Az Űrsepregetők trailerével a megjelenése előtt egy hónappal találkoztam, és rögtön eldöntöttem, hogy abban a pillanatban, ahogy felkerül tékába, én kikölcsönzöm. Nos a debütálás ótta eltelt egy kis idő, azonban csak most sikerült sort kerítenem rá. Ó de még, hogy megérte.

De mielőtt belevágunk, kezdjük egy picit előbbről.

Ez itt egy pofátlan hazugság. De gondolom ez nem újdonság néhányotoknak. Csakhogy egy példát mutassak:

Hasonlóan a Moly értékelésekhez (amit ennek a cikknek a közepetáján már boncolgattam), a Rottent már jóval régebb óta fentartásokkal kell kezelni. Ha a kritikusi értékelések az egekben vannak, a nézői meg a béka segge alatt, akkor érdemes elgondolkozni, hogy vajon a kritikusok ugyan azt a filmet nézték e, mint a nézők. Ugyan ez igaz az ellentettjére is, egy kis változással. A Brightot fgyelembe véve: a hivatásos kritikusok a béka segge alá értékelték, a nézők azonban imádták (köztük én is). Ebben az esetben érdemes élni a gyanúperrel, hogy valami más áll a háttérben. A Rottennek egy esetben szabad hinni: amikor az értékelések +/- 10% határon belül vannak, akkor én úgy találtam, hogy a filmek reflektálják a véleményt. Természetsen ott van az a néhány film, amelyet sem a kritikusok sem a filmnézőknem kedveltek, de én odáig vagyok érte (khm Nydenion). De ezek száma elenyésző. Most hogy ezt eltakarítottuk az űrből, térjünk rá cikkünk igazi tárgyára.

Ha még emlékeztek a Busan expressz zombis világvégés filmről készült ajánlónkra, ott írtam, a következőt:

Így késő este születik ez az ajánló, az élménytől még mindig remegve.

Nos, az Űrsepregetők után hasonlóan vagyok, főleg az utolsó háromnegyed órától. Kéremszépen, egy újabb gyöngyszemmel állunk szemben a Netflix sártengerében, mely megérdemli, hogy rááldozd azt a 2 órát az életedből. A kóreaiak már bizonyítottak számomra nem egyszer, az Alive vagy épp a fent említett Busan expressz filmekkel, úgyhogy megszavaztam nekik a bizalmat. És már szerintem rájöttetek, nem csalódtam.

A port.hu nagyon jól összefoglalata a szinopszist:

Az űrsepregetők a távoli jövőben, 2092-ben játszódik. A Föld annyira szennyezett és elsivatagosodott ekkorra, hogy az emberiség már elkezdte meghódítani az űrt. Az UTS nevű, az élet minden szintjén jelen lévő, az állampolgársági kérdésektől a rendfenntartáson át az űrutazásig mindent egy kézben tartó gigavállalat a kiválasztottaknak már gőzerővel épít egy mesterséges kupolavárost, amit egy majdani Mars-terraformálás előfutárának szán. Csakhogy a kupola alatti édenkertben jól élő gazdag kevesek és a Föld körüli, ócskavasból tákolt űrállomásokon melózó, nincstelen tömegek között óriási a szakadék, a bolygóközi utazás pedig egyelőre nagyon veszélyes. Minden tele van a haldokló Föld körül űrszeméttel – de persze a sok törmelék között olykor igazi kincsek is lapulhatnak. Így hát számos rovott múltú, a kihalt Földnél csak egy fokkal jobb űrállomásokon élő guberálócsapat az űrszemétben próbál magának kikaparni valami milliókat érő gesztenyét, hátha összejöhet a felső tízezernek járó UTS-állampolgárság, és a gondtalan édenkerti vagy marsi élet.

Mi kell egy jó sci-fi-hez? Kezdetnek, kell egy keret történet, mely hihető mégis lehetetlen (egyenlőre, habár már kezdeményezések vannak űrszemét eltakarításra), kell egy jó vizuális dizájn, kellenek jól kigondolt díszletek, és legfőképpen: kellenek jó karakterek. Ez nem tűnik egy olyan bonyolult 4 pontos listának, sőt, esetenként a jó VFX-et el is lehet hagyni, vagy le lehet csökkenteni, de soha nem ártott még meg a kitűnő FX munka. Azonban a másik 3 elengedhetetlen része egy jó filmek. És bezony a Space Sweepers be tudott lökni egy kövér pipát mind a 4 helyre. Van egy sziklaszilárd kasztunk 3 emberrel és egy robottal, akiknek mind megvan a saját céljuk, és saját élettörténetük. És itt tennék egy kis kitérőt, melyet biztos ami biztos spoiler tagbe zárok.

!!SPOILER!! A legénység. Andy Wier Artemis könyvénél felhoztam, hogy az utolsó kb negyed oldal konkrétan kétségbe helyezte a főszereplő minden addigi szenvedését, és fejlődését. Kis szedett-vedett csapatukról is kiderül egy ugyan ilyen fordulat, Bubs-on kívü, mindenki kiesett Fortuna kegyeiből, Tae-Ho az Űrjárőrök egykori parancsnoka volt, Tiger Ex maffiózó, aki a Földről menekült el és most takarítóként tengeti az életét, Jang aki az UTS szárnyai alatt kezdte meg tudósi pályafutását, és önszántábol dönött James Sullivan az UTS alapítójának likvidálása mellett (ami mondanom sem kell, ugye nem jött össze, mert ha sikerült volna, nem lenne film). Egyedül Bubs háttértörténetére nem derül fény azontúl, hogy katonai robot volt, de neki meg a jövőbeli tervei az érdekesek, szeretne emberi kinézetet kapni, és emellett nő akar lenni. Szóval igazán kis színes banda, csakhogy amikor ez kiderül róluk hátra van még a filmből kb 45 perc, és nem pedig ezzel végződik, pont ezért is működhet. Az írók ily módon megadták azt az utolsó titkos tartalékot, azt a végső 9 voltos elemet, ahonnan a karakterek még tudnak erőt meríteni, hogy megtegyék azt a bizonyos extra kilométert. És de szépen helyére hullik az az utolsó puzzle darab, élmény volt nézni, ahogy kibontakozott a karakterek összes addgig rejtett képessége. !!SPOILER!!

De a film nem csak a karakter történeteket hozta le elképesztően jól, hanem egy "átlag" sztoriba is sikerült tökéletesen életet lehelni, teszik azt egy hihetetlenül széles spektrumú támogató szereplő gárdával. A film nyitójelenetében hallható nylevek kakofóniája kimondottan hozzáadott az élményhez, és miután kiderül, hogy amúgy van fordítógép, úgy sem vált át mágikusan mindnenki angolra, hanem mindenki szépen a saját anyanyelvén mondja tovább a magáét. Amikor Tae múltjáról van szó, és arról, hogy miért csövezik kukásként, és hord minden pénzt hullaházakba, akkor az a szívembe markolt, és éreztem.

Ki adott Chappienek fegyvert?!

A díszletek, ketyerék, és mütyűrök meg egyszerűen zseniálisak. Szeretem az apró dolgokat, amiket a karakterekre építenek, és használják azt amit maguknak írtak össze (a vége felé a levágott kezes jelenet egyszerűen zseniális). Szeretem a Victory és a többi kukáshajó dizájnját, imádom, hogy a motort fel kell "pumpálni". Imádom az űrhajós akció jelenetsorokat, mert, és itt idézném egyik olvasóm szavait:

Geec, fúvókákkal manővereznek, nem ám kanyarodnak, mint Star Wars-ban!

Azért a film során felmerül egy két kérdés, melyre akár ráfoghatnánk, hogy kisiklatja a sztorit (pl, honnan tudja Bubs Tiger Park és Tae-Ho előéletét, holott látszólag minenki titokban tartotta azt egymás elől? Hogyhogy nem ismerik fel Dorothy-t, ha egyszer minden tv-n egyszer megmutatják az arcát. Hogy lesz ennyire ragaszkodó az Tiger, holott a a múltjában teljesen más ember volt? De ezek a dolgok annyira távol vannak egymástól, hogy nem adódnak össze, és nem tudják szignifikánsan kizökkenteni az embert. Szóval nincs para.

Ebben a filmben megtaláltam azt ami a Planzets animének lenni kellett volna, illetve aminek az Űrállomás takarító naplója lenni akart. Nem akar "élet értelmét" tanítani, nem akar filozofálni, persze azért becsúszik az ember parazita és jobb lenne nélküle" az UTS főni szájából (nyugi ez nem spoiler, ez kb az első 15 perc), ami már kezd elcsépelt lenni, de egye fene, jó ez itt, nincs a barátság az mágikus. A kritikusoknak akik meg az élet ételmét keresték a filmben üzenném: ne egy space-operában próbáld meglelni azt. Ez a film meg mehet a Neflix gyöngyszemeim listába. Tényelg, kéne csinálni egy ilyen gyűjtőcikket...