Brandon Hackett polgári nevén, Markovics Botond 1975-ben született Budapesten. Mint író, és közgazdász dolgozik. Novelláit és regényeit a Cherubion Kiadó jelentette meg, de írásai a Galaktika magazinban is megjelentek. Könyvei fő témálya a kortárs sci.fi, a transzhumanizmus és a Cyberpunk stílus átültetése a világába. Ebben a cikkben viszont csak egyetlen könyvét, a 2008-ban megjelent Isten gépeit mutatom be nektek. Ami 2009-ben Zsoldos Péter díjat nyert. Csak nem értem miért.

Nos, a Unity motort mindenki, mint olcsó játékmotort ismerheti, azonban kevesek elkezdték kihasználni egyéb képességeit is. Az első ilyen kisfilm sorozat az Adam volt az Oats Studio-tól, ugyan attól a stúdiótól, aki a Rakka-t is csinálta. A cikk tárgya ugyan nem tőlük, hanem a Unity-t fejlesztő csapattól van, de ugyanúgy megéri, hogy ejtsenek róla néhány szót.

A hidegháború közepén vagyunk, Hank magányosan éli életét a vadon közepén (tán egy picit el is van veszve). Egyik nap egy halom roncsot talál az erdőben, egyes alkatrészeket pedig ciril betűs felirat díszít. Hank estéit főként rádiózással tölti, ám egy nap tönkrevágja sajátját, és a rádiónak látszó szovjet valami alaktrészeivel megjavítja a saját rádióját véletlenül befogja a föld körül keringő szovjet kozmonauta Andrej jeleit, aki a Voszkhod-3-on hajó törve kering a föld körül.

Grinderbar kollégánk, aki amúgy egy elég termékeny író, az Alapítvány sorozat trailerének megjelenése óta nem írt nektek cikket. Felettébb egyszerű oka van ennek: belevetett magát az univerzumba, hogy pótolja eddigi hiányosságát az irodalom terén, és hogy a MU univezumról szóló cikkhez hasonló útmutatót írjon nektek. Át is adom a szót neki.

Vannak mezők... Végtelen mezők, ahol az emberi lények többé nem születnek. Termesztik őket. Jó ideig el sem akartam hinni. Aztán saját szememmel láttam a mezőket. Cseppfolyósítják a holtakat, hogy intravénásan táplálják az élőket. Ott álltam, bámulva a borzalmas precizitást, rájöttem mennyire nyilvánvaló az igazság.

Mondta ezt Morpheus Neónak, mikor lefesti a helyzetet, hogy hogyan is születnek az emberek a Matrix jelenében. 2017-ben a philadelphiai gyermekkórház orvosai sikeresen létrehozták a mesterséges anyaméh prototípusát.

Volt már veletek olyan, hogy egy hosszú melónap után fogtátok magatok, leültetek, hogy dolgozzatok még egy picit a gép előtt? Eve Online esetleg, vagy űrtakarítónak álltatok? Akinek ilyesféle perverziói vannak, annak íme a következő tökéletes játék. Űrhajóbontás 0G-ben, Íme a Hardspace: Shipbreakers.

Ritkán találok jó romantikus sci-fi filmeket, sőt ami azt illeti, viszonylag ritkán találok jó kisfilmeket, azonban a Youtube algoritmusai néha, hangsúlyozom, hogy néha kapnak egy isteni sugallatot, és tényleg jót ajánlanak megtekintésre. Így találtam rá a Viharra.

Egy olvasóm dobta felém a cikket, hogy júli 7-én a Műanyag égbolt című posztapokaliptikus animációs sci-fi film 142,2 millió forintos támogatást kapott az Európai filmalaptól, hogy megvalósulhasson, de mind a történet, mind az animációs stílus egyszerűen siralmas.

Egy trailer, semmi több. Ennyit láttam évekkel ezelőtt a Kómából, de az a trailer azonnal megfogott. AZonban nem igen sikerült nyomára akadni, de több szem többet lát, tartja a mondás, és hála egy olvasónknak, aki szemfülesebb volt, mint mi, végre tudunk érdemben írni a Kóma című filmről!

Az Mysterious-universe-ról már volt egy hatalmas ajánló cikkük, ám most itt az ideje, hogy a jelenlegi legújabb üdvöskével foglalkozzunk pár soron át. Íme Paul Wittigen (igen az a Wittigen, kinek a nevét írói álnévként használom) második regénye a Hédammus újra alászáll után.