Sötét jövő

Kalandozások a Mysterous universe világában

2020. június 25. - Wittigen

Harrison Fawcett munkásságáról már is írtunk, a Hosszú az út a trónig, bébi mű megjelenése kapcsán, de soha nem foglalkoztam vele a mélységekbe menőkig egy cikk erejéig. Aztán történt, hogy egy ismerősöm a Messenger történetében megosztott egy képet, melyről akkor nem gondoltam volna, de elindított egy lavinát a fejemben, melynek eredményeként megszületett ez a cikk.

Szóval az úgy történt, hogy Symon megosztotta a Korona hatalma első kiadásának borítóképét, én meg, mivel ismerem és olvastam a sorozat talán minden megjelent darabját, ráírtam, hogy ez egy igenis marha jó sci-fi. Mint kiderült, nem azért rakta ki, mert mennyire nevetséges a nemezsüveges technomagyar a koncepció, hanem mert megtetszett neki, és el akarja olvasni, mikor is figyelmeztettem, hogy nem azzal a könyvvel kellene kezdeni. ÉS itt realizáltam, hogy ez egy jelenleg is gyarapodó (bár a Brett Shaw arc lezárult) univerzumról van szó, és ha most valaki elé odavágnám a (cikk írásakor meglevő) 37 könyvemet, mely több évszázadnyi történetet ölel fel, akkor azt mondaná, mint én a Warhammer univerzumra, hogy jó-jó, de hol kezdjek neki? Hol lépjek be a történet folyásába?

Nos ezt a kérdést nem olyan egyszerű megválaszolni. A könyveknek szerencsére tökéletes univerzum béli kronológiai sorrendjük van, a megjelenésük azonban nem illeszkedik a kronológikus sorrendjükhöz, és a könyvek keresztbe kasul hivatkoznak egymásra.

Azt, hogy én megismertem nagypofájú hőseinket pusztán a véletlennek, és egy lelkes feltöltőnek köszönhetem az ország egyik legnagyobb online kikölcsönzőjében (kit hülyítek, persze, hogy az nCore-ról van szó). Korai netkalóz éveimben tömérdek ekönyvet halmoztam fel, és egy magyar sci-fi packban ott lapul többek között a Half-Life regény és a Best of Brett Shaw gyűjteményes kötet, melyben benne foglaltatik az Ópiumkeringő című nagy regény, illetve számtalan novella Shaw életének különböző pontjairól. Aztán 2012 karácsonyán, épp Scott Westerfeld Góliát című könyvének megjelenése alkalmából (Leviathán című bio és dízelpunk trilógia) a Sárkánytűz könyvesboltba vitt az utam, és otthagytam az akkori zsebpénzem nagy részét, kb 10000 forintot, de olyan könyvekkel lettem gazdagabb, mint életem egyik első sci-fi antológiás kötetének, a Fény a horizontnak a folytatása illetve a fentebb is említett Best of Brett Shaw kötet, no meg külön az Ópiumkeringő.

Azóta gyűjteményem folyamatosan gyarapszik, és kész életveszély számomra belépni egy könyvesboltba vagy épp egy antikváriumba, mert ha MU regényt látok, akkor az jön velem. Jelenleg nagyjából minden könyv megvan, egy-két kivételtől eltekintve a régiek között, meg ami még nem jelent meg. Ahogy említettem ez összesen 37 könyv.

Mi is valójában a MU?

Gyakran hangoztatom, hogy lenne miből szemezni itthon, legyen az fantasy vagy épp tudományos fantasztikum, ha arra a kérdésre kerül sor, hogy miből is csináljunk filmet/sorozatot. Nos amikor ezt mondom, általában vagy Csepregi Tamás Szintetkus álmára vagy Böszörményi magyar mitológiára építő, táltosos vajákos Gergőjére és Zsófi könyveire vagy épp erre az univerzumra gondolok (bár érezhetően, jóval több pénz kellene bármelyik novella filmreviteléhez, mint a Böszörményi bármelyik Gergő és Zsófi regényének teljes leforgatásához). Az MU egy grandiózus, több évszázadot felölelő regénygyűjtemény, mely több kulcskarakter szemszögén keresztül mutatja be az univerzumot, többnyire E/1 (A Shaw könyvek esetében külön kiemelt saját tulajdonsága a könyveknek, hogy Brett egy írónak, AZ írónak meséli el élettörténetét, és mi valójában egy autobiográfiát olvasunk) szemszögből. Az írói nevek megtévesztők lehetnek: Harrison Fawcett (Fonyódi Tibor), és Anthony Sheenard (Szélesi Sándor) a két nagyágyú, akik Brett és a másik nagy csibész York Katchiken történeteiért felelnek (az utóbbi jegyzi a Bowman arcot is, mely gyakorlatilag az univerzum genezise), aztán az újonc Michael Walden (Waldmann Szabolcs), aki épp elkezdte a Wittigen regények kidolgozását, kinek az élete szorosan összefonódik Brettével, Dave Hovard, ki számtalan egyéb kiegészítő (de főleg a Shark&Lez Agency regényeket) adott hozzá az univerzumhoz valamint I. M. Brod (Szalai-Kocsis Tamás). De a nevek senkit ne tévesszenek meg, ez egy ízig vérig magyar sci-fi/space opera univerzum, melyet átjár a mi (néhol fanyar) humorunk, és merném állítani, hogy versenyre kelhetne sok már híres univerzummal, és ezt nem csak a vadmagyarkodás mondatja velem. Gyűlölöm az olyan filmeket és regényeket, ahol kötelezően meg kell mutatnunk, és kell mellkasunkat döngetni, hogy IGEN ezt mi alkottuk, és erényei kb itt véget is érnek, többet nem tud felmutatni. A sorozat eddig megjelent könyvei közül egyik sem okozott csalódást, és nyugodtan fel tudom emelni arra a piedesztálra, ahová néhány külföldi sci-fi regényt helyeztem, és büszkén mutathatom, hogy EZ ízig-vérig itthoni alkotás, nem valaminek a folytatása/beleírása. Ez a mi eredeti ötletünk, a mi eredeti univerzumunk, mely naprendszereken és évszázadokon át ível, és megtalálható benne minden, ami egy sci-fi geeknek örvendetes: időutazás, titkos társaságok, nagypofájú és nagydumás főhősök, humoros szereplők, érdekes világszemlélet a 2600-as évek derekán, űrcigányok, kit Lakathosznak hívnak, és minden bizonnyal görög eredetű a nevük, űrmagyarok, akitől ismét egy fél galaxis retteg, mert fenemód durva íjakkal köpködjük ha halált, de cserébe ugyan annyira hülyék vagyunk a jövőben politikailag, mint a történelmünk során bármikor, űrtemplomosok, kozmokeresztények, megtestesült klerikális entitások, sárkányok, mágia, csili-vili fegyverrendszerek, kalózok, magyar népmese mely megelevenedik, konteók okosan beleszőve a történetbe, melyek még magasabbra emelik az izgalomfaktort.

Hol kezdj neki?

Az MU nem napjainkban, de még csak nem is a közeljövőnkben játszódik. Az első történet 2200-ban kezdődik, a legkésőbbi történet, mely az Evolvens kalózai antológiás kötetben kapott helyet meg 3000 környékén vagy az után játszódik, űrvikingekkel és technomágusokkal. A könyvek szerencsére szoros gondozás alatt állnak, és egy szigorú idővonalhoz kapcsolódnak, de mint mondtam, a kronologikusságuk nincs összhangban a kiadásuk dátumával, úgyhogy nem ajánlom a puszta sorrendben olvasásukat. Az egyszerűség kedvéért feltüntetem a teljes kronologikus sorrendet, aztán az általam javasolt olvasási sorrendet is:

  • I. M. Brod - Tüske a köröm alatt
  • Harrison Fawcett - Katedrális I.-IV.
  • Anthony Sheenard - Sötétség Előtt
  • Anthony Sheenard - Árnyak ébredése
  • Michael Walden - Hédammus újra alászáll
  • Michael Walden - Herden Által homályosan
  • Dave Howard - A démoncsázsár fejvadászai
  • Harrison Fawcett - Ópiumkeringő
  • Dave Howard - Angyalok és tolvajok
  • Dave Howard - Istengyilkosok
  • Harrison Fawcettt - Best of Brett Shaw/Megátkozott bolond világ novella
  • Harrison Fawcett - Korona hatalma
  • Harrison Fawcett - Feketecsukyások
  • Harrison Fawcett - Aranypiramis
  • Harrison Fawcett - Jó nap ez a halálra
  • Harrison Fawcett - Hosszú út a trónig, bébi
  • Harrison Fawcett - Minden bolygón jártam már
  • Harrison Fawcett - Korona szövetsége
  • Harrison Fawcett - Praetoriánus
  • Harrison Fawcett - Best of Brett Shaw/ Hogyan legyünk Sherlock Holmes novella
  • Harrison Fawcett - Best of Brett Shaw/ Szűz az infrafényben
  • Dwayne Hudson - A júdáscsászár hagyatéka
  • Anthony Sheenard - Hercegnő nyakéke
  • Anthony Sheenard - Ellopni egy Chagallt
  • Anthony Sheenard - Vadászat egy szimurgra
  • Anthony Sheenard - Holtak galaxisa
  • Anthony Sheenard - Excalibur keresés I.-II.
  • A katedrális őrzői
  • Az evolvens kalózai
  • Birodalmi osztag
  • Az oligarchia vérvonala

Az univerzum fejlődése alatt (ez főként a Brett Shaw könyveket érinti) született néhány vadhajtás, ezeket megjelöltük pirossal. Az utolsó négy könyv pedig antológiás kötet, és bár a kronológiai gyűjteményben azt írják, hogy a 3. évezredet ölelik fel, az Evolvens kalózai legelső regénye, melyet I. M. Brod jegyez, az MU egyik legelső története (kronológiailag), mely megalapozza a világot, és elrepít minket az Energiaháborúk korába, ahol egy magyar kontinges próbál harcolni egy világháborúban a kiber arabok ellen. Szóval vannak itt érdekességek. Én a következő, első látásra talán értelmetlen sorrendet ajánlom azon bátor olvasóimnak, akik bele szeretnének vágni az univerzumba. Az ok feletébb egyszerű: én is így olvastam, és véleményem szerint ezzel a furcsa sorenddel fog igazán teljessé válni a kép, amikor annak teljessé kell válni. Szóval: rágjátok át magatokat a Brett Shaw regényeken kezdésként (mert, ha az nem győz meg, akkor az univerzum nem nektek lett kitalálva), haladjatok sorrendben így:

  • I. M. Brod - Evolvens kalózai/ Nem születtek katonának
  • Harrison Fawcett - Best of Brett Shaw/ Hogyan legyünk Sherlock Holmes novella
  • Harrison Fawcett - Ópiumkeringő
  • Harrison Fawcett - Best of Brett Shaw/Megátkozott bolond világ novella (a Korona Hatalmának megalapozója)
  • Harrison Fawcett - Korona hatalma
  • Harrison Fawcett - Feketecsukyások
  • Harrison Fawcett - Aranypiramis
  • Harrison Fawcett - Katedrális I.-IV.
  • Harrison Fawcett - Hosszú út a trónig, bébi
  • Harrison Fawcett - Minden bolygón jártam már
  • Michael Walden - Hédammus újra alászáll
  • Michael Walden - Herden Által homályosan
  • Harrison Fawcett - Praetoriánus
  • Dwayne Hudson - A júdáscsászár hagyatéka
  • Anthony Sheenard - Hercegnő nyakéke
  • Anthony Sheenard - Ellopni egy Chagallt
  • Anthony Sheenard - Vadászat egy szimurgra
  • Anthony Sheenard - Holtak galaxisa
  • Anthony Sheenard - Excalibur keresés I.-II.
  • A katedrális őrzői
  • Az evolvens kalózai
  • Birodalmi osztag
  • Az oligarchia vérvonala
  • és a maradék, ami még ez után van

Ez nagyon megkavarja a kronológiai sorrendet, és gyakorlatilag elvárja, hogy kezdésnek több könyvet is megvegyél (melyeknek ráadásul több verziója is létezik, az Ópiumkeringőt és a Korona hatalmát például nem rég igazították a kanonitáshoz, így abból két könyv is fellelhető, noha az első verzió inkább az antikváriumok polcain, de igazából apró változtatásokról, és új borítóról van valójában szó, szóval nagyjából lényegtelen melyik verziót olvasod), de meglesz az élmény, hogy rájössz a mélyebb kapcsolatokra, hogy te olvastad már egy 2670-ben játszódó történetben egy szervezetnek/személynek az említését, do ott mint jelentéktelen, vagy direkt homályban hagyott említés, és egy később kiadott, de korábban (pl 2630-ban) játszódó könyv magyarázz meg, s így hullanak helyükre a kirakósjáték darabjai, felejthetetlen, mint pl most, A Herden által homályosan olvasása közben élmény volt felfedezni, hogy Wittigen mikor is kezdte el dugni a híres fegyvertervező feleségét (ráadásul titkosszolgálati utasításra járt résre), mert a Praetoriánusban csak azt tudjuk meg, hogy már régóta csalja az asszony a férjét Wittigennel. Illetve Wittigen megismerését azért csúsztatom a Brett Shaw arc lezárása elé közvetlenül, mert addigra megismerjük Wittigent, ideje az ő előtörténetét is megismerni, hogy nagyobbat üssön a záró könyv. Amúgy mikor azt mondom, hogy záró, akkor azt jelenti, hogy csak ideiglenesen, egyenlőre más könyvek kapnak fényt, Fawcett még vissza fog térni a névhez, illetve van már bőven Praetoriánus után játszódó Shaw regény/novella. A kezdő pont is egy ilyen, amúgy pont ezért is javasoltam, mert így mint egy visszaemlékezésként tapasztalhatjuk meg, és higgyétek el nekem, semmit nem vesz el a végkimenetelből az, hogy tudjuk, hogy Shaw nem lesz örökké birodalmi gárdista.

A könyvekről: mint már mondtam, könnyed, sok esetben vérben (vagy egyéb testnedvben) fürdő vidám, űropera stílusú történetek, melyeknek írásmódja magával ragadja az olvasót, a Shaw könyvek estében a főszereplő rendszeresen kibeszél az olvasónak. Az írók hatalmas fantáziával vetették rá magukat a távoli jövőre, és nem átallkodnak mindenféle új technológiát, például plazma íjat (mely alumínium nyílvesszőket gyorsít fel fénysebességre egy mikroszingularitással az íj markolatában, amit aztán a súrlódás elolvaszt így plazmává változtatva, ezért is a Korona hatalma borítójának idézete), paradimenzionális fegyverrendszeri tárolók, sárkányok, akik emberi alakban köztünk járnak, a magyarság mitológiájának messze jövőbe való helyezése, Döbrögi mint magyar hadvezér (de tényleg, az egyik karakter a Pannon Legendakörben szakasztott Döbrögi, és mióta ez a fejemben van, nem tudom máshogy elképzeli őkelmét, meg amúgyis, ha megpróbálnám, akkor kiköttetnének a fotonhajtóművek elé). A nem egy arcba tartozó könyvekben van egy laza kapcsolat, mely megmutatkozik utalások formájában, híresebb karakterek/szervezetek/események említés szintjén feltűnnek másik könyvekben, akár évszázados időbéli eltérésekkel is, vagy direkt hivatkoznak rájuk, okként használják fel őket. Amúgy bármelyik regényt leszedhetnéd a polcról, és beleolvashatnál, mert a legtöbbje megállja a helyét önálló könyvként mindenféle előzetes tudás nélkül, én is így kezdtem. Végezetül, ez az első olyan sorozat, ahol ha megkérdeznétek, hogy bökjek rá a pontra, ahol szerelembe estem az univerzummal, azonnal rá tudnék, és azonnal rá is bökök nektek, tessék: Best of Brett Shaw, 2007-es Cherubion kiadás, 103. oldal:

- Cssss, jön a „vad"...
A fedél megemelkedett, s félrecsúszott. Egy fiatal férfi készült kikapaszkodni a sötét nyílásból. Tudtam, ki lesz az, már évek óta ismertem, akár a társait. Háttal volt nekünk, így észrevétlenek maradtunk. A jobb kezében egy profik számára készült (komputer nélküli) Berettát szorongatott, habár a milánói Scalát sem találná el az utca túloldaláról, ha nem használhatna számítógépes célzásvezérlést. Terepszínű overallt hordott és barna Puhakalapot. Lachathosznak hívták, e szép nevet nyilván görög őseinek köszönhette. Jelen pillanatban ő számított Moscow legrafináltabb tolvajának.
- Hé haver! Ennyire nem lehetsz hülye, hogy megint erre menekülsz - mondtam a hátának. Rémülten perdült meg, de amikor kiléptem az árnyékból, és felismert, azonnal széles vigyorra húzódott a szája. Úgy dobta el a sugárpisztolyt, mintha égetné a kezét.
- Jáj, nágyságos vézértábornok-réndőrminisztér úr; hát tudtám én, hogy mágá gyün, tudtám én? Á ségélyből ném télik infráréndszérré!
- Na, ne hablatyolj itt nekem! - förmedtem rá erőltetett haraggal, és kirángattam a csatornanyílásból.
- Már megint a rendőrség elől menekülsz?
- Csák játszottám á gyérékékkél...
- Kam! - mondtam.
- Ném, kám! Áz ányámát többé né lássám gitározni, há kám...
A kám, vagyis a kam, a kamu roxoláni rövidítése volt. A dolog azért számított filológiai csemegének, mert ez utóbbi kifejezést sem használták már a birodalmi bolygókon... Így is elmúlhat egy világ dicsősége. Intettem Veronicának, hogy vegye föl a Berettát, és adja ide nekem!
- Honnan van a fegyver? - kérdeztem.
- Hát élhánytá váláki, én még mégtáláltám.
- Persze - jegyeztem meg, és az övembe tűztem a pisztolyt. Lachathosz tüzetesen megnézte magának a holomodellt; hirtelen össze csapta a két kezét.
- Kézit, lábát csókolom, szépásszony, mágát ismérém. Láttám forogni á méztélén holográmját égy lákásbán. Nágyon sukár tétszik lénni.
Veronica udvariasan mosolygott, majd felemelte a jobb kezét, és ablakot képezett a hüvelyk-  és mutatóujjából. Utóbbiból egy kékes szikra pattant át a másikba; édes istenem, a NIKON már megint előállt valami újdonsággal...

Amikor kattant, hogy a Lachathosz az valójában Lakatos, akkor hirtelen kattant a mindörökké kifigurázott akcentus, és nekem azonnal elkezdet folyni a könnyem anno, azon a 2012-es éjszakán, mikor eljutottam ide a történetben.Szóval ha van sok időd, de tényleg sok, akkor őszintén, tiszta szívemből ajánlom az univerzumot.

A bejegyzés trackback címe:

https://sotetjovo.blog.hu/api/trackback/id/tr4815904186

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.