Blame! Első találkozásom a világgal a 2017-es anime adaptációja volt és azóta, csak úgy mint a YKK-val, ezt is el akartam olvasni. Mondjuk türelmes volt, mert 7 évet várt.

Az MU almanach munkálatok mellett (épp a katedrális 2. könyvével bíbelődök a cikk írásakor, azóta lehet kész vagyok a teljes Katedrális ciklussal) kikapcsolódásként elkezdtem átrágni magamat a Szörny tetralógián, aztán ez parkolópályára került, mert időközben meglett a Nikopol trilógia is amit valójában el akartam olvasni.

Már régóta nem csak a LEGO gyárt minőségi szetteket, megjelent jó pár játékos a pályán, akik egész jó hasonló elemeket gyártanak illetve betöltik azt a piaci űrt, amit a dán cég valami miatt nem.

Svéd posztapokaliptikus kisfilm. Ízlelgessétek, mert ilyet most hozok először. Íme a Mutáns.

Nem vagyok épp órás forma, de az Apollo cuccokért rajongok. És most ennek a fúziójában állunk. Íme a DSKY moonwatch.

Syama háza táján nagy a csönd az Astartes hivatalossá válása óta (de ezt tudjátok, sokat vekengek miatta). Azonban ez nem azt jelenti, hogy ne alkotna.

Olyan ritkán van dízelpunk content, de most találtam egy megosztásra érdemes egész pofás 20 perces kisfilmet Metropium címmel.

Véletlenül láttam a trailerét, pont moziba kerülés előtt, és már akkor felkeltette a figyelmemet, így hát amint lehetett meg is néztem, és nem csalódtam.

Nem, nem bináris kettő, hanem tíz. Ugyanis a mai napon ennyi évesek lettünk.

Az Exodite című rajongói animáció volt talán az egyik legjobban várt alkotás a maga idejben, amit aztán felszipkázott a GW és végül meg is jelent a streaming szolgáltatásukon, bár szerintem harmatosan gyenge volt. Azóta le is húzták a rolót, mert a GW nem igen akarhatott tőlük semmit, és ők sem a cégtől, vagy az univerzumtól azon a ponton. Így született meg a Project Morningstar. Vagy nevehetnénk úgy is, hogy technikailag nem WH40K animáció.