Hosszú várakozás után 2024.08.16-án volt a premierje az Alien filmek legújabb installációjának, a Romolusnak, és a másnapján sikerült megnéznem. Mennyire jó film lehetett volna...

Fede Alvarez filmje előtt taktikusan kerültem minden cikket, hogy ne legyenek elvárásaim, bár a szalagcímeket így sem lehetett elkerülni, és ott egyöntetűen mindenki a legjobb Alien filmnek írta le. Nos, a film amúgy nem rossz, sőt, biztos jobb mint az előző kettő, ami megjelent (Prometheusra és Covenantra gondolok, bár abból az elsőt időnként megnézem), de azért fényévekkel elmarad a második résztől, ami vitathatatlanul a legjobb a szériában. Innentől pedig hogy kifejthessem a problémáimat a filmmel elkerülhetetlenül is meg kell ismertessem veletek, mi történik benne, szóóóóval SPOILER a kép után.

A film egy bányász kolónián kezdődik, ahol megismerjük főszereplőinket, az árva Rain-t és az android Andyt. A bolygó, ahol vannak, amúgy egy istenháta mögötti pokolbolygó, no nem azért mert épp egy Alien kaptárral kell küzdeniük, hanem azért mert egy standard WY bányásztelep, és napfényt soha nem látnak. Rain megtett mindent, hogy megpattanhasson innen, de hiába van meg a szükséges órák száma, az orra előtt növelik meg, ami még egy 5-6 évet jelentene azokban a bányákban, ahol szülei is életüket vesztették. Mondjuk, nem csak más akar az elkerülhetetlen munkabaleset miatt beálló haláluk előtt megpattani, Rain barátai is hasonló dolgokon törik a fejüket, és kapóra jön egy alig érzékelhető jel, ami egy elhagyott hajóra utal. Kitalálják hát, hogy fellógnak rá, és elhozzák róla a hibernáló kapszulákat mielőtt a feltétezett hajó a bolygót körülölelő gyűrűkbe sodródna és szétdarálódna. Gyors meló lesz, térülünk, fordulunk, 30 perc max. Ja, meg ahogy azt a tapasztalatlan gondolja. Persze, hogy a hajó az nem is egy sodródó hajó, hanem egy elhagyatott WY űrállomás, mely persze hogy titkokat rejt. De ne szaladjunk előre.

Szóval, kicsi csapatunk felszáll, át is száll, meg is találja a nekik kellő 5 kapszulát. No igen ám, csakhogy nincs bennük elég nafta az Yvaga III-ra, mert az 9 év lenne, anyag meg kb 3 évre van benne elég. Sebaj, gondolják, ahol kapszula van, ott akad cryofolyadék is, és igen, találnak is, persze egy olyan szobában, ahová az automatikus ajtó csak pont egy ember szélességűre nyílik ki, illetve azonnal visszazáródik, amint kihúznak egy darab tartályt. Mert már annak az egy darab tartálynak az eltávolítása beindítja azt a láncreakciót aminek hála a vákuumcsomagolt arcölelők felélednek. Mert ó igen, mi mással is foglalkoztak volna az állomáson, ha nem a dög életre keltésével, amit amúgy a Nostromo roncsaiból szedtek össze. Mármint azok közül a roncsok közül, ami az LV-426 fölött sodródtak. Persze ez után hamar hullanak a karakterek, elsőnek a pilótát veszítjük el, aki talán a legértelmesebben viselkedett, amikor meglátta az ugráló izéket a cryoszobában. Idézem:

Ne nyisd ki, mert akkor azok az izék kijönnek.

És menyire igaza volt! Kinyitották a beragadt ajtót, kijutott egy, és az ő arcát találta meg. Itt amúgy van egy nagyon jó megközelítés a kis genyó leszedésére, amihez felhasználják a frissen szerzett hibernáló folyadékot is, és megpróbálják lefagyasztani a farkát, hogy az elengedje, illetve pontosabban ne tudja megfojtani az áldozatát miközben megpróbálják lefejteni az arcáról. Mondjuk minden hiába mert pont az arcunk előtt csúszik le a torkán a tojgli. Mindeközben az rendszer frissített Andy feléleszti a félbetépett Rook-ot, aki díszes kompániánk elé tárja az állomás történetét, és az esélyeiket, amik nem rózsásak, tekintve, hogy egyikükben már van is egy meglepetés.

Andy jelzi is ezt a tényt, de természetesen a nagypofájú android gyűlölő (mondjuk, legalább van rá oka) Bjorn megkínálja egy elektromos ösztökével, majd Tylert, Raint és Andyt otthagyva visszavonszolja párját a hajóra. Navarro, a pilóta stílusosan hol máshol, mint a pilótafülkében leheli ki lelkét, egy élete végéig tartó PTSD rohamot okozva Tyler amúgy terhes testvérének, Kaynek (kinek élete amúgy sem lesz olyan hosszú). Navarro halálhörgései közepette sikeresen belerúg a botkormányba, amire a már ledokkolt hajó aktívan és viszonylag gyorsan sodródni kezd, és sikeresen elkaszál egy üzemanyagtartályt, ami felrobban. A hajó amúgy meglepő módon egyben marad ezeket követően és hatalmas szerencsének köszönhetően besodródik az állomás egyik hangárjában, ami nyilván az űrállomás másik oldalán van. Amihez át kell kelni egy folyosó szakaszon, ahol épp az összes kiszabadult arcölelő tanyázik.

Hőseink (kreatív módon) megoldják ezt az akadályt, és el is jutnak a kettes hangárig, ahol végignézhetik egy zárt ajtó mögül Kay halálát (legalábbis akkor azt gondolják, hogy meghalt), így az érzelmi törés után megérkezünk a laborba, ahol Rook életciklusának legfontosabb munkáját tárolja, aminek mindenképpen meg kell menekülnie, ami nem más, mint a Prometheusban megismert fekete trutymó, amit ő visszafelé arcölelőkből szintetizált. Hogy mire kell ez? Nos, arra a megállapításra jutott (vagy a WY, ez nem teljesen tiszta), hogy az emberiség nem való az űrbe, mert folyamatosan betegeskedik, és emiatt szükség van az evolúcióra, és ezt a Peter Waylend által is hajtott örök élet anyagával, a fekete trutyival fogják elérni. Meg különben is, milyen jól működött egy patkányon.

Mivel nincs jobb ötletük és amúgy sem tudnának elmenni Rook segítsége nélkül (ő tudja kinyitni a kettes hangár nyomáscsökkenés miatt bezáródott ajtajait), így megpróbálják visszavinni a hajóra a 6-7 db fiolányi anyagot. Igazából nem is kellene sokat menniük, mindössze egy folyosó és egy lift választja el őket a hajójuktól. Egy probléma van, hogy az a folyosó az új xenomorph kaptáron keresztül visz. Öröm az ürömben, hogy megtalálják Tyler testvérét, aki még él, bár épp elvérzik. Tyler egyértelműen meg akarja menteni, Andy meg felajánlja neki a frissen beszerzett ampullákat, amit majdnem be is adnak neki, csak Rain képviseli a józan eszet (ami, mint nem sokkal később kiderül, felesleges volt), hogy ezt talán mégsem kellene, és inkább a hajón tegyék kapszulába és majd valahogy befoltozzák. A teherliftbe azonban már csak ketten szállnak be, mert Andyt és Tylert is elveszítik a fekete dögök miatt.

A liftben azonban Rain látja, hogy Andy még működik odalent, így visszamegy érte, egyedül az útjára eresztve Kayt, aki felérve a hajóra naná hogy beadja magának az injekciós pisztoly tartalmát. Az androidot megmentik, kicsit kavarcolunk súlytalanságban (ami megint egy nagyon jó jelenetsor volt, és nagyon kreatív megoldás is a maró vér és nyílt űr kérdéskörére), és végre feljutunk a hajóra. Azt hinnéd, hogy talán hárman megússzák. De nem. Kay ugye beadta magának a szmötyit, és nem ő evolválódott gyorsan, hanem a pár hetes magzata döntött úgy, hogy akkor itt az ideje, hogy kb 1-2 óra, de minimum 15 perc alatt letudjunk a 9 hónapos evolúciót, hogy aztán megszülessen egy tojásban, savas magzatvízzel ölelve. Amire rá kb 15-20 perce már kifejlett langaléta ember-engineer-alien hibrid. Itt még egy kicsit elhadakozik vele hősnőnk, hogy aztán ledobja a rakománnyal együtt a bolygó gyűrűjébe, hogy aztán egyedül Yvaga felé vegye az irányt. Ez volt hát a Romulus, stáblista mögötti jelenet nincs.

Kezdjük a jóval, azzal a kevéssel, ami van benne: az átlagember és a WY, mint cég kapcsolata nagyon jól volt ábrázolva, a telepesek kihasználtsága is kapott még egy árnyalatot. Az ércszállító hajó dizájnja is egész jóra és célszerűre sikerült (bár azért azzal is vannak gondok, pl,m hogy a rakományt vészleoldani csak a raktérből lehet). Végre kicsit foglalkoztunk azzal, hogy ügyességgel, hogy lehet elkerülni az arcölelőket, mivel hogy hőre és hangra mennek.  Abban a jelent sorban úgy oldották meg amúgy, hogy lábujjhegyen osontak, valamint előtte felfűtötték testhőmérsékletre a szobát, ami tényleg kreatív megoldás volt és a flare elhajítása is jó concept volt. Ahogy az is, ahogy megpróbálták leszedni Navarro nyakáról a kis genyót fagyasztással. Illetve a vége felé a megoldás, hogy kikapcsolják a gravitációs generátorokat, így nem fog a földre esni a savas vér és nem marja át az állomás alját. Kockázatos volt, de bejött és marha jól nézett ki a levegő áramlás által örvényeltetett neonzöld vér. Az is felettébb értékeltem, hogy az szett és eszköz dizájn az illeszkedett a korszakba (húsz évvel vagyunk az első Alien film után), Mead ikonográfiáját is megtartották, ami nekem külön kedvenc volt (lásd áradozásom a vonatkozó Könyvről). Ha maga az űrállomás külső dizájnja nem is, de a belső terei egy az egyben olyan volt, mintha a Nostromo folyosóin járnék, csak fel volt skálázva és kimondottan a labor ahol a fekte szmötyit farmolták homárként akváriumba zárt arcölelőkből nagyon jól volt összerakva. De. És itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elkezdjem sorolni a sirámaimat.

Tök jó volt viszont látni a régi stílusban épített szetteket és díszletelemeket. Azaz lett volna, ha LÁTTAD VOLNA, ugyanis a film döntő többsége túl sötét, és sajnos úgy sötét, hogy a karakterek egybeolvadnak a háttérrel, és nagy ritkán kerülnek rendesen bevilágításra. Értem, hogy nyomasztónak akarták a légkört, de hiába a gyönyörű szettdizájn ha elrejted felesleges sötétséggel... 

Aztán van egy másik apróság is, és ezt már pedzegettem máskor is: megint mi körül forog a film? Már megint a robotok és a WY kavarja a szart a háttérben. Jó most éppen azzal indokolja Rook, hogy azért kell a fekete lötty, mert kényszerevolválni kell az emberiséget. A robotokkal kapcsolatban a másik dolog, ami nem tetszik, és ez már a  Covenantban is zavart, az a szerethető android karakter tönkretétele. Volt egy nagyon jó andorid karakter, jelen esetünkben a kicsit selejtes Andy, aki tényleg védeni akarta a tulajdonosát, majd felülírjuk céges tudattal, hogy aztán elveszítsük a film jó részére ezt a személyiségét, és nézhessük ahogy a céghez lojális énje szaladgál inkább. Ahogy a karakterek butasága is fárasztó, így a nem kreatív indíték választás is az, mert ez a 7. film ahol ugyan az történik.

A film sötétsége és az ismétlődő szarkeverők személyén túl, tényleg nem értem, hogy miért nem lehet csinálni egy normális alien horror filmet, ahol nem az adja az alapot, hogy az ember hülye? Mert itt minden konfliktus ebből ered. Nem támasztják az amúgy csak résnyire kinyíló ajtót egy elhagyatott, épp zuhanó űrállomáson, a pilótánál ott a kézi röntgen gép, nem azonnal világítja magát át, hanem a hajón mikor már ki akar törni belőle az alien lárva, Bjorn aki átmegy az űrállomásra Tylerrel és Andyvel ki nem állhatja az androidokat, emiatt folyamatosan piszkálja, egy ponton és többször is árt neki. Nem azért volt ijesztő és nyomasztó a film, mert az idegen jelen volt a fedélzeten (mint a 8. utas a halálban) vagy, mert egy reménytelen, de kompetens harcot nézhettünk volna végig. Itt azért volt reménytelen mert a karakterek jó része hülye volt sajnos. Nagyon jó ellenpélda az Alien harmadik része, ahol tudtuk, hogy mindenki meghal, de ott legalább nem a karakterek miatt haltak meg, hanem mert vesztes csatát vívtak, sőt ebből a szempontból még a negyedik rész is összeszedettebb volt.

És akkor vegyük elő Kayt, akinek a karakterével két bajunk is volt: nem konzekvensen oldották meg az egész fekete lötyis dolgot. Kayt ugye nem sokkal az után találják meg a kaptárban haldokolva, hogy bemutatták a nézőknek, hogy az amúgy egy szétnyomott egér (tényleg, hidraulikus préssel szétnyomtak egy élő egeret) az, hogy helyrejött és pattogott a ketrecében vígan a szintetizált szérum beadása után, majd utána egy nagyon jól kinéző, bábun mutatták meg, hogy mi lett belőle. Szóval ez után mind a ketten azt vártuk, hogy kapunk egy vadul kinéző átalakulási jelenetsort, ami valami újfajta alient fog eredményezni. Na, ami ehhez képest történt, az elég fantáziátlan volt: a Kay megszült egy tojást, amiből kikelt egy engineer/ember/alien hibrid. Volt egy pillanat ahol reménykedtem, hogy mégiscsak lesz átváltozás, mikor a sebéhez nyúl és fekete trutyis a keze, nagggggyon látni akartam Gibson eredeti ötletét megvalósulni, ehelyett megkaptuk, hogy a langaléta hibrid dög a nyelvével az anyját nyalogatja. Arról nem is beszélve hogy hiába mutatták be, hogy mire képes a szer, a Kay nem lett jobban, ugyan úgy a halálán volt. Röviden és tömören:  semmi egyéb cél nem volt azzal, hogy terhes a karakter, minthogy kijátszhassák az élveszüléses dolgot. Ennyi. 

A Romulus minden eddigi film egyvelege: a befejezés az egy az egyben az első rész vége Ripley hajónapló narrációjával, belehúzták az "szülünk egy idegent" (ami ugye a Prometheusnak és a Feltámad a halálnak is központi eleme), csak itt összekeverték a negyedik rész élveszülését, egy kvázi Engineer-rel (ezzel amúgy vicces kört írtunk le, hogy most mi teremtettünk egy elcseszett fehér óriást, ha már egyszer ők teremtettek minket). Aztán benne van a második filmből amikor Dwayne ismerteti meg Ripleyvel a fegyver használatát, benne van Ash az első részből, csak most épp Rooknak hívják, de a szerepkör egy és ugyan az. Az első részből benne van a kék lézerhálós megoldás az idegen hajó rakteréből lent a legalsó szinten (csak tudnám minek, mert szerepe nem igen volt max csak jól néz ki) közben semmi újat vagy érdekeset nem tud felmutatni a film. Még az állomás nevével sem kezdtek semmi. A Romulus mint olyan egy elég erős mitológiai név, azonban míg legalább a Prometheusnál lehet párhuzamot vonni, hogy ha sikerrel jár a küldetés akkor mint, tűz hozták volna haza mind a hallhatatlanság kulcsát, mind pedig eredetünk illetve az idegen élet sziklaszilárd bizonyítékát. Addig itt meg? Semmi. Semmi lényegi része nincs a névadásnak, azon túl, hogy két szekciója van az űrállomásnak: Romulus és Remus. Bár elismerem, hogy a szoptató farkas a W betű felett nagyon odavert mint design, csak kár, hogy az ég egy adta világon semmi súlya nem volt. Nyilván próbálnak valamit kezdeni a Covenant által hagyott katyvasszal és próbálják bevonni azokat a a sztori elemeket, amiket amúgy harmadik, el nem készült film kötött volna be az Alien 1-be (amúgy Ridley Scott producere volt ennek a filmnek, kíváncsi vagyok vajon mennyit pofázhatott bele a forgatókönyvbe), de kimondottan örülnék, ha utólag nem próbálnának belekoszolni a 4 film megszilárdított eseményeibe és lorejába, legyen bármilyen gyenge lábakon álló a harmadik és negyedik rész. Az a baj, hogy bármi aminek köze van a Covenanthoz bugyuta lesz, erre nagyon jó példa a Tűz és kő képregények, és a karakterek vígan hajítják messzire a józan eszüket, ha szóba kerülnek a gépészek és a fekete trutyi...

Ennek ellenére ebben a szituációban inkább csak szomorú vagyok, mintsem dühös. A film nézhető volt, a felsorolt problémák ellenére. Olyan súlyos logikai bakugrásokat és irritáló dolgokat nem tartalmaz, mint Dávid bárkája. De csak ennyi. Nézhető. Pedig mennyire kellett volna egy vérfrissítés az univerzumnak Scott után. Megosztó, de nyereségesnek nyereséges film lett, mert nagyon sokan elmentünk rá, és a folytatás nincs kizárva (azóta Alvarez is megerősítette, hogy lennének folytatás ötletek). De ezek után az emberek talán nem lesznek ennyire lelkesek, mikor jegyvásárlásra kerül majd sor. Illetve mivel folytathatnák? Mert a hősnő megint egyedül maradt, egyedül utazik mélyalvásban, mint az Alien 1 illetve a Covenant végén is. Hogy lehetne visszakötni? Mert ebből csak is kizárólag (direkt folytatás esetén) olyat lehet kihozni, mint a Bolygó neve halál vagy pedig pedig azzal lehet játszani, hogy az Yvagán valamiért megjelenik a fekete pestis. De ezek csak tippek. Majd meglátjuk mit hoz a jövő.