Folytatjuk a kicsi adventi kalendáriumunkat, ahol olyan filmeket revizitálok, melyekben nem csalódok, akkor sem, ha netán B vagy C katos film. A soron következő film, pedig az Oblivion.

A születésnapi posztban már írtam a kiégésről, és Traxxor javaslata volt, hogy szenteljem olyan filmeknek a decembert, melyekben nem csalódtam, hogy kicsit emeljem a kedvem. Ennek nyomán a következő napokban 12 filmet fogok veletek megosztani, melyekhez vissza-viszsa térek. Az első ebben a sorban a…

Amikor anno megjelent az első film, hatalmas visszhangot vert, ez volt az első nemzetközi piacra is eljuttatott kínai megablockbuster (legalábbis ennek nevezték), és amúgy szerintem egész jó film volt még a hihetetlen felállás ellenére is, meglepően kevés nemzeti önérzettel. Aztán csendben kijött a…

Tudom, kezdhet unalmassá válni, hogy mindig azért sírok, mert sehol az Astartes második évada, az Exodite és a Pariah Nexus nagyon kevés és nagyon későn jöttek ki, közben meg evesztette a józan eszét a GW. De hála istennek ez nem akadályozza meg a minőségi rajongói kisfilmek elkészültét a jelenlegi…

Emlékeztek az X-Com listára? Ugye az embereknek szólt idegentámadás során, hogy milyen szabályok alapján működjék az össznépi összefogás. Nos a wiby.me kereső random funkciójának hála találtam rá erre az egész hosszú és bő értekezésre, hogy milyen módon lehet a leghatékonyabban megsemmisíteni a mi…

Mi van akkor, ha egyszer kiderül, hogy szimuláció a világ? Vajon hogyan reagálna mindenki? És mi van akkor, ha ez csak egy valakinek derül ki, és az egy picit beleőrül a folyamatos glitchekbe? Nos a Névtelen simuláció (64) pont erről szól.

Már régóta játszom az ötlettel, hogy látrehozok egy majd folyamatosan frissülő cikket az általam érdemesnek talált Netflixes filmekről és sorozatokról. Hát íme, ez lenne az.

Brandon Hackett polgári nevén, Markovics Botond 1975-ben született Budapesten. Mint író, és közgazdász dolgozik. Novelláit és regényeit a Cherubion Kiadó jelentette meg, de írásai a Galaktika magazinban is megjelentek. Könyvei fő témálya a kortárs sci.fi, a transzhumanizmus és a Cyberpunk stílus…

Amikor szembejött velem a Vándorló föld plakátja a téka oldalán, nem igen tudtam hová tenni. Nem hallottam róla, a hànzì karakterek meg csak jobban megkevertek. Egy próbát megér, mondottam magamban, és tényleg, egy próbát megért. 

Tegye fel a kezét, akinek gyerekkorában ott lógott ey a lentebbihez hasonló poszter a szobályában. De mi van akkor, ha azt mondom, hogy az összes ilyen kép, amit találhatsz az interneten nagy valószínűséggel pontatlan? Már persze, ami a méretarányokat illeti.