Csepregi Tamás gondolom most nagyon röhög azokon, akik 2009-ben azt mondták, hogy a cyberpunk elfáradt és felesleges volt írni egy könyvet. Nos, tévedtek. A cyberpunk részben a reneszánszát éli, részben pedig mindennél jobban aktuális. Azonban ahogy a sláger műfajokra jellemző, nehéz jó könyvet találni. 

Én a műfajjal (mármint a cyberpunkkal) tudtomon kívül egy Shadowrun könyvvel ismerkedtem meg (amiről aztán kiderült egy trilógia első része, és véletlenül valaki árulta az egész trilógiát valamelyik conon, szeretnék még róla írni, mert kedves emlékek kötődnek a könyvhöz) aztán jött az összes többi, Jhonny Mnemonic, William Gibbson Neurománca stb. Első cyberpunk képregényem a Tokyo Ghost volt, amiről született is egy cikk, és hát, maradjunk annyiban, hogy egyszer olvastam el és el is adtam a képregényt, mert feleslegesen obszcén és dacára annak, hogy befejezett, a történetet teljesen nyitva hagyták, és nagyon érződik, hogy még kellene anyag egy teljes lezáráshoz. Igen, komolyan, ez a két legnagyobb bajom. Aztán reklámokban láttam, hogy Szukits épp kiadni készül a Transmetropolitan köteteket, de a 12000 forintos árcédula kicsit elrettentett így is, mert mi van akkor, ha bukó a sztori? Aztán Gale-lel (aki amúgy tőlem függetlenül is szemet vetett a képregényre nekem) megbeszéltük, hogy szigorúan csak az elsőrészt vegye meg, ha azt kapom születésnapomra. Aztán egy nap mikor érte mentem a következő mondatokat szegezte nekem: "Neharagudj Wittigen, de nem bírom ki a születésnapodig, úgyhogy boldog elő születésnapot", és előrántotta mind két kötetet.

Oké, akkor most 19-re húzunk lapot. És Spider Jeruzsálem leosztott nekem egy kettest.

Külcsíny

A kötetek nagyok és nehezek, de hát egy TPB könyvekről van szó (van benne 20 képregény). 18,5 x 28 centi nagy és 5 centi vastag. Egyszóval batár könyv, és ehhez meg van a saját súlya is (~2 kilogram/könyv), ami rohadt kényelmetlenné teszi az alátámasztás nélküli olvasást, értsd, nem elég, ha a gerincét fogod fél kézel a másikkal meg lapozgatsz. Nekem szabályosan remegett a kezem olvasás közben, mikor megpróbáltm a metrón olvasni. De megéri, a könyv minősége nincs panasz. A borítók gyönyörűek, a színek élénkek, nincs benne nyomdai hiba, a kötés is tökéletes, nem mocorog a tengelye mentén, ami egy ekkora könyvnél nagy szó. Bár sajnos ragasztott gerincű, úgyhogy a kiterítést nem fogja szeretni, ez csak az első könyv végén a zárószónál okozott egy kis gondot, ahol a kétoldalas rajzok közepe a kötet közepére esett, de máshol nem takart ki fontos részleteket. Az árcédula ugyan combos, 12995 forint/könyv, de végezzünk egy kis matekot: Egy szépen elkészített, strapabíró keménytáblás kötetben van 20 képregény, ez így olyan, mintha 650 forintot fizetnél képregényenként. Olyan ez mint az All in one Star Wars könyv, aminek hasonlón kövér volt az ára, de leosztva igenis megéri, főleg, hogy nem is forgalmazzák rendesen magyarul a köteteket. Ami a rajz stílust illeti, letisztult és kellemes olvasni, nincsenek a jelenetek túlzsúfolva. A magyar fordítás, amennyire cikk írás közben az illusztrációk miatt az angol változatot bújtam, rendben találom, sőt be merném azok közé a fordítások közé sorolni, ahol a kitalált techniakai dolgok magyarul még kretívabban hangzanak. 

És akkor jöhetnek a belsőségek

A Transmetropolitan első kötetét a Witcher széria első két könyvéhez tudnám hasonlítani, abban a tekintetben, hogy laza vagy egyáltalán nem kapcsolódó történetek halmaza, mely az érzelmek egész széles skáláját hívja elő az olvasóban, kezdésnek egyből tanúi lehetünk egy félresikerült szakadári kísérletnek, melynek a végén együtt vagyunk szomorúak Jeruzsálemmel (aztán a második kötetben erről az eseményről derülnek ki feletébb pikáns dolgok), hogy aztán röhögve nézzük, hogy krisztusi módra rendet vág a kamu vallások között, természetesen csak miután megvette a turbó jézus cipőt, aztán vele együtt lehetünk szemtanúi egy letöltésnek, ahol a segédje ex pasija a szemük láttára kufircol valakivel, úgy hogy a lányt alig tette 1 napja lapátra, hogy aztán Jeruzsálem újra szembesítsen minket a jövő kemény és hideg padlójával, egy kriogenikai tartósításból felébresztett ember sokkján keresztül, és közben azzal is foglalkozik, hogy az így felébresztettek hány százaléka képes beilleszkedni (spoiler alert: ez az arány nagyon pici). És mindez 4 fejezeten belül. A legjobb az a képregényben, hogy mindezek között is megmarad humoránál, ami hol obszcén, hol fekete,hol pedig szimplán csak vicces. Jeruzsálem egy furcsa figura ebben a világan. Korrupció jobbra és balra, az emberek leszarják egymást, Spider meg ebben a közegben újságíró, és ráadásul elég nagy pofájú. A hatlamas különbség A Tokyo Ghost és a Transmetropolitan között a felesleges magamutogatás kezelése. Ugyan vannak meztelen karakterek (maga Spider is rohangászik anyaszült meztelen, űber bedrogozva), de soha soha nem lengettek nemiszervet az arcomba, se nőit, se férfit. De 60 rész alatt nem érzetem, hogy előtérbe lenne helyezve és egyszer sem jött elő a "de ezt most miért" érzés.

Láttad már Fidel Castrot és Adolf Hitlert ugyan azért a célért kampányolni? Nos Transmetropolitan városában EZT is láthatod. Többekközött.

Jeruzsálem amellett hogy tenyérbemászó alak egy undorító firkász mégis ember, akit ugyanannyira meg tudnák viselni azok a dolgok amikről ír és ezért van az hogy, az első könyv végén láthatjuk az áldozat sírjánál, és mi nagyon jól tudjuk hogy nem azért van ott a sír mellett mert majdnem sikerült meg fektetni a nőt, hanem azért mert ő úgy érzi hogy ott kell lennie. Vagy az első kötetben az egyik rövidsztori a lefagyasztott majd kiolvasztott emberek kultúrális sokkjáról, és sokkal később találkozunk ugyan azzal a karakterrel a második kötetben egy apró kitérő keretében. Megjegyezném, hogy örömmel konstatáltam, hogy amellett, hogy Spider már-már gátlástalan alak (igazából csak abba gázol bele, aki megérdemli), de mégis akad némi szíve.

Az első kötet végén kezd felsejleni egy átívelő sztori vonal, amit aztán a második kötet bont ki istenigazán, és kíváncsian várom, hogy mi lesz majd a harmadikban. Ha lemegyünk a történet gyökeréig, ez egy kisember kontra világ (a cyberpunk esetében adott mega vállalat) csata, melynek kimenetele általában a játékokban és máshol a kisember felé billen. Azonban bennem felmerülnek a kétségek, hogy dacára annak, hogy Spider mire készül, képes lesz e hatni Transmetropolitan aljanépére vagy sem. És ez nem azt jelenti, hogy nem akarom majd elolvasni a 3. könyvet, sőt tűkön ülve várom a megjlenést, csak nem látok lehetőséget teljes happy end-re. És igen, megtehetném, hogy elolvasom online, de valószínűleg nem fogom, mert

1. Túl sok a zavaró tényező, és a végén azon kapnám magamat, hogy egy zeneváltás közben, hopsz megnéztem 10 epizódot a kedvenc filmes miniatűrás sorozatomból.
2. Jobban szeretem a könyveket olvasni.

Zárószó

A képregény '97-től futott '02-ig, azonban most így 2021-ben a témák mögött megbújó alapvető ötletek mindennél jobban aktuálisak. Ezenfelül, végre egy olyan újságíró karakter, akit nem helyből le akarok lőni, és szeretném tovább követni a történetének alakulását. Ez a két könyv (és majd a 3.) ÖRÖK helyet nyert a polcomon.

Mint mindig, ha nem vagy biztos benne, hogy neked szánták, mindenképpen olvass bele, ha én és a próba belekukkantás is meggyőztött benneteket, a Szukit oldala tárt karokkal vár.