Itt a blogon volt már szó orvostudományi eredményekről, példának okáért: 3D nyomtatott szaruhártya, bőr spray, egyedi koponya és egyéb protézisek, teljesen új, alacsony kilökődés veszélyű pótbőr. És habár nehéz, mindig jó érzés valós és létező technológiai/technikai/orvosi vívmányról írni. 

Manapság mindenből sorozatot csinálnak, ami egyfelől jó, mert mondjuk egy 10 részes széria, átlag 30-45 perccel számolva, az 5-7,5 óra lehetőséget ad egy sztori kibontására, töredék büdzsével, mint ami esetleg 3 filmhez kellene. Ugyanakkor elmélkedtem már egy sort arról, hogy pl.: a Szárnyasfejvadászt miért nem kellett volna sorozatosítani. Ennek farvizén, vegyük szemügyre mit gondoltak ki a showrunnerek az Alienhez.

Immár biztosan állíthatom, hogy ha a Deltától értesítést kapok, hogy új MU könyv, akkor én megyek és előrendelek, és így 38 könyv után örömömre szolgál, hogy azt tudom mondani, hogy számomra az univerzum megunhatatlan.

Már a TP-82-esről szóló cikkünkben megemlékeztünk arról, hogy a buta amcsik a langyos Csendes-óceánt használták "leszálló" zónának a szovjetek és később az oroszok okos módon a hideg és elég zord tajgát. Csakhogy nem csak kozmonauták landoltak a tajgába, hanem több tonnányi "űrszemét". Hála egy szentpétervári antropológusnak és fotográfusnak, betekinthetünk az szovjet/orosz űrprogram valószínűleg letagadott oldalába.

Mindenki eljátszott már a gondolattal, hogy mi lenne akkor, ha az időutazás valóság lenne (vagy már az, nem tudhatjuk). Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek lenne tenni valója, valaki a saját életét változtatná meg, valaki látni óhajtana nagy vagy szimplán csak számára fontos eseményeket. Na és milyen jó lenne, ha valaki még tárlat vezetést is adna. Erről szól következő kisfilmünk a Történelem vége.

Amikor összeszedtem azt a csokorra való képet, és később a magát gőzsütőnek képzelelő mikrót, nem gondoltam volna, hogy van még lejjebb. Nos, mint kiderült, igenis van. Mert már a testrész pótlékok sem menekülhetnek. Mondjuk itt nem IoT pokol vagy elrontott firmware frissítés áll a háttérben.

Sajnos új GWTB tartalommal nem tudok szolgálni, mert Lemetti nem rajzol, de az interneten azért akadnak még rajongük, akik próbálják életben tartani az univerzumot, ha már Lemetti nem akarja. Az hogy ez áldás vagy átok abba most nem akarok belemenni, mert az egy másik témakör. Üdvözöljétek a GWTB hangjátékot!

Megvan az Asterix és Obelix: A Kleopátra-küldetés egyik ikonikus párbeszéde? "Megyeget az üzlet? So-so hál Imhotepnek." Na Rojo és lánya szívesen hálát adna Imhotepnek, csak az az apró bökkenő, hogy nem éppen megyeget az üzlet. Rojo szerencséjére vagy épp szerencsétlenségére egy régi ismerőse megkeresi egy munkával, amit kénytelen elfogadni, hogy egyenesbe hozza magát. És jól tudjuk, mikor naprendszer közi csempészetről van szó, az nem mindig sül el jól.

Hát ezt a posztot sem akartam megírni, mégis itt vagyunk. Az utolsó előtti huszárra egy Facebook poszton keresztül találtam rá, és a concept eredetisége miatt azonnal be is fészkelte magát az agyamba, rendszeresen foglalkoztam velük Facebook oldalunkon, interjú is, meg képregény értékelő/belekukkantó is volt. Akkor mégis mi ez a cikk?

Felejtsük el a Matrix 4-et egy kicsit, és ugorjunk vissza odáig, mikor még csak egy számjegyű volt a kétezres évek vége, és éppen készült a Reloaded és a Revolutions. A két film amúgyis párhuzamban forgott, és mellettük tömérdek kiegészítő dolog készült, többek között videójáték, az ahhoz szükséges átvezető sztori videóinak felvételével (elgondolkoztam, hogy csinálok egy egyedi vágást az ilyen extra dolgokkal), egy anime, Animatrix címmel, valamint 3 képregényes kötet, melyet különböző írók és rajzolók készítettek, de a Wachowski testvérek áldásukat adták rá, így canonnak minősülnek (lagalábbis az én szememben), és néhány érdekes kérdésre választ adnak. E cikk szándékozik kigyűjteni azokat a történeteket, melyekkel érdemes foglalkozni, és érdekes dolgokat adnak hozzá az univerzumhoz