Felmerült már benned a kérdés, hogy hogyan készülnek/készültek a keresztmetszetes könyvek illusztrációi? Te is órákig el tudsz lenni a csövek csalinkázásával a járművek burkolata mögött? Hát ne is menj tovább, kincsesbányára bukkantam Richard Chasemore személyében.

Megosztottuk a hightech változatot, ideje bemutatni fapados kisöccsét is. Íme az Ekso szerelés segítő hátizsák jellegű exoskeletonja.

Az EA Squaron játék bejelentése nagyon nagyot szólt, azonban ugye ez sem eredeti ötlet, hanem az egykori Tie fighter és X-wing allince egybegyúrt változata felhúzott grafikával (a sztori lehet eredeti, arról nem tudok nyilatkozni). De hát ugye mindneki ismeri az AAA játékok kellemetlen velejáróját, a bika gépigényt. Ha nincs erős géped, de szeretnél egy jó szimulátor élményt, akkor van megoldás a számodra. R2D2 kérem a zenét.

Cikkünk alanyára érdekesen figyeltem fel. Három éve küldött az író egy mailt, hogy van és létezik, kiadták, de valamiért a levelező kliens a promóciók közé tette, és mivel oda megy az összes Vimeós levél, így eltemetődött. Aztán most a különböző interjúk (Bloodlust, Huszárok), meg az e-bazár miatt megnövekedett forgalom közben körbenéztem, és megtaláltam. Gondoltam egy levelet megér, úgyhogy vettem magamnak egy dedikált példányt. 

A cím tán egy kicsit hatásvadász, de körülbelül ez volt az első gondolat ami felmerült bennem, mikor a alapot adó hírt láttam. A cikk kezdő gondolatai is ezt az undoromat tükrözik, csak aztán leástam a dolgok mélyére, és hirtelen rájöttem, hogy egyáltalán nem eszik forrón a kás.. akarom mondani protein szeletet. Viszont a bevezetőt bűn lenne törölni, úgyhogy megmarad.

A Cyberpunk2077 olyan lett amilyen, nem tökéletes, de a világ még végtelen mennyiségű lehetőséget rejt. Ahogy Night Cityben is benne van a potenciál még több sztorira. És nekem kellenek ezek a sztorik!

Az Űrsepregetők trailerével a megjelenése előtt egy hónappal találkoztam, és rögtön eldöntöttem, hogy abban a pillanatban, ahogy felkerül tékába, én kikölcsönzöm. Nos a debütálás ótta eltelt egy kis idő, azonban csak most sikerült sort kerítenem rá. Ó de még, hogy megérte.

Az élet olyan, mint az orosz űrtank: kurva nehéz. És milyen igaz, főleg ha az Anstettenek birodalmának renitens lakója vagy. Íme Michael Walden: Szefirot című könyve, mely a harmadik a sorban a Paul Wittigen könyvekből

Az Éjjeli égbolttal először egy trailer keretében találkoztam egy Facebookos csoportban, és az első gondolatom rögtön az volt, hogy a kislány tuti hallucináció, és hogy én ezt elkerülöm. Aztán még sem tettem, és nem bántam meg.

A zombis filmeknek beáldozott, de már nagyon rég, de azért még akadnak vicces kisfilmek és eddig mélyen rejtőző gyöngyszemek. Hogy néhányat említsek, ott van például a Munkakeresés a világ végén kisfilm, vagy az én személyes kedvencem a Doomsday vagy az egész jóra sikerült Train to Busan. És itt van egy új, amit most találtam, és biztos vagyok benne, hogy élvezni fogjátok.