Amikor a cikksorozat második részében azt mondtam, hogy nagyon gyorsan törvények kellenének, de ez szinte lehetetlen lesz, akkor pontosan erre és az ehhez hasonló helyzetekre gondoltam. Harmadik cikkünk mely az algoritmus által generált képek körül kialakult hacacárét, illetve annak egy részét járja körbe.

Mivel nagyon rég volt már HFY, szóval leheljünk bele egy kis életet a rovatba egy új érdemessel, ezúttal a palánk másik oldaláról, ami megmutatja, hogy miért vagyunk mi rémálom töltelék.

A Neonfényetől fűtött gyűjtemények után nem gondoltam volna, hogy más irányba is ki fogok ágazni, dehát itt vagyunk. Jöhet egy kis melankólikus világvége?

Egy újabb magyar képregényt hozok nektek, egy olyan jó szoci Mad-max-et. Ez a Cafe Postnuclear.

Melodysheep videóival már foglalkoztunk többször is (itt és itt). A legelső kicsit depresszív volt, a második az majdnem egész boldog. De mondd csak, szeretnéd érezni kozmikus mivoltad méretét? Mert nem lesz ennél jobb kisfilm rá sorozat rá.

Újabb napi kell, újabb retró cucc, és természetesen egy újabb Sony ketyere. Kihajthatós? Igen. PDA? Igen. Idejét múlt? Talán. Kellene? Naná! Íme a Sony CLIÉ PEG-NZ90, az Arasaka felsővezetők kedvence, most beépített telekonferencia kamerával!

Olvasóm akivel gyakran beszélgetek talált egy videót, és ezzel kinyitotta pandora szelencéjt. Ugyanis ő nem ismerte a Backrooms fogalmát, én viszont igen. Nos itt vagyunk, üdvözöllek a nyugtalanító világ mögötti világban.

Egy művészi albumot hozok most nektek, nem olyat, mint Sorenson okkult alkotásai, hanem inkább Stalenhag munkáságához közel állót. Íme az Infection/Fertőzés fantázia névre hallgató képsor.

Az előző cikkben ott hagytuk abba, hogy ugyan szükség volna, de nem nagyon lehet korlátozni a képgeneráló szoftverek terjedését, hacsak nem egyből szélsőséges irányba tolódunk el.

Ez évben, de főleg így a születésnapunk előtt sok dolog történt, van ami jó van ami nem, glosszázzuk hát át, hogy mi történt az elmúlt évben azontúl, hogy most 8 évesek lettünk.