Az Avatar mindenkinek ismerősen cseng ebben biztos vagyok, szép nagy hullámokat is vetett, hogy mekkora digitális produkció volt. Azonban azt kevesen tudják, hogy bőven előtte is volt már úgynevezett digitalbacklot technológiával készült film, mely a teljes digitális környezetet (beleértve szereplőket is) vegyített valós színészi játékkal. Íme az Immortals.

A rendezőről Enki Bilal dolgot nem árt tudni: ő egy francia képregény készítő és a saját művét vitte filmre, és  hát a francia filmeknek van egy jellegzetességük. Ha a történet túl fura, esetleg felesleges szexualitást, felesleges románcot, vagy valami tabudöntögetést tartalmaz (aminek megint semmi keresnivalója a filmben) akkor igen, te egy francia sci-fi-t nézel. Mondjuk hála istennek, ez a film csak fura, és nem csak a megvalósításra gondolok. Néhányszor pedzegettem már az egyiptomi tematika felhasználását a sci-fi zsánerban, mert termékeny táptalaj lenne, és hát igazából az Immortals megcsinálta, mert hol találkoznál egyiptomi istenekkel, akik egy kék hajú lányt hajtanak? De komolyan, ez a sztori. A 23. század elején New York utcáin bolyong Jill Bioskop (Linda Hardy), a kék hajú nő, aki kék könnyeket sír. Még nem tudja, de Horus (Thomas M. Pollard), a sólyomfejű isten átrepülte a fél univerzumot, hogy megtalálja. Horust halálra ítélték ősi egyiptomi istentársai és már csak hét nap maradt hátra az életéből. Hét nap, hogy megtalálja Jillt a város útvesztőiben és elcsábítsa. De ehhez egy emberi testre van szüksége és választása Nikopolra (Thomas Kretschmann) esik, akit harminc éve zártak börtönbe, mert túl sokat tudott a sötét város titkairól (nem, nem arról a Sötét városról, az egy másik franchise). Nézzétek meg, érdekes, még akkor is ha fura, mert okkal fura.

A film az eyszer nézhető/időnként visszatérek hozzá kategória. Ahogy mondtam, kissé franciásan katyvasz, néhol nem teljesen értem. A film okkal néz ki ennyire avíttnak, és nem, nem művészi döntés. És akkor a fura végeredményről. A film a készültekor egy teljesen úttörő technikával a digital backlot-ot alkalmazta, ugyan azt a digital backlot technikát, amit 2009-ben a nagyot robbantó Avatar. No igen ám, ez a film 2004-ben készült, és az első 3-ban van akik így készültek. A következő valamire is való alkotás, a Sky kapitány és a holnap világa című film volt. Csak míg a Sky kapitány 77 millió dollárból forgott, addig a Immortal 22-ből (mondjuk a tényen ez sem segít, hogy mind a két film kolosszáls bukó a kasszáknál, de hé, kultfilm nem úgy lesz valamiből, hogy robbant a mozijegy pénztáraknál, najó van olyan is). De mi is a digital backlot? Szóval van a hagyományos épített díszlet, melyet vagy egy stúdióban vagy annak a telkén/parkolójában húzzák fel. És egy jól elkészített díszlet költséges tud lenni (meg gyönyörű, de ez most más kérdés).  Szóval valahogy spórólni kell, de díszlet meg kell. Megoldás? Digitális díszlet és karakterek. Ez a digital backlot dióhéjban. Ahhoz képest hogy mikor készült egész szép végeredményt tudtak összehozni. Nem szabad összehasonlítani az Avatarral semmiképp, mert egyszerűen nem ugyan az a súlycsoport, azonban csak úgy mint sok korai film, ő is kitaposta az ösvényt, amin a technológiát forradalmasító Avatar elindult.