"Kivénhedt" gémerként már egyre kevesebb türelmem van olyan játékok felé, amik elvárják tőlem azt, hogy napi több órát tegyek bele, csak hogy kompetitív maradjak benne. Meló után semmi kedvem az élettelen Vérpisti ellen játszani, akinek van 12 felesleges órája arra, hogy ugyan azt a játékot gyalulja, néha nem árt kikapcsolódni úgy, hogy egy játék nem vár el tőled semmit, csak pihenteti szeretne. Szüval keresek iylen játékokat, van amikor találok, van amikor mellényúlok. Sajnos most az utóbbiról írok

A megastruktúrák, mint olyanok véletlenül törtek be az érdeklődési körömbe a Blame animével, de hamar elfoglaltak egy számukra kijelölt területet. Az első játék érintkezésem az a Metal Garden volt, amit a Lorn's Lure demója követett. Utóbbival nagyon szerettem volna játszani, de egyszerűen nem tudtam, mert a segglyukam mindig beszorult tőle. No nem azért mert félelmetes, hanem mert többször pocsékul mértem fel a lehetőségeket és hatalmasak a távok a zuhanásoknál és a vertigó bizony nem vicces dolog. A MIK hasonló, de mégis különbözik tőle, valahogy itt is megvannak a hatalmas távok, de nem liftezik a gyomrom. ANNYIRA.

Az Ópiumkeringő után gondolkodóba estem, hogy mihez fogjak (mert annyi a lehetőség), aztán eszembe jutott, hogy a Katedrális őrzőiben olvashattuk az SLA egyik alapítójának előtörténetét, így hirtelen egyértelművé vált, hogy Howard első egész estés SLA regényéhez kell nyúlnom. 

Eddig összesen 2 TF2-vel kapcsolatos kisfilmről írtuk, de most találtam egy érdemeset. A Küldetés trilógiát.

Amikor először megnéztem a District 9-t nem értettem, hogy miért jó, unalmasnak is találtam, meg akció dús sem volt. Aztán évekkel később megnéztem újból, és hogy én mekkorát tévedtem. Így ismerkedtem meg Neil Blomkamp munkásáágával. 

Nem ez a cikk nem egy elméletről fog szólni, csak egyszerűen úgy találom, hogy ez a két film lehetne ugyan akár ugyan annak az inváziónak lát teljesen különböző helyszínen lezajló eseményei is. Az egyik a tengeri/vizi másik pedig a szárazföldi fölény kiharcolását célozza. Mind két esetben az orrukra koppantunk.

Gyanítom nem ez volt az eredeti célja az univerzumnak, de mára már az Alapítvány ugyan akkora veszélyforrás, mint a lények és tárgyak, amit őriznek. Kb napi szintűnek tűnnek a különféle betüremkedések, betörések és balesetek a telephelyeken. De nem panaszkodhatunk, ebből jönnek a minőségi kisfilmek.

Cuki anime főszereplő túlméretes narancssárga overállban, zöld hajjal, kicsit álmatag tekintettel és egy láncfűrészkarddal (nem ez nem a WK40K). Mi más kell még? Ja Mirrors Edghez hasonló, de kicsit egyszerűsített pParkour felfedező mechanikát említettem már?

Eddig az volt a tézisem, hogy ha francia filmről beszélünk, akkor lesz benne fura/creepy szexjelenet. Nos nincs máshogy a Mars Expressel, de más valamit is bebizonyít:hogy a mai napig verhetetlenek ha rajzfilm készítésre kerül a sor.

Ha tetszett az Ördög sziklája, akkor a DWHA-tól ez is fog tetszeni. Íme a Féreg.