Most hogy újra van időm olvasni, azonnal be is faltam a legalább bő 2 éve talonban ácsorgó Cosmos Redshift 7 könyveket, és hú, hol is kezdjem, nem számítottam rá, hogy 2 hét, és a harmadik könyv érkezését fogom várni.

Waldmann Szabolccsal (írói álnevén Michael Walden), már foglalkoztunk a blog hasábjain, a kedvenc sorozatom apropóján, ugyanis ő jegyzi a MU széria Witgennel foglalkozó könyveit, melynek első fő íve most zárult le, hogy Brett Shawval összefut a sztori szál, és valószínűleg még a Praetoriánus után kinyílik majd. De az várat magára, mert most egy ciklus kezdődik míg a Septem Sermones meg a Katedrális alkonya ki nem jön... Addig is foglalkozzunk kicsit Walden másik könyveivel. Walden nem elsőkönyves író volt az MU szériája idején sem, ott volt neki az Esthar szériája, de igazából én a már említett Wittgen könyvekkel ismertem meg, így mikor szembejött velem a Redshift 7 igazából az alapján vettem meg, hogy biztos be fog jönni, ha már az említett könyveket szeretem illetve tetszett a borító. Aztán annyira nem foglalkoztam vele, hogy szép lassan megjelent a második rész is, bár azt csak 2023 január közepe tájékán szereztem csak be.

Vincent DeLuz, a Redshift Seven űrhajó kapitánya és maroknyi legénysége szinte minden munkát elvállal, ami pénzt hoz a konyhára, és megüti az etikai minimumot. A csapat élete fenekestül felfordul, mikor útra kelnek megkeresni egy hírhedt drogbáró elveszett fiát, aki talán elsőként lépett kapcsolatba egy ősi, elfeledett civilizáció tagjaival. A srácra a szabad bolygókra szemet vető földi Koalíció is vadászik, s olyan erőt szabadítanának a világra a birtokában lévő információk segítségével, ami elhozhatja az emberi faj végóráit. Folyamatosan tárulnak fel egy letűnt világ kapui, és ami azon túl vár rájuk, arra egyikük sem készült fel…

Vincent ​DeLuz kapitány és a Redshift Seven legénysége a szabadúszó kalandorok izgalmakkal teli hétköznapjait éli, amikor váratlanul felbukkan egy ősi ellenség, a fomor faj, ami kihalással fenyegeti az emberiséget. Befolyásuk alatt a Koalíció hadereje a hindu kultúra egyik fellegvárát, a csaknem védtelen Bhavnagar bolygót készül ostrom alá venni. Vincenték egyetlen reménye, hogy az idővel versenyt futva megelőzzék a szörnyű flottát, és a Koalíció-hű űrhajókat szembeállítsák az elnyomó szörnyetegekkel. Ám a Redshift Seven családként együtt élő tagjainak a saját bőrén kell megtanulnia, hogy a fomor olyan ellenség, amivel nem lehet a szokványos módon felvenni a harcot. A kataklizma, ami következik, alapjaiban rengeti meg az emberiség birodalmainak életét.

Walden nem teketóriázott, és mellőzött minden finomkodást és óvatos felvezetést ami egy új sorozatnál szokásos. Nem, mi itt egyből egy furcsa és durva háború utáni világba vagyunk behajítva olyan karakterdinamikák közé amiket még nem érthetünk, mert nem ismerjük őket. Viszont ez a kaotikus megközelítés olyannyira összhangban van a karkaterek jellemével, hogy azonnal felveszed a ritmust, és elfelejted a kérdéseid, és amúgyis szépen lassan választ kapsz majd rájuk. Kicsit olyan érzésem van mint mikor az MU szériával ismerkedtem, habár nem tudom mi az író terve az univerzummal. Lehet majd rákérdezek. Az első könyvben egy szedett-vedett (többségében valamiért száműzött és/vagy körözött) legénységi taggal ismerkedünk meg, akik ahogy a narancssárga fülszöveg is mutatja mindent is elvállalnak, hogy aztán egy nap olyan feladatot kapjanak, amit nem lehet visszautasítani, no nem azért mert annyira kedvező, hanem mert nincs más opció. Ezzel események olyan láncolatát indítják be, ami mindenki számára (na jó, egy kivétel azért tán akad) beláthatatlan. Lesz itt minden, kapcsolatfelvétel, idegenek, egy csipetnyi létfilozófia, beleszőve a vajon egyedül vagyunk kérdéskörbe (szerintem erre magatok is kitaláljátok a választ). A sci-fiben nehéz új technológiákkal előállni, hisz annyi mindent használtak már, de azért sikerült behozni néhányat, a gravitációs hajtómű, a lélek tárolásának módjai, és még a sokat használt kvantum kommunikáció is kapott egy új és kreatív megközelítést. Az új idegenek megfelelően idegenek és újak, működésük teljesen egyedi. Imádom, hogy a vallás úgy lett beleszőve, hogy elemi része a könyvnek, mégis megkülönböztethető  a technológiától, de teljesen érdekes megvilágításba helyezi a karaktereket és a történéseket. Vannak benne nagyon jól megírt karakter ívek, az egyiket kiemenék: a Koalíció tudósát, aki az első könyvben ellenség, a másodikban pedig önmaga keresi fel ismét a Redshiftet és legénységét. Az első könyvben nem szerettem, a másodikban pedig gyanakvó voltam vele szemben (ahogy a hajón mindenki más is), és folyamatosan attól rettegtem, hogy vajon mikor árul el mindenkit. Hál istennek azonban Wladen nem ezt az utat szánta a kutatónak, és olyan büszke voltam rá, mikor megpróbálta a sarkára állni és a nagyobb jóért cselekedni, amit felismert a legénység is és megvédték a kapitány (amúgy picit) jogos haragjától, mert van hová épülnie még a karakternek.  Imádom, továbbá teljesen újdonság, hogy ezúttal az indiai vallás került középpontba annak minden egyes arculatával. Remélem, hogy ki nemsokára kijön a harmadik rész, mert az a verekedés ami a láthatáron van, és akik részt fognak benne venni brrrrrr, beleborsódzik a hátam. Arról már csak halkan teszek említést, hogy ez a sorozat is felkerült a "Magyar könyvek, melyek megérdemelnék a vászonra vitelt" cikkük listájára (majd alkalomadtán frissítem), mert egyes jelenetei üvöltenek a megfilmesítésért, úgyhogy ez is lehetne egy űroperás próbálkozásunk a sok egyéb hulladék mellett, de ez soha nem lesz meg, legalábbis nem itthon, ha a 129-re meg Műanyag égboltokra adunk pénzt.