Az Immortal Ad Vitam filmről rég írtunk, de amikor azon a cikken dolgoztam, akkor derült ki számomra, hogy a rendező a saját képregényét vitte filmre, és feletébb kíváncsi voltam, hogyha a film ilyen kaotikus lett, akkor vajon mi lehet a képregényben. Nos röviden és tömören: még nagyobb káosz.

A Nikopol trilógia a Szörnnyel szemben (még dolgozom azon a cikken, eredetileg előbb posztoltam volna azt, most lehet, hogy jóval később fogom) tényleg csak 3 részből áll, és egy takaros nagyméretű könyvben érkezett meg hozzám. Örömmel konstatáltam, hogy ebben nincsenek ocsmány kevert nyelvű szóbuborékok, amikkel a Szörny tetralógiában összefutottam, és borsódzott tőle a hátam. Bilal érdekes stílusban rajzol és a világ is furcsa (néhol bizarr) amit felépít rajzaival. Ennek ellenére könnyen olvasható, és nem bántja a szemet. A 2004-es amúgy szerintem egész jó film után azzal az "elvárással" indultam neki, hogy még több háttér infó kiderül majd számomra, nos nem is tévedhettem volna nagyobbat.

A kötet

Az a jó a régi képregényekben, hogy az esetek 90%-ban van belőlük egy keménykötésű TPB vagy valami extrább gyűjtői kiadás, úgyhogy nem lesz szerintem meglepő, ha azt mondom, hogy a piacon ebből is csak a TPB érhető el. Őt nem fordították le magyarra a Szörny tetralógiával szemben, ami lehet előnyére vált inkább. A könyv ezentúl jó minőségű papírra lett nyomtatva, és szerintem pont jól van eltalálva a mérete, mind tároláshoz, mind olvasáshoz (akár utazás közbeni olvasáshoz is). A könyv kb egy ujjnyi vastag, és nem takar ki semmit a gerinchez közeli rajzokból, mondjuk nincs is nagyon mit kitakarni, mert nincs két oldalas rajz a könyvben.

A képregények

Ahhoz, hogy megértsd a csalódásom okát, megpróbálom összegezni a 3 történetet koherensen. Meglátjuk hogy sikerül.

Az első rész a valamiért fasiszta irányítás al került Párizsba kalauzol el minket. Pont jókor olvastam, ugyanis napjainkban játszódik, 2023-ban. Még az egyik kulcs nyitómondat is tűpontosan stimel napjainkra: 

2023. március eleje - egy új, de semmitmondó választási kampány előestéjén.

Szóval a politikailag független Párizs felett megjelent egy piramis és Párizs vezetésétől üzemanyagot követel. Miközben az azt lakó egyiptomi istenek politikai csatározással vannak elfoglalva, egy műholdnak kinéző, valójában cryo-börtönként funkcionáló űrjármű meghibásodás miatt belép a Föld légkörébe. Ez a börtön a történetünk kulcs figuráját hozza le közénk: Nikopolt. Az első rész nem másról szól, mint a Nikopol köré kiépült vallás/eszme megalapozódásáról. Szóval Nikopol leérkezik, és a párizsi gettó lakói azonnal le it törik az egyik lábát, mondjuk nem ők a hibásak. Nikopol még hideg, és immár féllábú teste hirtelen ellebeg Párizs utcáin. És ím ehol csatlakozik  a partihoz Hórusz, és kezdődik meg a masszív szarkeverése. Nikopol teste tökéletes arra, hogy földi avatarja legyen, és seítsen céljai elérésében, cserébe Horusz helyreteszi Nikopol leszakadt lábát. Hórusz azt akarja elérni, hogy a város ne adjon a piramisnak üzemanyagot. Ezt úgy akarja elérni, hogy Nikopol segítségével megpuccsolja Párizs jelenlegi fasiszta urát: Bunglieri-t. Ezt mondjuk nagyon fura útvonalon közelíti meg: egy véres hokiligán keresztül, ami feletébb fura, de valahogy mégis bejön. Hórusz hatghatós segítségével, aki félreállítja Bunglieri-t. Majd mikor végzett dolgával távozik Nikopol testéből, aki pechére emiatt megőrül. Na igen ám, de eközben már forradalom van Párizs utcáin (business as usual) és kéne egy vezér alak, csak hát ott az előbb említett bibi. Kapóra jön, hogy közben előkerült a Nikopol fia aki 1993-ban fogant, mikor őt kilőtték űrbörtönébe, és hát ő játsza el apja helyettesét,  miközben az épp motyogó őrült. Így végződik az első történet.

A második rész az első eseményeitől függetlenül Londonban kezdődik, egy bizonyos kék hajú nővel a főszerepben. Bezony, Jill Bioskop színrelép. A képregényben ő egy bipoláris személyiségzavarral küzdő újságírónő (mintha emellett egy gyilkos is lenne), a történet pedig körülötte és egy űrhajó visszatérések körül központosul ez tarkítva sok vérrel és még több elhullott testtel. Az eredeti Nikopol hirtelen, és mindenki (az olvasó meglepődésére is, és ez egy fontos mozzanat lesz) sikeresen lerázza magáról az őrületet amit az első rész végén összeszedett és ő is Berlinbe utazik, hogy ott végre a kék hajú lány is az ő történetszála összeérjen. Szóval Nikopol megpattan Párizsból, fiára hagyva a feladatot, hogy őt alakítsa. Innentől kezdve azonban Nikopolnak viszonylag kis szerep jut ez után az egész könyvben, itt-ott feltűnik egy-egy oldal erejéig. Amellett hogy megismerkedünk az igazi Jill Bioskoppal kicsi betekintést is kapunk abba hogy hogyan találták meg Horuszt az emberek az űrben megfagyva, lebegve, és hogyan ébresztették fel. Itt két momentumot emelnék ki: Jill karaktere fölött nem tudok zöld ágra vergődni. Szerintem lehet bekavar a mentális zavara, és végül is csak elképzelte a gyilkosságokat, nagyjából erre utalnak a napló töredékei. Aztán a másik amit nem teljesen értek, hogy mégis mit keresett Horusz a Jupiter körül, ahol megtalálták? Mert pont a körül központosul a sztori, hogy Horusz hogyan tér vissza a már említett űrhajó legénységével a második részben. Végre összefutnak a szálak: Nikopol, Horusz és Jill találkozik. A második könyv ezen a ponton kurtán-furcsán végetér, Nikopol alkut ajánl Horusznak: lakhat a testében ha cserébe bemutatja Jillnek, akit eddig csak a rémálmaiba látott, de ott tetszett neki. Horusz megoldja, és 3-as díszes kompániánk kereket oldanak valahová.

Eddig minden érthető? Nem? Nem baj, most még jobban megkavarom a dolgokat: az utolsó felvonása a trilógiának legalább 7, ha nem több évvel kezdődik a második rész után. Nikopol jr. (továbbiakban Niko) próbálja visszakövetni apja lépteit, mert az nemes egyszerűséggel eltűnt a föld színéről. Ami azt illeti Jill is. Niko-t nyomozása először egy olasz (nem biztos) filmstúdióba viszi, ahol az apja és Jill életéről készül egy film (ami egyes helyeken inkább tűnik soft-pornónak tűnik). Ott tudja meg, hogy Nikopol (az idősebb, rá a továbbiakban Nikopol-ként fogok hivatkozni) otthagyta az akkor 3 hónapos terhes Jillt, és megpattant, aztán nem sokra rá Jill is legyalogolt a térképről. A rendező szerint (aki főleg azon kesereg, hogy soha nem fogja befejezni egy filmjét sem mert valami mindig közbe rondít) Nikopol Afrikába ment, szóval Niko vonatra száll és Egyenlítőváros felé veszi az irányt egy mindenféle intelligens mutáns állattal zsúfolt vonaton (eddig semmi jele nem volt az emberi intelligenciával rendelkező állatoknak, de ezt már fel sem rovom, csak vállat vonok és próbálom megérteni az egészet). Niko itt találkozik össze Yelenával, aki egy ritka genetikai rendellenesség nyomában jár. Ő adja Niko tudtára, hogy távollétében Párizsban újra volt egy véres forradalom (mostmár tényleg BAU), és őt épp gyilkosként körözik egy hamisított felvétel alapján. Annyi baj legyen, elég messze vagyunk attól a koszfészektől. Közben kiderül az olvasó számára, hogy Nikopol (és vele együtt Horusz) sakkboksz világbajnoki babérokra tör (ne is kérdezd), egy felesleges és obszcén kórházi kitérő és random skálamegnevezések után Niko egy reklámplakáton szembesül apja nevének anagrammájával és így találja meg. Majd mikor a tömegből figyeli a sakkboksz döntőjének beharangozóját megpillantja A kék hajú nőt, sikerül is váltania vele néhány szót, és Jill azt javasolja Nikonak hogy felejtse el az apját, lehetőleg minél hamarabb és takarodjon a városból. Azt senki nem tudja, hogy eközben a várost irányító céges maffia emberei figyelik őket, és aggódva követik szemmel az események alakulását, a két Nikopol, meg a piramis feltűnését, mert ó igen, az egyiptomi istenek is itt vannak. Végül nagy nehezen összefutnak a szálak, és Niko megtalálja az ismét megbomlott elméjű apját, aki Horusz távozása után már beszélni sem igen tud. Elindul, hogy megkeresse Yelenát, pechére azonban a már említett maffia figurák őt kanalazzák össze az utcáról és lövik ki az űrbe ugyan úgy sztázisba téve, mint annó az apját. Azonban olyan ügyesen csinálják ezt a folyamatot, hogy sikerül lelőni az égből a piramist, ahol eközben Horusz tárgyalása folyik. Összegezve a dolgokat: Niko az űrbe tart, Nikopol valahogy rebootolja az agyát, és valahogy (és ha kést szegezel a torkomnak se tudom, hogy hogyan, de ő is felkeresi Yelenát, hogy vele menjen tovább (az meg nem jön rá hogy kivel kufircol, mert nem a fiatalabbal). Horusz és megtépázott isteni csordája pedig Kheopsz piramisa felé veszik az irányt, hogy felélesszék azt és átvegyék a világhatalmat. A képregény záró oldalain Nikopol és Jill, ha csak futólag is, de találkozik ugyan abban a filmstúdióban, ahonnan a sztori elindul. Jill nem túl sok mindent akar Nikopoltól, viszont Yelena végre megleli a rendellenségét: Jill és Nikopol gyerekét, aki úgy látszik egy egyiptomi isten. Majd Yelena és Nikopol elrepül, naplemente híján, a viharba.

Tulajdonképpen az egész első könyv Hórusz saját politikai játszmájáról szól, semmi másról. A második rész zavaros, a harmadik rész meg. Hát az tiszta katyvasz. Mármint, oké, 7 évvel későbbi, de közvetlen folytatása a másodiknak, de semmi értelme, semmi mondanivalója, semmi valós konklúziója és gyakorlatilag egy hurokként a fiatalabb Nikopolnak ugyanott ér véget mint anno 2023-ban az idősebbeknek, kilövik az űrbe cryosztázisban. Említettem, hogy még az olvasó is meglepődik bizonyos dolgokon, mint pl Nikopol sehonnan érkező észhez térése, majd újbóli megőrülése. Az ilyen és ehhez hasonló furcsa és érthetetlen fordulatok megszaporodnak a 3. képregényre, és nem igazán segítik az olvasási élményt. Azt se értem, hogy az első részben Horusz az istenek orra alá akar borsot törni, majd a harmadik részre velük együtt akarja átvenni az uralmat a Föld fölött. Nikopolnak és  Jillnek semmi közös jelenete nincs a képregény alatt, így az ő kapcsolatuk kezdete, de teljes egésze véletlenszerűnek és indokolatlannak tűnik. És így ér véget a trilógia.

Nos nem tudom mire számítottam igazából, de nem erre. Igaza volt anno az olvasómnak aki azt mondta (igaz nem ezzel, hanem a Szörny tetralógiával kapcsolatban), hogy Bilal képregényei furák, olvassam el és megértem. Nos a szokásos francia kellékeken azaz a bizzar szexjeleneteken túl, az egész sztori kaotikus és követhetetlen, úgyhogy technikailag igaza lett. Azon kaptam magam, hogy egyre frusztráltabban lapozgattam a képregényt, miközben próbálok értelmet keresni a sztoriban és próbáltam megfeleltetni az eseményeket a filmnek. Azt vártam hogy a trilógiától jobban meg fogom érteni a filmet és a mögötte rejtőző és esetleg abból kimaradt részleteket, de rá kellett jönnöm, hogy a film az értelmezhetőbb és fogyaszthatóbb változata ennek a sztorinak.

Hol tér el a film és a képregény?

Nos rögtön a borító után. A kettőnek ugyanis semmi köze egymáshoz, legalábbis nem teljesen. A képregény trilógia hasonlít a Történetek a hurokból című könyvre abból a szempontból, hogy szerintem megfilmesíthetetlen lenne, mert laza halmaza három különálló történetnek. Csak ellentétben a Történetek a hurokból sorozattal a Nikopol trilógia "filmadaptációja" annak javára vált. Az Imortal Ad vitam vagy egyszerűen Imortal, felhasznál bizonyos elemeket a képregényekből, a Jillt, Nikopolt, Horuszt, bizonyos dizájnelemeket is felfedezni vélek, ami az arcokat és a plasztikai műtéteket illeti, és mégis teljesen más, önhordó sztorit voltak képesek vászonra vinni, melynek van kezdete, és vége, és  a képregénnyel ellentétben logikus és érthető. A filmben Horuszt egy meg nem nevezett bűnért ítélik el isten társai, és hét napot kap, hogy rendezze ügyeit. Ő ezt úgy akarja megtenni, hogy megtalálja New Yorkban Jillt, akit nem egészen három hónappal a történet előtt köpött ki magából a Central Park-ban található nemes egyszerűséggel csak behatolási zónának nevezett hely. Megtartották a lezuhanó cryo-kapszula és a a féllábú Nikopol ötletét, és még a szövetségre lépésének körülményei és helyszíne is 1:1-ben a képregényből vannak véve, azzal a különbséggel, hogy nem Nikopol keresi Jillt, mert látta azt a rémálmaiban, hanem Horusz, hogy teherbe ejthesse, mert Jill az egyik annak a néhány embernek aki képes utódot kihordani egy istentől. Arra mondjuk már nem derül fény, hogy Hórusz ezzel mit nyer. Ezentúl feltűnik a képregényből Jill fényérzékeny pasija, bár most nem mint potenciális szerelmi szál szerepel, hanem mint időn és földönkívüli lény, és kiderül, hogy ő teremtette Jilt. A film kizárólag New Yorkban játszódik, közelébe sem meg az európai vagy afrikai kontinensnek, cserébe viszont meg van spékelve egy korpó-diktatórikus céges környezettel ezzel effektíve átemelve a Ekvátor várost a 3. részből Amerikába.

Sajnos úgy érzem, hogy sem ez, és ezek alapján a Szörny sem lesz tartós része a gyűjteményemnek. Nem szeretem, amikor olyan könyvet veszek, amit utána többet nem akarok levenni a polcról. És sajnos ebben a Bookdepós körben már volt egy ilyen, ami jobban fájt, a Ghost in the shell manga. Nekem nem érte meg, ha te mégis vacilálnál a beszerzésén, mindenképpen javaslom, hogy olvasd el digitálisan (amit itt megtehetsz büntetlenül) és ha tényleg bejött, akkor itt megveheted, a cikk írásakor 15000 forint a könyv ára.

A sorozat többi részét itt megtalálod.