szóval megpróbálnám feltalálni azt a szert, azt a vakciánt, ami az embereknek elhozza a boldogságot, a nyugalmat. De nem egy kábítószeres állapot formájában, hanem hogy egyszerűbben tudjanak csatlakozni egymáshoz az emberek. Azt hiszem, hogy a boldogtalanságunkat leginkább, vagy legalábbis az emberekben a stresszt az okozza, hogy nagyon magányosnak, elkülönültnek érzik magukat. Így nem tudnak igazán kapcsolódni egymáshoz, és ha egy olyan szer lenne, hogy azokat a receptorainkat fel tudná erősíteni, ami a szívünk hangját úgymond össze tudná kötni egymással, valószínűleg éreznéd, hogy ugyan annak az univerzumnak vagy egy kis alkotóeleme, ugyan annyira mint én, és nem tudunk egymás nélkül létezni. Olyan mintha a testben egy sejt fellázadna a többi ellen, így vagyunk mi is az univerzumnak alkotóelemei, és hogyha a szívünkkel még jobban tudnák kommunikálni egymással, és tudnánk hallani egymás hangját/energiáját, akkor szerintem nem éreznék többé magányt.
Sötét Jövő: Engem egy picit zavar, hogy csak úgy jelensz meg a filmben hogy Gyógyszerésznő. Milyen nevet adnál a karakterednek?
Érsek-Obádovics Mercédesz: Én egyébként javasoltam nekik, hogy Gyógyszerésznő helyett legyen Vegyész nő. Már csak azért is a karakterem elégé közel áll Karikó Katalinhoz illetve a munkásságához, ugye ő nagyon erősen segítette a covid elleni vakcina kifejlesztését, és ő is vegyésznek van kiírva a legtöbb helyen. Én nem adnék magamnak más nevet, nem adnék konkrét nevet ha így érted. Nem adnék neki nevet mert az ő jelenléte azért fontos a világ számára, mert a szakmai tudásával létre tudott hozni egy olyan gyógyszert ami valóban alkalmas arra, hogy egy vírust, ami sok-sok millió embernek a halálát és szenvedését okozta, meg tudta állítani ezzel a vakcinával. Én szerintem ő a Vegyész, ezért nem adnék neki egy Anna, Gabi vagy Mónika nevet. Az a fontos, hogy úgy ismerje meg a világ, hogy ő A Vegyész.
Sötét Jövő: Volt e személyes kihívás a forgatás során?
Érsek-Obádovics Mercédesz: A verekedős jelenetben ott az egyik jelenetnél megfulladtam a legelején. Amikor a színész kollegámmal elkezdtük ugye a jelenetet felvenni, még így kísérletezel, hogy a másiknak hol vannak a határai, hogy azért valóságos legyen az a jelenet. Valamennyire azért muszáj beletenned energiát, hogy a másik küzdjön, de érezned kell a határait. Meg is beszéltük előre, hogy szólunk egymásnak amint fájdalom lép fel, vagy úgy éreztük, hogy a másik átment egy határon. És alán a második felvételnél volt az, hogy azt éreztem majd megfulladok, mert már annyira szorított hátulról. Úgyhogy az egy abszolút valóságos küzdelem volt. Nem tudom, hogy végül az került e be a filmbe, de utána annyira elfáradtam ez után a verekedős jelenet után, mint akit leszívtak egy porszívóval, azonnal el is aludtam az ágyban ruhástul.
Mohai Tamás - Lencse, az ember, aki jövő és múlt képeit tudja előhívni a tarkóján.
Sötét Jövő: Te 2012/13-an már szerepeltél a Hívóba, ot hogy kerültél képbe.
Mohai Tamás: Szerintem a Robi valahogy megtalált, valahol látott valamiben, és ők keresett meg, hogy van egy történet, az ő képregénye, és szeretné, ha én játszanék benne. És akkor elolvastam ezt a cuccost [a képregényt], még emlékszem ilyen fekete kötésben meg is kaptam ezt a gyönyörű, jó illatú könyvet, nagyon-nagyon tetszett az egész, úgyhogy fogtam és akkor utána két napunk volt a Sparks műtermében, kimentünk (ő vitt ki), volt egy olvasó próba, és láttam, hogy jól működnek a színészek, a Szabi meg az Iván, meg a Timi, tök izgik voltak. Utána meg nyélbe ütöttük ezt a sztorit és szerintem elég komoly kis visszhangja lett az egésznek.
Sötét Jövő: Milyen érzés 10 évvel később visszatérni, egy tíz évvel későbbi történetbe, úgy hogy veled öregedett Lencse karaktere?
Mohai Tamás: Tök jó, tök izgi. Tetszett benne, hogy nem az van, hogy elolvasom a könyvet és tudom ki is ez az arc, hanem van egy viszony rendszerem a Lencsével, illetve még az is nagyon izgi, hogy minden féle olyan rendszámokat láttam, hogy SMN meg meg a "hívó" gombokat. Emlékszem, akkor kezdtem figyelni, mikor mondta a Robi, hogy van ez a Sámán rész, álltam a lift előtt, és ott volt a Hívó gomb, és így ránéztem, hmm basszus, ezek az üzenetek mindig is itt voltak? Csak mennyire fura, hogy most kezdem el figyelni, amikor visszatér valami olyan az életembe, amit egyébként nagyon sokan kérdeztek, hogy "mi van azzal, basszus, hát néztük, nem lesz új? Nem lesz valami?" És akkor még úgy volt, hogy az HBO fogja megvenni. Tök király lett volna, sorozatot csinálni, még vigyáztam is, hogy úgy maradjon a hajamban az a kocka kiborotválva. De mindenképp egy biztonságot jelentő érzés volt, hogy folytatódhat valami, ami elkezdődött és szerintem egy nívós dolog tudott összejönni a második részben is.
Sötét Jövő: Mennyire érzed magadhoz közelinek a karaktert? A saját személyiségedből mennyit tettél bele?
Mohai Tamás: Vannak átfedések, az elmagányosodásnak az a része, hogy az ember tényleg egyedül van és használják, azt ismeri az ember szerintem, hogy az milyen. Nekem is van mindenféle különleges képességem, de látni azt a jövőt, azt nem tudom, csak feltételezem, hogy mi az, ami történi fog, vagy legalábbis az én függvényemben. Illetve rettegek a tűtől. Ez egy érdekes dolog, nem bírok semmilyen szurit meg dolgot, és azt le kellett küzdeni mikor be kellett szúrni. Nem kellett effektíve megszúrni, csak a tű érintése vagy látványa elindít bennem egy nagyon fura érzést, és ezt tudtam, hogy nagyon fontos, ez neki kvázi egy munkaeszköz és függője ennek a dolognak. Viszont nekem össze kell barátkoznom Mohai Tamásként a tűvel és végülis nem volt annyira félelmetes a kezembe venni, le tudtam küzdeni a frusztrációmat. De szerencsére a probléma köröm nem az, ami ennek a srácnak, meg egy picit fogyaszthatóbb világ az amiben én élek, és nem a túlélésért kell játszanom, hanem választhatok különböző dolgok között, amit szeretnék csinálni. Mondjuk úgy, hogy Lencsének nagy általánosságban nincs választási lehetősége, a nagy dolgokban van, de az aprókban nincsen, ez a különbség.
Sötét Jövő: Mennyire éreztétek egy eszeveszett rohanásnak a forgatást?
Mohai Tamás: Gyors volt egy picit. Ha még lett volna még egy egész napunk rá, akkor tudtunk volna fabrikálni még képeket, vagy szebb dolgokat tudtunk volna csinálni. De ennyi idő volt rá, Két nap vagy három egy kisfilmre, akkor az ember úgy kalibrálja az energiáit, meg úgy próbál összpontosítani hogy minden takeben a maximumot tudja kihozni magából. De ennyi fért bele.
Sötét Jövő: Volt e személyes kihívás a forgatás során?
Mohai Tamás: Ez a csukott szemmel futás érdekes történet volt, féltem is tőle egy kicsit, de hál istennek utómunkával meg tudtuk csinálni, hogy egyhelyben futok és megy mögöttem a táj. De hogy mi volt a legnehezebb?
Sötét Jövő: Milán mesélt a kádas sztoriról, ugye viszonylag gyorsan hűlt a víz.
Mohai Tamás: Az tök jó, mert az meleg víz lett végül, viszont akkor meg túl forró lett a víz, akkor ezért kellett várni egy picit. Én nagyon vártam ezt a dolgot, és szerintem mindegyik résznél, ami feladat volt azt gondoltam, hogy "úúú ez most milyen lesz", legyen olyan jó mint a Hívóban. Legyen olyan jó a kábulat rész megcsinálva stb, ez mind tudott működni. Én csak azt éreztem, hogy milyen jó lenne színészileg egy-két kihívást Lencse karaktere elé állítani, már hogy kihívások elé állítani a srácot. Egy jó monológra gondolok, vagy egy olyan helyzetre, ami szélsőséges, pl.: egy haldoklás, hogy meg tudjuk szeretni ezt a gyereket, ne csak a kábulatban/révületben bandukol jobbról balra, hanem hogy legyen egy vívódása.
Sötét Jövő: Vissza térnél Lencse szerepéhez egy másik filmben vagy sorozatban?
Mohai Tamás: Hogyne, gondolkodás nélkül, imádom ezt a karaktert. Szerintem ez egy nagy ajándék, hogy ezt a dolgot, ezt az embert, ezekkel az emberekkel csinálni. Ez egy unikális dolog. Úgyhogy azt gondolom, hogy mindenképp egy nagy igen a válaszom erre a kérdésre. És remélem minnél előbb igent is kell mondanom már ilyen megkeresésre.
Sötét Jövő: Én úgy értettem, hogy Lencse sztorija egy hónapon belül véget ér, és hogy az előtt, és a sötétségig tartó hónapban történik sok minden. Erre értettem azt, hogy milyen érzés, hogy tudod a karaktered történetének a végét?
Mohai Tamás: Mindenképpen rossz, hogy meghal a karakter, de az az áldozat amit hozott az őt örökérvényűvé teszi. Hogy a döntés, a tipikus hős fless benne van ebben a döntésben. Úgyhogy ez szomorú, de egyfelől viszont hálás, mert ad egy keretet. Az előtörténetét szívesen megnézném, hogy hogy vált ilyenné, mi történt vele. De nem biztos, hogy az az egy hónap tényleg a véget jeletni, lehet itt még csak ilyen fogás, hogy "neki vége, sajnáljuk", de szerintem két sorral megoldható, hogy kitolódjon 80 évre.
Sötét Jövő: Ha magaddal hozhatnál egy valamit az univerzumból mi lenne az?
Mohai Tamás: Mit hoznék magammal? Mondjuk Safranket :)
Farkas Franciska - Zú, Lencse, kisfilmünk idejére, már elhidegült de vele együtt élő volt barátnője. 
Sötét Jövő: Engem személy szerint zavart, hogy a karkateredre mindig csak "Barátnőként" hivatkozik a film, de ha jól emlékszem a félhivatalos neve az Zú. Hogyan viszonyultál magához a karakteredhez?
Farkas Franciska:
Zú karakterével kapcsolatban, amikor olvastam a könyvet már akkor kitaláltam magamnak ezt a poszttraumás viselkedési mechanizmust, és akkor ehhez gondoltam a sebet [a kisfilmben Zú-nak van egy heg jobb szeme sarkában - a szerk], amiről meg azt gondoltam, hogy a látványvilágba tök jól belefér, hogy legyen egy sebhelye ennek a lnnak. Én alapvetően egy nagyon komoly sci-fi rajongó vagyok, és nagyon-nagyon szeretne a számtógépe animációkat is, és a játékokat és az animált filmeket is. ez egy óriási lehetőség volt számomra, hogy én kiteljesedtem a szerepben. Nagyon boldoggá tett az hogy végre egy karaktert a kitalálhatok a nulláról, egy fiktív világban, és hogy teljesen én teremthetem meg őt. Nekem ez izgalmas kihívás volt és örültem a lehetőségnek.
Sötét Jövő: Nekem nagyon tetszett az amit adtál, mint karakter, mennyi került Zú-ba a saját személyiségedből?
Farkas Franciska: Zút teljesen a nulláról építettem fel, egy teljesen fiktív világban lévő, fiktív történetbe kellett belehelyezkedni úgyhogy teljesen kitaláltam hozzá a személyiséget is.
Sötét Jövő: Hogyan kerültél képbe, a filmográfiádon végig nézve nem szerepeltél eddig még sci-fi-ben. Azt tudom, hogy sci-fi és pc játék rajongó vagy és Robi ennek tudta nélkül téged szeretett volna felkérni, de te miért fogadtad el? Mi fogott meg szerepben?
Farkas Franciska: Robi a rendező egyszerűen felkeresett és felkért a szerepre, és azért fogadtam el a szerepet mert nagyon jó volt könyv (a Hívó képregényre gondolt) és nagyon különleges az, hogy ez egy sci-fi, mert nem nagyon van magyar sci-fi, vagy ha van is akkor nagyon elenyésző vagy nem is tudom. Rövid filmben biztos nincs vagy nagyon kevés van, főleg ilyen látványvilággal. Az a látványvilág amit Robi összerakott, az konkrétan nemzetközi szintre emeli az egész filmet, a történettel együtt. Hogy mi fogott meg a dologban? Valahol jólesett látni a szétesett Budapestet, úgy értve volt jól látni, hogy amikor a különböző katasztrófa filmeket nézzük az egész világra vonatkozóan van katasztrófa mégis csak a lerombolt New Yorkot látjuk, amivel nem tudsz azonosulni. Ehhez a kisfilmhez meg tudtam kötődni, mert a Lánchíd az nekem is az otthonomat jelképezi, kicsi koromtól kezdve része a látványa. Látva ilyen állapotban igazán megérintett, és közel éreztem magamhoz.
Sötét Jövő: Ha már itt tartunk mivel toltad nagyon sokat a gépen/konzolon?
Farkas Franciska: Nagyon régen voltam gamer, most már nem vagyok az, pár éve a PS-emet is eladtam, és nem is vagyok nagyon frissen tartva. Volt 4-5 ilyen játék ami beragadt, amik már ilyen ősrégiek, lehet nem ismerik a mai gamerek ezeket a játékokat. De különböző kategóriánként, stratégiai Civ IV volt az amivel nagyon sokat játszottam, szerintem az egy iszonyatosan komplex és kreatív játék, bevezetném a sulikban. Akkor volt a Rayman, amit az öcsémmel játszottunk még gyerekkorunktól kezdve. FPS-ek közül a Half-Life volt a nagy kedvenc, a teljes szériát végig toltam, akkoriban az volt az első ilyen különleges fizikával rendelkező játék, és ez nagyon különlegesnek hatott. Persze volt még a GTA, Monkey Island, csajként a Sims, és persze az Assassin Creed.
Sötét Jövő: Volt e személyes kihívás a forgatás során?
Farkas Franciska: Nagyon hideg volt, de ez sokszor előfordul a forgatásokon, de ezt nem észre venni és úgy játszani és beszélni a forgatásokon, hogy másik állapotban vagy az egy kihívás volt. Nagyon-nagyon hideg volt. Nagyon.
Sötét Jövő: Ha lenne rá esély, visszatérnél még a karakteredhez jövőbeni kis vagy esetleg nagy játék film keretében? (A hívó univerzumának idvőnalán bárhol)
Farkas Franciska: Nagyon szertném még tovább fűzni Zú-t, úgyhogy remélem, lesz belőle nagyjáték film.
Sötét Jövő: Ha magaddal hozhatnál egy valamit az univerzumból mi lenne az?
Farkas Franciska: A Tüske drónt!
