Egy távoli párhuzamos galaxisban biztos elhangozott ez a mondat. Viszont az Én vagyok anya egész más kategóriában játszik. 

Űrnácik a hold sötét oldaláról. Emlékszem mekkora felbolydulást okozott anno az ötlet, aztán ara is emlékszem hogy számomra mekkora csalódás volt. Nos a második film inkább csak rontott a helyzeten. Viszont hamár Vuorensolaáék nem tudnak számomra maradandót alkotni, a rajongókban mindig lehet bízni. 

A Netflix egyre inkább ráerősít a saját repertoárjára, mivel mindenki a saját streaming platformját akarja népszerűsíteni, ezért ugye sorra húzzák ki a filmeket és sorozatokat rájuk. De, és itt jön a hatalmas de. A Netflixnek vannak nagyon jó saját filmjei/sorozatai (többről is írtunk már), de ezekért több esetben túrni kell. Grinderbar is így lelt rá a Platformra.

Járvány is van, meg karantén is, én jelenleg az utolsó napomat töltöm kényszerszabadságon, szóval időm épp van, gondolom másnak is. Ha oda vagy az Alien univerzumért, és zavar a maszkod unalmassága, hát ne is menj tovább, ez a te cikked! Kedveskedtünk már konyhatündéreknek, és ami azt illeti, az ezermesterek kedvében is próbáltunk már járni, bár az a próbálkozás, inkább a sci-fi rajongó háziasszonyoknak szólt. Na de most!

Mocumentary filmet csinálni nehéz, általában ki is fulladnak az ilyen rázkódó kézikamerás felvételes megvalósításokban. Eddig nekem személy szerint 1 ilyen stílusú film jött be, a norvég Trollvadász. A Nagy Marsi háborúról már írtunk, azonban az eredeti cikk kissé csonka. Szerencsére Grinderbar is kiszemelte magának.

Folytatjuk a Valós halál cikksorozatunkat. A 2. évad már rég nézhető, de attól ez a cikk tele van spoilerekkel. , szóval ennek tudatában kattints. 

A Netflix begyújtotta a rakétáit, és még több saját filmmel óhajt előállni, válaszul arra, hogy boldog-boldogtalan megcsinálja a saját streaming szolgáltatását, és sorra vonják ki a tartalmat az oldalukról (amivel csak azt érik el, hogy dafke letöltsem az adott tartalmat). Ezek a saját filmek váltakozó minőségűek, vannak jók (Spectral példának okáért) és vannak hanyagolható kategóriájúak. Grinderbar is tengelyt akaszt a Netflixxel, úgyhogy át is adom neki a szót.

Sokan olvassátok az Elvitte a lökéshullám című morbid humorú képregényt. Már, ha Lemetti éppen posztol oldalt. Én próbálom életben tartani a magyar rajongói tábort, ennek egyik példája a "Készítsd el a saját oldalad" kihívás volt.  Szóval feltúrtam a netet, és összegyűjtöttem minden GWTB-el kapcsolatos dolgot, teljesen csutkára szívtam Lemetti tumblr-jét, különböző online fórumokat, hogy minél több anyagot archiváljak. Így jutottam el a Vimeora.

Bevallom őszintén,engem nem fogott meg a 2016-ban a Doom rebbotja. Szépnek szép, de számomra itt véget is ért. 20 percre tudott játékban tartani (összesen 8 órám van benne). Az Eternal-lal egyáltalán nem játszottam, viszont az átvezető videókat megnéztem, és már ott sántított valami. Grinderbar azonban végigtolta a játékot, és papírra vetette nektek a gondolatait. Úgyhogy át is adom neki a szót.

Azért szeretem a Bloodlustot, mert magyar sci-fi/cyberpunk (kicsit Shadowrunra hajaz, de nagytestvérről példát venni nem bűn, és a rajzstílusa megközelíti a nyugati képregények stílusát, és nem próbál valami egyedit csinálni (ami több esetben csak hányás lesz). A Bloodlust 5 száma gőzerővel készülget (legalábbis remélem, mert ki vagyok tudni akarom mi lesz Rachellel és Zeroval), ahogyan a Cryweni történetek felújíott változata is. De amíg nincs valami szilárd betekintő anyag, addig vessünk csak egy pillantást a Gömb és a Cryweni történetek novellára.