Nem is tudtam, hogy időközben a Renraku Computer Systems moszkvai központja piacra dobta a legújabb cyberdekkjeit. Csak ez nem a Shadowrun, és nem a jövő, hanem a volt Szovjetúnió.
Régi, de pofásan kinéző lakás automatizálásról már írtunk, viszont soron következő ötlet kissé más síkon játszik. A következő dizájngondolatok 3 szovjet ipari tervezőtől, Dmitry Azrikantól, A.Kolotushkintól és V. Goessentől származnak, a tervekre stemplizett dátum pedig 1987(!). A conceptek a Sphinx nevű projekt részei, melyet az ASTRITA nevű kutatóintézet álmodott meg, és gyakorlatilag a korabeli szovjet otthonok okosítása lett volna, de egész véletlen egy komplett cyberpunk dekás lázálmot alkottak meg, bár gyanítom nem tudták hogy mi fán terem a zsáner. Kezdjük egy komplett hordozható álomással:
Sík TFT monitor, dokkoható kiegészítő monitor, dizájn kis hangfalak, szatelit gömb hangfalak futurisztikus floppyk. Már a tiéd lehet 9000 euroyenért. De viccen kívül elképesztő, hogy mennyire előre látták a jövőt, a dokkolhatósággal és hordozhatósággal.
A monitor leválasztható, és abban az esetben a "klavietúra" ha jól értem egy távirányítóként funkcionál. Aztán vessetek egy pillantást a bal sarokban látható tüskés és moduláris számítógépek dizájnjára:
Ez lett volna a Sphinx vagyis a Szuperfunkcionális Integrált Kommunikációs Rendszer magja, melyet kedvük szerint bővíthettek volna a felhasználók memória modulokkal és hajlékonylemez olvasókkal. A tervek szerint ez egy multimédia/otthon vezérlő hibrid lett volna, mely aztán eltűnt a Szovjetúnió bukását követő fortyogó mocsárban. természetesen mindehez tartozott egy univerzális távirányító is, mely az egész rendszert képes lett volna vezérelni.
Ahogy az látszik, a tervezők a Sphinx-el való interakciót teljes mértékben mindenféle gombokon keresztül álmodták meg. A tervezők a vékony és skálázható dizájnban látták a jövőt, ami egy teljesen jó irány lett volna, és nagyon sokáig abban az irányban is haladtunk mi is, csak aztán valaki úgy gondolta, hogy jó les mindenkinek a fix unalmas fekete téglalap, semmi fejleszthetőséggel vagy javíthatósággal ami egy igen csak hatalmas lépés visszafelé. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy mennyire unalmassá vált mindennek a dizájn nyelvezete.
A moszkvai utca árnyékos sarokokban meghúzódó figurák pedig most lazítják az ujjperceiket, hogy feltörjék a Sberbank mainframe rendszerét, és meglékeljék azokat a finom rubel milliárdokat. Ezekből a dizájnokból természetesen nem valósult meg egy sem, ami kár, mert a egyes elemei nagyon pofásan néznek ki (most a vélhető minőséget hagyjuk). A formai világ nagyon a kora előtt járt, a Sphinx rendszert (kivéve az adathordozóit) a mai napig szerintem simán lehetne árusítani vagy megcsinálni egy raspberry PI-vel (lehet, hogy egyszer majd eljátszom a dologgal).
