Az elmúlt évben viszonylag gyakran csekkolgattam a Fumax weboldalát, hogy mikor lehet előrendelni a 3. kötetet. Azóta Gale kérdezte, hogy kérem e névnapomra, és ki vagyok én, hogy visszautasítsak egy ilyen ajánlatot. Szóval egy nap két sms is várt, az egyik Gale könyve volt (egy négy részes sorozat befejező része) a másik meg engem várt, és hát itt vagyunk.

Hol hagytuk abba? A második kötetben Spider a választás körül sürgölődött, és hát jaj volt annak, aki látóterébe került. Na most, akarva akaratlanul is Callahan-t juttatja nyerő poziba, miután az ellenfeleit módszeresen szétekézte. Csak aztán a bestia kivillantja a szeme fehérjét. Ugye ott vesszük fel a fonalat, hogy Vigyori (Callahan) gyakorlatilag bevallja Spidernek, hogy Ő a felelős a kampányfőnöke (Vita Severn) haláláért, és Spider megfogadja, hogy feltörli vele a padlót. Így érkezünk el a 3. kötet nyitányához.

A záró kötetben elhagyjuk az epizodikus megközelítést, tehát nincsenek olyan töltő részek, mint mikor Spider rendet vág a KatolikusCon-on, bemindenezve a vízjáró INRI Nike cipőben, hanem most egyből arra fókuszálunk, amit Spider feladatául fogadott. Ez természetesen nem jeletni azt, hogy elhagyjuk Spider jól megszokott obszcenitását, mert a harmadik kötet olyan felütéssel kezd, mely azonnal a földhöz vág, és feltörli veled a padlót. No meg most mindennél érvényesebb. Gyerekprostikon keresztül olyan témát boncolgat (azon kívül hogy az adott gyerekek, hogyan kényszerülnek túlélni, és mennyire unottan viszonyulnak a dologhoz), melyet a mai napig elhanyagolnak, nevezetesen, hogy a gyerekek jövőjének alakulásáért és "rosszá vállásáért" (esetünkben szexmunkássá vállásáért) nem (csak) a környezet és a szegénység tehető felelőssé, hanem a szülők is. Szóval így kezdődik meg Spider és rosszéletű segédjeinek csatája vigyori Elnökkel. Az előző kötetben már elkezdődtek felgöngyölödni a szálak, azonban vigyoriék bevetnek egy régi trükköt, mely kissé keresztbe húzza Spiderék számításait. És itt kitérnék arra, hogy Spider minden lében kanál újságíró létére olyan biztonságtechnikai bakit követ el, amiért egy cyberpunk szituban megérdemled, hogy pofán röhögjenek. Szóval egy zavargás leple alatt megtámadják a a Szó archivumát, ahová az anyagait küldte, és véééletlen pont a Callahan elleni bizonyítékok törlődnek csak, más semmi. Az hogy pont Spider nem tartott 2-3 biztonsági mentést mindenről az pont az ő esetében nem elfogadható, főleg, hogy ő egy rettegett újságíró, akitől mindenki fél, mert ha elkezd írni, ott fejek hullanak. Pontosan emiatt vigyorogtam gonoszul, mikor a volt szerkesztőjének minden is megvolt egy titkos archívumban, mert legalább valaki gondolkozott (és ezt Spuder orra alá is dörögölte).

(Tudom kontextusból kiragadottként, hogy tetteően hat, de higyjétek el nekem, ott, ahol van, tökéletes érzelmi töltetet ad)

Ismét találkozunk Jerusalem emberibb oldalával, e részben többször is. Megköszöni Yelenának, hogy befejezte azt a cikket aminek az írása közben eszméletét veszti az i-pollen bombatámadás miatt beálló alzheimer szerű agyleépülésben. Azt mondjuk feletébb viccesnek találom, hogy a jó ég tudja hány kiló drog és nemibetegség elfogyasztésa után pont ez végez vele. Jó oké, a szifiliszt és aids-et egy tabival lehet gyógyítani egy jó embrhoos buresz mellett, az i-pollen meg betiltott fegyver. Eh, messze vagyunk Genftől. A másik meg titokban készített egy interjút az elnök feleségével, amit egy dolog miatt nem szellőztetett meg, az az, hogy sajnálja a nőt és még egy kés lenne a hátába, de amikor Vigyori megöleti a saját politikai malmának hajtása érdekében, akkor eldurrantásra kerül, és fogalmazzunk úgy, hogy szaporítja a koporsó szegek díszes számát az elnökben. Valamint ismét találkozunk kedvenc mellékszereplőmmel Mary-vel a kifagyasztott emberrel, és nem csak apró mellékszál, hanem ő szolgáltatja az utolsó puzzle darabot. Valahol érdekesnek találom hogy Yelena lesz Spider egójának és értékeinek (hangozzék ez bármilyen furcsán) tovább vivője, Channon meg, úgy tűnik végleg Spider mellett marad, kérdés az hogy milyen minőségben. Egészen megfordult az öltözködés és frizura béli kultúráltásguk Yelenával. Az meg hogy mi lesz Spiderral, nem lövöm le, de tökéletes lezárásnak éreztem, nem hiányzik semmi, nem kívánok többet. 

Spider amúgy a disztópia ellenére egy utópisztikus világképben él, ahol a sajtó a végén hasznos lesz. Régen az emberek nem csak a bulvár miatt "féltek" az újságoktól, hanem azért, mert tényleg olyan nyomozásokat hajtottak végre és olyan ügyeket derítettek fel, melybe adminisztrációk/vezérigazgatók/cégbirodalmak buktak bele. És nem azért mert a tulajuknak ez érdekében állt (khm ugye Whasingthon Post?) hanem mert ezt érezték hivatásuknak és kötelezettségüknek. Azóta úton-útfélen az újságírás elkorcsosult. Ennek ellenpéldájaként itt van Spider és a Szó (meg a többi újság is, habár kissé késve, de beszállnak a végső leszámolásba), akik bélzaklatóval és az igazság széklábával vasalják ki a bizonyítékokat, hogy egy korrupt rendszert a sárba tapossanak. Na jó, Spider esetében lehet, hogy egy picit személyes az ügy és nem a jótétlélek hajtja száz százalékosan, de a karakteréből és az itt-ott elejtett történelméből még azt is kinézem, hogy nagyobb részt tényleg önszántából akar segíteni, és kisseb részt önös az érdek.. Az is kissé idilisztikus, hogy a végére mindenki aki az elnök mellett van, elfordul tőle, rendőröktől kezdve, titkos szolgákon át az összes többi újságig. Mint mondtam, a képregény egyes témái most mindennél jobban érvényesek, és ez az utóbbi ugyan nem aktív téma melyet a képregény a maga obszcén de vicces módján körül jár, de fontos lenne. Kellene még egy pár Spider most nekünk is.