Sötét jövő

Attraction 2 - a számító matematika és az emberi belső hang ismét összecsap

2021. szeptember 09. - Wittigen

Az Attraction című filmmel véletlenül futottam össze, és meglepetésemre egy egész jó sztorit adott és szégyenkeznie sem kellett a megvalósítása miatt. A lezárása pedig kiváló lehetőséget adott folytatásra, és tippem be is vált, hisz  a Digi Pictures oldalát böngészve ráakadtam, hogy bezony ők dolgoztak a második rész trailerén. Szóval itt az ideje, hogy vessünk egy pillantást mi tötént Yuliával és Hakannal.

A film már jó egy éve megjelent, de hát az az elmúlt egy év igen furcsa volt, baráti társaságban szembesültünk azzal, hogy 2019-re hivatkozunk, mint tavaly. Szóval elég radar alatt repült, de nem kell aggódni, nem azért mert rossz folytatás lett. Épp ellenkezőleg. Szerintem zseniális.

Történetünk két évvel az első film után veszi fel a kezdetét egy igen érdekes mesterséges intelligencia oktatáson ülünk Yuliával, Hakan (az ufó) pedig sehol. Miután eltakarították az előző film romjait, az oroszok nem igen engedtek senkit a közelbe, hogy megvizsgáljanak bármit is, és felkészülésként elindítják a Starlinkhez hasonló összefüggő műholdrendszerüket mely pusztán előrejelzésre van. Igen én is meglepődtem. Azonban az mégsem működik olyan jól mint kéne...

Ahogy a trailerben is láthattátok, Yulián kísérleteznek, no nem úgy, mint pl annó tették azt Farkason, ahol akarata ellenére kicserélték a csontozatát, hanem saját akaratából és az apja felügyelete mellett, akiről külön kiemelném, hogy továbbra is a legföldhözragadtabb katonai személy, akit eddig filmben vagy videójátékban láthattam. Ha választanom kellene a Metro széria Millere és közte, inkább rá tenném a szavazatom (MIllernél amúgy sem morzsoltam el egy könycseppet sem, mikor meghalt). Előtűnnek ismerős karakterek, pl Yulia ex barátja aki az előző részben szilárdan eltökélte, hogy egy idegen exosuitban leradírozza a képről Hakant, ám ezúttal egy másik (és elég ritkán) oldalát láthatjuk a történteknek. Artyom, aki nagyon sok rossz döntést hozott (és ezzel képviselte az emberi negatív természetet) egy összetört (szó szerint, mert agyvérzést is kapott) és tetteit megbánó ember, aki rádásul nem is érti teljesen, hogy miért tartják fogva, holott nem árthat senkinek (mondjuk azt nem tagadom, hogy megérdemli, elvégre nagyon sok embert ölt meg, és ölt volna meg). Azonban a film meg tudja váltani azt a karaktert akit az előző részben a szívemből rühheltem és nagyon jól megmutatja, hogy NEKI mivel kell megküzdenie a tettei után és megmutatja, hogy igenis az emberiségben van megváltó faktor. Továbbá kiemelném, hogy a film foglalkozik a Yuliára nehezedő nyomással, és nem szégyenli bemutatni, hogy az átlag ember miként roppanhat meg a tudat alatt, hogy megint miatta van itt a világvége.

Sokszor hangoztatom, hogy az orosz filmgyártás az egy 50/50 %-os sikerrátával dolgozik, mert hol talál és süllyed, hol pedig ordas nagy luftot lő. Ez most egy olyan film lettú, amire érdemes rászánni az időt, azért is mert jó a történet, és azért is mert jó a megvalósítás (mily meglepő a DigiPictures dolgozott rajta). Lehet csinálok a Netflix gyöngyszemek mintájára egy orosz gyöngyszemek listát.

A bejegyzés trackback címe:

https://sotetjovo.blog.hu/api/trackback/id/tr8816664478

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása