Sajnálatos módon attól még messze vagyunk, hogy valós mélyűri csatákról szóló, vagy hatalmas annó a Föld körbehajózásával egyenértékű expedíciókról készült beszámolókat olvassunk a Wikipédián, de azért a videójátékoknak hála kaphatunk egy aprócska betekintést, hogy milyen is lehetne majd. Most éppen az Elite Dangerous játékosai alkottak. Íme a Távoli világok, A második út.

Vajon mi lehet a galaxis közepén, sokunkat foglalkoztat a kérdés. A jelenlegi elfogadott elmélet szerint egy szupermasszív fekete lyuk, de mi van, ha nem? E rövid szösszenet ezzel foglalkozik.

Aki látta már a Elpusztíthatatlanok (They Live) című filmet, annak a koncepció ismerős lehet. Ruari Robinson, az a Robinson, akinek a Leviatán concept trailer is köszönhetjük, megajándékozott minket ezúttal egy hosszabb alkotással, mely tisztelgés Brut Carpenter filmje előtt.

Végre elérhető a még csak mozit és DVD kiadást sem látó Doom: Annihilation film, mert ugye egyenesen straming platformokra adták ki, és készülése nem volt balhétól mentes, kezdve azzal, hogy magának az Id Softwarenek nem túl sok köze van a filmhez, és hogy a kedves főszereplő színésznőnk be talált szólni a "toxic" rajongói tábornak. 

Emlékszem egy mondatra, az általam először olvasott HFY-k egyikéből: "Az emberi faj nem normális". Most rendeltek 60 hajónyit a bruba gyümölcsből, ami magas toxin tartalmú. Azt mondják ízlik nekik, és gyümölcslét facsarnak belőle!" Nos következő HFY-nk hasonló gondolatmenet mentén indul el. Jó étv.. akarom mondani szórakozást! 

Az Etsy egy felettébb drága hely, mert az ott boltot nyit felhasználók egytől egyig tisztában vannak vele, hogy a termékeik nem igen kaphatós sehol máshol, és többnyire kézzel és nagy odafigyeléssel készítik őket. Ennek jó példája a terminátor üvegmozaik, a maga kis 1,2 milliós árával. Noha a mostani törtrésze árban, azért ez is csak egy álom marad, báár, ki tudja.

Amikor szembejött velem a Vándorló föld plakátja a téka oldalán, nem igen tudtam hová tenni. Nem hallottam róla, a hànzì karakterek meg csak jobban megkevertek. Egy próbát megér, mondottam magamban, és tényleg, egy próbát megért. 

Bekapcsolod a televíziót, kiválasztod a neked tetsző hírcsatornát, majd azt látod, hogy az országod vezető politikusa mondott valamit. Te elhiszed. Majd kiderül, hogy azért mégsem úgy van az, nem azt, vagy nem úgy mondta. Elkezdesz utána nézni a dolgoknak, és ez az a pillanat, ahol a jövő el kezd dörömbölni az ajtódon, és felmerül a kérdés, hogy ettől a pillanattól kezdve minek hihetsz?

Mindenkinek kellene egy kövér szelet abból a finom sci-fi zsánerből. Sikerült ez a Csillagkapunak (az Origins-et ne számítsuk ide) illetve mondjuk az Expanse sorozatnak. A Netflix egyre másra tolja ki magából a sorozatokat, változó sikerrel, és most a Carbon Black (ami egész hű volt a könyvekhez) után ismét sci-fivel próbálkoznak. Címe: Másik élet. Ezek az első epizódból származó benyomásaim, lesz második része a cikknek, amint végeztem a sorozattal.

Sokat foglalkoztunk már egy esetleges film lehetőségével, de, mint ahogy azt már nem egyszer megírtam, 2011-ben az MGM visszadobta a forgatókönyvet azzal, hogy túl sötét a befejezés, vidítsa fel az író. Nos erre Glukhovsky nemet mondtott, végül az MGM-nél lejártak a jogok. De itt a fény az alagút végén, de nem a túlvilág az, hanem a METRÓ! Legalábbis egy konkrét ígéret egy filmre.