Sötét jövő

Filmajánló: IO - Méhészet mesterfokon

2020. április 16. - Wittigen

A Netflix begyújtotta a rakétáit, és még több saját filmmel óhajt előállni, válaszul arra, hogy boldog-boldogtalan megcsinálja a saját streaming szolgáltatását, és sorra vonják ki a tartalmat az oldalukról (amivel csak azt érik el, hogy dafke letöltsem az adott tartalmat). Ezek a saját filmek váltakozó minőségűek, vannak jók (Spectral példának okáért) és vannak hanyagolható kategóriájúak. Grinderbar is tengelyt akaszt a Netflixxel, úgyhogy át is adom neki a szót.

A következő film amit szeretnék nektek bemutatni az az IO. Tudomásom szerint ez a teljes címe. Mit jelent az IO? A Jupiter egyik holdja, és ugye Galileo fedezte fel pár száz éve. Másik megközelítésből pedig IO egy görög hercegnő, akit Zeusz elcsábított, majd leszármazottai között tudhatjuk Héraklészt is. Aki pedig Prométheuszt szabadította ki rabságából. Ő pedig mint az emberek fényhozója raboskodott. Vagyis mi következik ebből? Az hogy túl messzire mentem, mert nem ennyire összetett a film. De valami hasonlót akar elmesélni.

Elég csak megnézni a film plakátját. Az utolsó a földön. De hát ketten vannak rajta. Akkor még sincs egyedül? Vagy lehet elírták a címet és a 10 utolsó a földön akart lenni. Vagy az is lehet, hogy a végére marad egyedül? Egyedül elég unalmas lenne a cselekmény, de láttam már rá jó példát (a harmadik opció a bináris rendszerből ered. Az IO értelmezhető 10-nak, ami meg 2-t jelent kettes számrendszerben - Wittigen).
Főhősünk Sam (Margaret Qualley – Volt egyszer egy Hollywood) egy nem mindennapi tudós-kutató-méhészt alakít, aki egy elszigetelt kutatóbázison az apjával együtt dolgozik, és kifejezetten jó nézni a sivár környezetben az alakját. A bonyodalmat az adja, hogy a Föld lényegében elpusztult, hála a klímaváltozásnak és egyéb nem részletezett okoknak. De ami a fő problémát jelenti, az a mérges, belélegezhetetlen levegő. Csak bizonyos pontokon maradt tiszta oxigén, így néhány katasztrófa turista hátramaradt, hogy megpróbálják megmenteni a földet, helyrehozva a toxikus atmoszférát. Igazából nem tudom mit várnak. Az állatvilág nagy része már úgyis kipusztult, sok menteni való nem maradt. De nyugalom, semmi pánik. Nincs vége a világnak, csak a földi életnek. Még időben összefogott az emberiség, vagyis azt csinálták amit ilyenkor kell, és rakétákat meg űrállomásokat építettek. Célba is vették az Io-t, ami a Jupiter egyik holdja, innen kiindulva pedig meg sem állnak az Alpha Centauri-ig. Sam-nek csak annyi a dolga, hogy felszálljon egy Exodus rakétára, ami elviszi őt az Io-hoz. Viszont úgy érzi, már igen közel jár a megfejtéshez, és erősen hezitál, hátrahagyja-e a szülőbolygót. Nem mellékesen túl messze van a rakéta, nincs elég oxigénje odamenni.
A méhek és a virágok rész következik most. Kellett valami áltudományos szál ami mentén haladhat a cselekmény. Csak szerintem áltudományos, lehet van értelme. Sam kutatásokat végez egész méh családokkal, vagy kaptárakkal, hogy egy olyan fajt fejlesszen ki, ami képes belélegezni a mérges levegőt. Talán azt reméli, hogy így az emberek is alkalmazkodókká vállnak a megváltozott légkörre. Közben folyamatosan kapunk visszaemlékezéseket, háttérinfókat Sam apjáról. Kiderül honnan jön a lány makacssága. Miközben nagyban méhészkedett, megjelent egy hőlégballonnal tudós professzor kettő, aki a lány számára a menekülést jelentheti.

Micah, Sam apjához érkezett, de csak a lányt találta. Jó pár nap eltelik összezárva. És ugye ha egy színpadi darabban szerepel egy pisztoly, akkor az a pisztoly el fog sülni. Itt is ugyanaz történt. Nem akarok minden egyes cselekmény szálat részletesen leírni, mert akkor nem maradna semmi megnézésre. A szimpatikus Micah úgy dönt, magával viszi Sam-et a legközelebbi rakétához a hőlégballonjával. Ehhez azonban meg kell majd állni útközben egy kis héliumot tankolni. Mi sem lehet jobb ekkor, mint egy kis felismerés. Sam úgy dönt, tesz egy próbát, hátha lélegezhető már a mérgezett levegő. Itt pedig következik maga a cím értelmezése és amit már az elején is leírtam. Vagyis A lehetőség. Leveszi a maszkot és rövid időn belül megfullad. Micah pedig egyedül megy a rakétához. B lehetőség. Leveszi a maszkot, de valamiért a levegő számára belélegezhető. Micah pedig hátrahagyja, és megint csak egyedül megy a rakétához. A különbség csak annyi, hogy később Sam, egy tengerparton sétálgat egy kisgyerekkel, aki eléggé kreol színű. Vagyis van remény, a Föld mégiscsak lakható.  És mint Io a mitológiában, itt ő lett egy újfajta embernek az anyja (csak kár, hogy  gyerekét is halálra ítélte - Wittigen). De abszolút nagyon tágan lehet értelmezni a befejezést, nekem ez volt a szimpatikus. Onnan is nézhetjük, hogy olyan fejlettek lettünk hirtelen, hogy több fényévnyire lévő csillagokra utazhatunk. Hát kinek kell már a Föld nem igaz?

Senkit se bátortalanítson el az alacsony értékelése a filmnek. Ha létezik az egyszer nézős kategória, akkor ezt a másfélszer nézősbe tenném. Arra a másfél órára, érdekes volt. Kelőképpen lekötötte a figyelmemet. De nem hagyott bennem semmi mély nyomot, ami után ne tudtam volna aludni.

A bejegyzés trackback címe:

https://sotetjovo.blog.hu/api/trackback/id/tr2315602878

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2020.06.17. 22:39:49

Én igen csak úgy éreztem, hogy ehhez a filmhez igen csak kevés volt a két főszereplő, Sólyom próbálkozott, de karaktere cseppet sem szerethető (kitesz ilyet, hogy férfi létére megeszia kaját a felesége elől? ha meg ennyire aljas, én nem akarok vele egy rakétában lenni), hölgyeményünk viszont egy az egyben azt játszotta mint a Hollywoodban, csak el kellett volna hinni hgy tudós. Ezt azzal tetézte, hogy míg a fekete csávó tökig beöltözve ahegytetetjén, ez klotgatyában mutogatta a gumós X lábait és mint egy hat éves gyerek riheget röhögött.

A kevés pénz szinte leordít a vászonról, a fordulatok előre kitalálhatóak, rendező urunk valami nagyon mélyet akart mondani, látszik, hogy szereti a Feledés, Csillagok között, Legenda vagyok filmeket és sokat játszott a Last of Us-al, de ez kicsit sok volt neki, ennyire nem tehetséges. A 90 percet alig tudta kitölteni, ami azért beszédes.

De hogy mondjak valami jót is, a vége nekem is tetszett, tényleg elgondolkoztató, (bár én veled ellentétben azt valami álomképnek tartom és úgy vélem meghalt a csajszi) kár hogy nem volt ilyne az egész film. Nem elég pusztán Platónt, meg T.S. Eliotot emlegetni.

Wittigen 2020.06.20. 16:42:48

@scal: Grinderbart meggyőzte engem nem ¯\_(ツ)_/¯, nem lehet mindenkinek ugyan olyan az ízlése.
süti beállítások módosítása