Itt a blogon volt már szó orvostudományi eredményekről, példának okáért: 3D nyomtatott szaruhártya, bőr spray, egyedi koponya és egyéb protézisek, teljesen új, alacsony kilökődés veszélyű pótbőr. És habár nehéz, mindig jó érzés valós és létező technológiai/technikai/orvosi vívmányról írni. 

Még, 5t3v3n hívta fel a figyelmemet erre az orvosi teljesítményre, de lusta voltam, és nem írtam róla, addig meg már mindenki is cikkezett, így úgy gondoltam, hogy várok még egy kicsit, hisz a Marylandi Egyetem híroldalán azt írták, hogy megfigyelés alatt tartják a szív fogadóját, úgy gondoltam én is figyelemmel tartom a dolgot. Már csak azon az alapon (és hangozzék bármilyen morbidul), hogy vagy túléli, vagy nem, lesz majd miről írni. Nos, nem kertelek a páciens március 8-án elhunyt, a kérdés az hogy mitől, mert a halálakor nem volt biztos, hogy a csak a szíve vitte el.

A képen a bültetett szív látható

2022. január 10-én az 57 éves David Bennett, aki halálos szívbetegségben szenvedett, kapott egy módosított disznószívet, és túl is élte a műtétet és akkor úgy is nézett ki, hogy fel is fog épülni. A xenotranszplantáció nem újdonság, már korábban is voltak erre irányuló próbálkozások, de a kilökődés ténye miatt nem igazán alkalmazzák. Az hogy disznó szívet használjanak majdnem kézenfekvő, hisz disznótól származó szívbillentyűket már rég alkalmaznak, sikerrel. A szívet a Revivicor cég szolgáltatta, akik genetikai módosításnak vetették alá, hogy ne lökődjön ki, kiiktattak több gént mely a kilökődést esélyét növelte volna, illetve egy olyan gént is, mely a szív növekedésért felel, ami meg azért fontos, mert odabent viszonylag kevés hely áll rendelkezésre. De ennél többet nem lehet találni, még a Revivicor sem dicsekszik el, hogy pontosan milyen változtatásokat és azt hogyan hajtották végre, de tekintve hogy nevelt disznókból származik az "alkatrész" így feltételezem, hogy az embriókat mókolhatták meg, amit aztán az anyakoca meg kihordott és természetes úton nevelkedtek, hogy aztán önként feliratkozzanak a donor listára. Szóval így jutottunk el január 10-éhez, mikor is Bennett egy szívinfarktust követően kórházba került és szív és tüdő bypassra kötötték. A műtétre az FDA adott vészhelyzeti engedélyt, mert akkor nem volt meg a hagyományos úton történő engedélyeztetés, de Bennett és az orvosok esetében ez most vagy soha lehetőség volt. A műtétet mindenki (és még neves források is) szenzációsnak jegyezték fel, és ebben teljesen egyet is értek velük, ugyanis a várólisták hosszúak, szívből meg viszonylag kevés jön szembe, szép lenne ha gyorsíthatnénk a várakozáson. No meg azt már meg se említsük, hogy ennek lett eredménye, nem úgy, mint a fejátültetős vadulásnak. Azonban Benett állapota majd két hónap után romlani kezdett, és végül március 8-án elhunyt. Mi vezethetett ehhez? A halált követően erre nem volt tiszta válasz, azonban ma a 24.hu úgy hozta le a hír, hogy a szív valószínűleg vírus fertőzött volt (nem, nem kungflu), ami sok túrás után (mert a magyar oldalak nem használnak forrás megjelölést, de a külföldiek is alig) igaznak látszik, és a xenotranszplantáció egyik nagy hátrányára világít rá. Benett csereszíve sajnálatos módon a készítő cég minden igyekezete ellenére sertés citomegalovírussal volt fertőzve, mely együtt a megterheléssel, melyet az utolsó szívinfarktus okozott, sajnálatos módon legyűrte a pácienst. Benett szíve megduzzadt, megtelt folyadékkal és ennek eredményeként leállt, de az hogy mi okozta ezt ez még kérdéses. Pontosabban arra keresik még a választ hogy a vírus a kizárólagos okozó, vagy valaminek a velejárója volt.. Ezt azért is tudják, mert Bennett felajánlotta a földi maradványait tanulmányozásra (és meglepő módon e tettét a családja nem kérdőjelezte meg, sőt, hálásak a Maryland-i egyetem orvosainak). Üröm az örömben, hogy az új immunszupressáns gyógyszer működött, és a beteg nem a kilökédésbe halt bele, sőt elméletileg a szív nem is mutatott kilökődésre utaló jeleket. Úgyhogy a januári műtét nem eredményez nagy léptékű fajközti transzplantációs hullámot,  azonban ez az első lépések egyike egy hosszú úton, melyet a veszély nélküli beültetésekhez kell megtenni. Az ilyen jellegű átültetés egyik nagy veszélyfaktora az új, emberre adaptálódó vírusok megjelenése, melyet nagyon nem szeretnének (főleg, hogy fogytán vannak az antibiotikum lehetőségeink). De az útra már ráléptünk, és csak idő kérdése, hogy újabb és újabb áttörések történjenek. Köszönettel tartozunk David Bennettnek, mert nélküle nem haladt volna előre a tudomány, nyugodjék hát békében.

via.: Maryland-i Egyetem, MIT