A Hulu streaming szolgáltató kínálatában debütált Prey beharangozó videója meglepetésként ért engem, de azonnal felkerült a listámra. Sajnos a premier napján épp nem voltam netközelben, de egy bepótoltam a hiányosságot, és azt kell mondjam, nem csalódtam.

Az elmúlt években a mind az Alien és a Predator IP is elég gyengén muzsikált. Az Alien szérián a Covenant ejtett csúnya foltot, a Predator univerzum meg a Requiem és a 2018-as remake/rebott/hányadék ejtett komoly foltokat. De úgy érzem a Preynek sikerült kiköszörülnie a csorbát. Legalábbis szerintem. Szóval, ami már mindenkinek nyílvánvaló volt, Pocahontas tengelyt akaszt kedvenc kattogós, zöldvérű apex predátorunkkal. Az ötlet nem új, mert ez már 2020-ban kipattant egy rajongó fejéből, aki kimondottan alacsony büdzsén szintén zseniálisan valósította meg. Erről a kisfilmről itt olvashattok bővebben. Kicsit olyan ez, mint a Book of Boba Fett eleje, hisz annak az alapvető ötletét évekkel korábban szintén rajongók filmesítették meg. És olyan érzés, mintha a készítők ihletet merítettek volna a rajongóktól, ami szerintem egy nagyon jó irány.

Szeretném leszögezni az elején, hogy terjedt mindenféle hír, hogy mostanság divatos témákkal fog foglalkozni, hogy egy nő igenis csinálhat férfimunkát, illetve, hogy a sztori valójában az lesz, hogy a gonosz fehér ember ellen összefog a predi meg az indiánlány és hentelnek, mint állat. Szerkesztőségi körben is felmerült, hogy egy vas ágyastul 40 kilós lány hogyan bánik el majd a Predivel, ha még Schwarzeneggert is megfingatta és hogy pont emiatt nem nevetséges az ötlet. Nos, a válasz az, hogy sok-sok kreativitással, a Predátor saját fegyvereivel és ugyanannyi mázlival. A másodikra meg, a sztori egyáltalán nem arról szól, hogy a szegény elnyomott indiánlány összeáll az UFO-val a gonosz fehér ember ellen, hogy aztán eltapossa a kolonizálókat. Már csak azért sem mert a franciák nem számítanak embernek (egy hosszú meme, keressetek rá). A film igazából a Predator 1 genderbendelt változata egy komancs lánnyal a főszerepben, de ez nem is negatívum csak egy megállapítás. Nekem tetszenek az ilyen sztorik, főleg, ha jól vannak kivitelezve. Már az AVP 1 végén is imádtam, hogy a Alexa Woods (a hegymászó nő) felvételt nyer a vadász klánba, és reménykedtem, hogy a folytatás is róla fog szólni. Meg arra is emlékszem is mennyire boldog voltam mikor a Requiem kétlemezes változatát csere-bere vásáron 2000 forintért szereztem meg, aztán hogy ki voltam akadva, mikor egy fos volt a. Na mindegy, amúgy az AvP 2-ből valaki csinált egy 20 perces vágást, és azt mondják, hogy az egész jó lett, lehet egyszer még írok róla. Na de ez nem ide tartozik. A film amúgy kiszámítható íven mozog, de ez elmondható az összes Predikkel kapcsolatos filmre (kivéve a 2018-asre akik valami újat akartak, de belebuktak). A hősünk elindul az útján, rájön, hogy valami furcsa vadászik rajta kívül is, megvan az első konfrontáció, kicsit pihenünk, valaki fontosat elvesztünk, és emiatt itt az ideje komolyan venni ezt a vadászatot. De azzal soha nincs baj, ha járt utat választunk.

Ennek ellenére azért akadnak apró furcsaságok a filmben. Ahogy egyik olvasómmal is tárgyaltuk kommentekben, az hogy a maci azért elég rendesen megtépi, de meg sem kottyan neki. Ő sérelmezte még az álcázótech és a víz kapcsolatát, hogy dacára annak, hogy majd 350 év van a Prey és az első film között, meg se kottyant neki. Namost a Predi 1-ben szerintem csak szimplán lekacsolta az álcázást, és a maradvány töltés villódzott a testén, viszont a Pred 2-ben meg tényleg teljesen lekapcsolt a víztől a vágóhídon. Szóval a tech picit tényleg inkonzisztens, de ez legyen a legkisebb baj. Mondjuk szerintem a fajnak, akinek rutin az intersztelláris utazás pont nem a víz lesz a mumusa. Aztán ott van egy picit Narunak a hatalmas arca. Mindenki az arcába nevet, hogy vadász akar lenni, akkor azért kevesen lennének akik meg tudják őrizni a hidegvérüket, mikor leugatják őt. Mondjuk lehet Narunak ez volt az egyetlen lehetősége, hogy komolyan vegyék, mert ha bedühödött volna, akkor még inkább azoknak a malmára hajtja a vizet, akik szerint nem alkalmas. És úgy látszik működik is a dolog, mert amúgy a többi képességét teljeséggel elismerték (nyomkövetés és gyógyítás). Volt egy jelenet ahol azért aggódtam, hogy kedves férfi törzstársai csak úgy random megerőszakolják, hogy megmutassák, hogy hol a helye, de szerencsére nem arra ment a film (hogy azért mert épp akkor előkerült a Predi, vagy tényleg nem, azt nehéz megmondani, de érzésem szerint nem szerepelt még csak bújtatott erőszak sem a forgatókönyvben). Aztán ott van a francia prémvadászok főnökének viselkedése Naru bátyával Tabeevel. Nem teljesen értem, miért kellett megvagdosni a megkötözött bátyust, mikor az egyetlen indiánul is vartyogó ember épp csak elkezdett beszélni Naruval. A dagi főnök csak bántani akart valakit és ezzel nem tudom mi lehetett a cél, hisz így Narut sem igazán lehet ösztönözni. De ezek apró dolgok, a film élvezeti értékéből, és abból, hogy a 2010-es Predators óta az egyetlen értékelhető alkotás nem vesz el semmit. Egyetlen nagyobb probléma van igazából, amin fogtam a fejemet, az az hogy a saját fegyverét (nevezetesen a lebegő számszeríját) nem ismeri, és végül ez lesz a veszte, mert akkor is lövöldözik, amikor nincs rajta a célzó, aztán csúnyán beszopja, mikor Naru ráirányítja a saját lézerét.

A film nem írja felül az egyik legkorábbi csatát ember és Predator között. Az ugye először képregény volt, majd később kánonba is beemelésre került a Predator 2-ben, Raphael Adolini pisztolyának képében (ha valakinek nem lenne meg, a pisztoly amit a rendőr kapott). A Prey 1719-ben játszódik, Adolini egy évvel korábban futott össze az idegenekkel. Ami a képi világot illeti, nagyon szépen lett megvalósítva, a kompozíciók és kamera szögek nagyon jól lettek megválasztva, és ismételten csak ünnepelni tudom a színválasztást, mert minden élénk. Apropó kompozíciók, az egyik kedvenc jelenetem, mikor Naru jelképesen "szembe megy" a saját törzsének hagyományaival (csak a kiragadott klipp a sötét, mert így sikerült rögzíteni, a film nem így néz ki), és úgy dönt, hogy ő akkor is megkeresi a furcsa lényt. Az apró dolgoktól lesz jó amúgy a film, mielőtt eljönne a klimax, csak egyszer-kétszer mutatja csak meg a Predit, egyébiránt csak a jól ismert dolgok utalnak a jelenlétére: a zöld vér itt-ott, a trilézer felvillanása, meg a fröcsögő vér és a megcsonkított holttestek és az erdőbn az álcázó rendszer fodrozódása. Amikor elhangzik, asszem Naru szájából, hogy "ha vérzik megöljük" akkor azért felvonítottam a röhögéstől. Apropó "elhangzik". Külön érdekesség, hogy ez az első film, amely teljes indián szinkront is kapott, külön ficsőr volt komancsul nézni, kicsit hozzáadott az immerzióhoz, valamint ha jól olvastam a teljes szereplőgárda is valójában indián színészekből áll. Ami az új yautjánkat illeti, nem cgi karakter, hanem egy egész rusnya, de gyönyörűen elkészített jelmez volt. Benne vagyok egy jelmezes csoportban, akik 1:1-es replikákat csinálnak, és ott nagyon pofás képeket osztottak meg a ruháról. Amúgy Feral Predátornak hívják, és ugyan ebben a filmben nem derül ki a sok miértre a kérdés (miért néz ki ennyire máshogy, miért van más fegyverzete stb), de mivel a film sikeres volt, így szerintem még találkozhatunk a karakterrel, és remélhetőleg később válaszokat kapunk. Én részemről értékeltem hogy máshogy nézett ki, hogy nem a szokásos lény ellen harcolunk, mert kell a vérfrissítés (ahogy kellene az Alienek-nek is valami új, és nem a proto-alienek és a felkoncolt Shaw doktornő nem az ami kell).

Összesítve: ami negatívumot lehet felhozni a filmmel kapcsolatban az gyakorlatilag elhanyagolható, én élveztem a filmet, és várom a záró jelenetben felfestett eseményeket. Úgyhogy Fox, ezt folytassátok, ne a Covenantot plíz.